Surik - Interjú Tordai Terivel és Bagó Bertalannal

Párhuzamos interjút olvashatnak a Rózsavölgyi Szalon Surik című premierje kapcsán Tordai Terivel, az egyik főszereplővel és Bagó Bertalan rendezővel.

Bagó Bertalan: Először is kezdjük ott, hogy ez egy körülbelül 4-500 oldalas regény, amiből nagyon nehéz színpadi változatot csinálni. Az epika igazából inkább filmre való, mint színpadra, de kitaláltuk, hogy filmszerűen, montázs technikával csináljuk meg az előadást, amiben narráció is van. Ez köti össze azokat a pillanatokat, amiket a képzeletünk segítségével kell kitöltenünk, mert a regényben rengeteg helyszín és 40 év története elevenedik meg.

Tordai Teri: Pontosan, mégis nagyon mély érzelemmel ír Ulickaja arról a történelmi korról, amiben a mű játszódik. Arról, hogy a polgárság hogy mentette át magát ezekben a nagyon nehéz, forradalmi, sztálini időkben, és hogyan tudta megőrizni a tartását. Ez mindig izgalmas. Akár egy felnövekvő generációnak, akár nekem is. Amikor elmondom azt a mondatot, hogy a drágaköveket eladtuk és abból élünk tovább, eszembe jut a nagypapám Egerben, aki eladott egy órát, és abból lett a nővéremnek meg nekem télikabátom.

Bagó Bertalan: A történet maga egy Surik nevű fiúról szól, akit az anyja meg a nagyanyja nevel föl, és imádják a nők. Mindent meg is tesz azért, hogy jó legyen a nőkkel. Igazából nem szerelmes beléjük, de nagyon odaadó és nagyon szolgálatkész, közben meg elég sivár és üres az élete. Olyan az egész, mintha Csehov írta volna.

Tordai Teri: Azért szeretem ezt az egészet, a regényt és a belőle írt színdarabot is, mert gyönyörűséges az, hogy valamennyi nő, még a nagymama is, egy ilyen Surikra vágyik. Akit lehet mozgatni, akit a szerelem repít jobbra-balra. Surikot a nők irányítják, egy kicsit használják, de tulajdonképpen boldogok és Surik is boldog. Van az általam játszott nagymamának egy mondata, amikor ránéz az újszülöttre - akit amúgy lánynak vártak -, az elmond mindent. „Ez a fiú mindent szárazon fog megúszni.” Egyáltalán nem biztos persze, hogy ilyen férjet szeretnék magamnak, de a női vágyakról rengeteget elárul. Surik a női vágyakat testesíti meg.

Bagó Bertalan: Jó fiú a Surik, túlságosan is jó. Kicsit akaratgyenge, szereti, ha irányítják. Leéli az életét úgy, hogy észre sem veszi, hogy nem élt. Csak van. Iszik, alszik, szeretkezik. Olyan, mint egy Csehov figura. És a vége felé döbben rá, mint ahogy sokan mások így vagyunk ezzel, hogy amikor végére érünk az életnek, akkor döbbenünk rá, hogy nem is éltünk. De akkor már késő.

Tordai Teri: Azok a fiúk, akik nem vesznek munkailag részt az életben, hanem inkább a szerelem, a könnyű élet, a nők dédelgetése tölti ki a napjaikat, nem teljesítik be azt a karriert, amit Surik nagyanyja szeretett volna az unokájának. Surik el is mondja, hogy „ha a nagymama élne, akkor tanársegédként dolgoznék az egyetemen”.

Bagó Bertalan: Úgy gondolom, hogy döntések által vagyunk emberek és a döntések által jutunk el az élethez. Amit döntünk, olyan életet élünk. Ha megkerüljük ezeket a döntéseket, és csak sodródunk az árral, akkor nem lesz életünk. Vállalni kell a döntések felelősségét és következményeit. Ha ezt nem tesszük meg, nem lesz életünk, és azt csinálnak velünk, amit akarnak.