A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház De mi lett a nővel? című előadása kapcsán Tóth Árpád rendezővel és Barabás Árpád színésszel készített interjút a Színház.hu tartalmi partnere, a Játéktér.ro.
– Miért a De mi lett a nővel?
T. Á.: Kiss Csaba darabját először színészként ismertem meg. A színpadi játék szempontjából erős és rejtélyes lehetőségeket láttam benne. Amikor már rendezéssel kezdtem foglalkozni, ismét rátaláltam, és azt mondtam: én ezt meg szeretném csinálni.
–Téged pedig Csehov hozott el Udvarhelyre.
B. Á.: Hogy én itt élek és alkotok, az tényleg ezzel az előadással kezdődött. Árpi rég kérdezte, hogy átjönnék-e Gyergyóból, ha ő ezt egyszer megrendezné. Én pedig egyből azt mondtam: persze. Egy színésznek Csehovot játszani nagy ajándék. Akkor is, ha a darabjaival nem lehet rettenetes közönségsikereket aratni. Mivel a közönségszórakoztatás lett az elsődleges cél, úgy érzem, még inkább szükség van Csehovra.
Fotók: Balázs Attila
– Hogyan kell ma Csehovot színre vinni?
T. Á.: Rendezőként fel kellett tennem egy kérdést: miért kénytelen ez a három ember együtt utazni? Egyáltalán miért kezdik el az Irina-történetet? Rájöttem, hogy kényszerhelyzetbe kell hozni őket. Marhavagonban kell utazniuk, ahonnan sokáig nem tudnak kilépni. Ebben az előadásban a bezártság hozza ki belőlük a mesét. Azért van szükségük a történetekre, hogy ne kelljen szembesülniük a valósággal. Egyedül a játékba kapaszkodhatnak, ebben látják a túlélést.
B. Á.: Az egymásrautaltság létrejött már a próbafolyamat alatt. Naponta ugyanazzal a három emberrel kellett találkozni. Amikor már huszonötödik alkalommal mentünk próbálni, nyilvánvaló volt, hogy itt most „egymás levében fövünk”. De én istenigazából az ilyen munkákat szeretem.
– Ebben a rendezésben a nő csukja rátok az ajtót. Miatta kerültök fogságba.
T. Á.: A férfiak minden gondolata a nő körül forog. Ha tetszik, ha nem. Értük teszünk meg bizonyos lépéseket. A nőkért vagyunk hajlandóak kompromisszumokat kötni. Értük és miattuk élünk túl vagy halunk bele a történetekbe. Ebből az örökös fogság-állapotból indultam ki. Viszont mivel mi teremtjük, nem biztos, hogy igaz. Lehet, hogy csak képzeljük azt, hogy a nő teszi velünk mindezt. Az előadás szempontjából az a fontos, hogy a három színész hogyan tudja megmutatni a személyes tapasztalatait az Irina-történet által. A saját jelenlétükkel teszik igazzá a történetet.
B. Á.: El sem tudom elképzelni, hogy ne magamból induljak ki. Közel áll hozzám ez az Aljosa. Olyan lett, amilyenné én, illetve Árpi formáltuk. Úgy élek, ahogy Aljosa. Ilyen csapongó lélek vagyok. Ebből a szenvedélyesebb fajtából faragtak. Vagy szeretek, vagy nem. Nálam nincsen középút, ahogy Aljosánál sincs. Neki Irina a tisztaság, a minden, a „non plus ultra”. Csehovot pedig amúgy sem lehet megúszni külső technikai eszközökkel. Ekkora térben nem lehet hazudni, mert a néző azt azonnal észreveszi. Ha a közönség nem azt látja az arcomon, amit kellene, akkor rajtakaptak.
– Sok olyan De mi lett a nővel? előadást láttunk, amelyikben nem volt nő. Miért döntöttél úgy, hogy szükséged van Irinára mint szereplőre?
T. Á.: Nélküle is tökéletesen működhetne a történet, hiszen Kiss Csaba nem írta bele. Én viszont nem csak a saját és a három színész képzeletén keresztül akartam megeleveníteni a nőt, hanem hús-vér formában is szerettem volna látni. Ennek ellenére nem a szexualitás oldalát, hanem a magasztos, ártatlan, szinte angyali jelenlétét szerettem volna megfogni. Ezért lett ő a zene az előadásban. A leghangsúlyosabb, feszültségekkel telített pontokban jelenik meg, és énekel. Mivel tiszta alakot kerestem, Magyari Izabellára esett a választás, aki az előadás megszületésekor még a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolának a végzős diákja volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.