Pénteken kísérik utolsó útjára Gombos Katalin színművészt, Sinkovits Imre özvegyét. A családról és a megosztottságról kérdezte gyermekeiket, Sinkovits Mariannt és Sinkovits- Vitay Andrást a Magyar Hírlap. Lapszemle.
“Édesanyánk tudta, hogy nincs nagyobb dolog az egyszerű emberek szereteténél” - így emlékeznek gyermekei a november 6-án elhunyt Gombos Katalin színművésznőre, akitől november 30-án 14 órakor az Óbudai temetőben vesznek végső búcsút.
A testvérpár arról is mesélt, hogy szüleik hogy találtak egymásra. “Anyukám akkoriban sztár volt, édesapám pedig a lábszárközépig érő nadrágjában és karközépig érő zakójában bement a színpadra, meghallgatásra. Anyánknak mondták, hogy nagyon figyeljen, mert legalább annyira jó színész jön ide, mint Molnár Tibor. Mire anyánk elkacagta magát: "Na, azt megnézem magamnak!" Aztán előadás közben az édesapám által alakított figura fölé hajolt az édesanyám játszotta munkásnő, kicsordult könnyekkel. Édesapámat ez a tekintet ragadta meg akkor” – árulta el Sinkovits-Vitay András.
“Teljesen más ma egy színész megítélése: szüleink generációjában még nimbusza volt a színésznek. Ma mintha kifejezett szándék volna arra, hogy ne szülessenek csillagok. Illetve ha mégis születnek, azok lehetőleg teljesen alkalmatlanok legyenek, de tartozzanak valahová. Szüleinket és a velük egy időben játszó nagy művészeket - most már tisztán látszik - nem egy-két évig szerette és tisztelte az ország” – számolt be Sinkovits Mariann a Magyar Hírlapnak.
Sinkovits-Vitay András úgy vélekedett, a Madách Színháznak kötelessége lett volna kifejezni az együttérzését édesanyjuk halála után, de ez elmaradt, a MASZK Országos Színész Egyesület is várta a gyászjelentést, együttérző levelet Orbán Viktor miniszterelnöktől és Lázár Jánostól kaptak, míg a szakmából egyedül Oberfrank Pál veszprémi igazgató küldött részvétnyilvánítást.
A kérdésre, hogy a kultúrpolitikai megosztottság lehet e mögött Sinkovits-Vitay András úgy felelt: “Lehetséges. Nem értem, hogy ha keresztény emberként mi el tudjuk fogadni a másik ember tisztességes gondolatmenetét, akkor egyesek miért nem képesek erre. A napokban kaptam egy e-mailt, amelyben az állt, hogy "Andriskám, én nagyon kedves embernek tartalak téged, de kettőnk nézetei között oly mértékű szakadék húzódik, ami áthidalhatatlan". Erre én annyit válaszoltam, hogy továbbra is barátsággal ölelem, és az értelmes párbeszéd híve vagyok”.
Sinkovits Mariann pedig arról számolt be, hogy szüleik vállalták nemzeti érzelmüket, és hídszerepet próbáltak betölteni a mai kettészakadt társadalomban.
Sinkovits Imre ötvenhatos szerepvállalása közismert. Azonban Gombos Katalint is kis híján eltiltották a színháztól. Ennek kapcsán Sinkovits-Vitay András elmondta: “Apám után édesanyámat is büntették: 1957. november 4-én szétvágta az estélyi ruháját, kitűzte a fekete zászlót a balkonra, így elbocsátották. Ekkor leszólt Aczél György: Na nem csinálunk a Sinkovitsékból mártírokat! Követelte, hogy vegyék vissza a munkahelyére” – idézte fel Sinkovits-Vitay András.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.