Kállay Bori 17 éves kora óta van a pályán – Kálmán Imrétől Csehovig rengeteg előadásban, szinte minden műfajban játszott már. A Budapesti Operettszínház közönsége négy éve láthatja őt a Csárdáskirálynőben, most pedig egy olyan ’beugrásra’ készül, amellyel a musical világában is bemutatkozhat.
Kállay Bori 1969-ben, énekkari tagként lépett először színpadra. Az azóta eltelt jó pár évben több színháznak is tagja volt, szubrett, majd primadonna lett és mára ismert, népszerű színésznő, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, életműdíjas. Elsősorban a debreceni éveknek köszönhetően, rengeteg prózai darabban is játszott.
„A Miskolci Nemzeti Színház pont abban az évben hirdetett énekkari felvételt, amikor engem nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Boldogan jelentkeztem a meghallgatásra. Kálmán Imre Ördöglovas című darabjában léptem először színpadra. Az énekkar tagjaként, egy udvarhölgyet játszottam. Meg voltam róla győződve, hogy mindenki engem néz, csak rám figyel” – emlékszik vissza nevetve a színésznő, aki a kis szerepek után, hamar bekerült a mélyvízbe. „Később tánckari tag és segédszínésznő is lettem, de a Szegedi Nemzeti Színházban már komoly feladatokat bíztak rám. Jó pár év szólt a zenés műfajról az életemben, főként szubrett szerepkörben. A java azonban akkor következett, amikor Debrecenbe szerződtem. Az itt eltöltött 18 év során, Csehovtól Tolsztojig mindent játszhattam, és persze az operettek mellett, még musicalt is.”
Kállay Bori 1987-ben költözött végleg Budapestre, majd a szubrett-éveket követően tudatosan váltott, és szopránját primadonna szerepkörre képezte át. A 2008/2009-es évadban lépett először színpadra a Budapesti Operettszínházban: Kerényi Miklós Gábor direktor hívta Anhilte szerepére a Csárdáskirálynőbe, melyet hatalmas sikerrel játszik. „Szinte mindenkit ismertem a társulatból, hiszen sokat koncerteztünk együtt, találkoztunk más színházakban, de addig nem volt lehetőségem az Operettszínház színpadán játszani. Kerényi Miklós Gábor felkérése váratlanul ért. Boldogan mondtam igent! Pici szorongás azonban volt bennem: befogad-e a társulat? Hát fölösleges volt: kedvesen, barátsággal fogadtak és én is mindent elkövettem, hogy gyorsan beilleszkedjek. Ma már öröm bejönnöm, a kollégáimat szeretem, és úgy érzem, ők is hasonlóképpen éreznek irántam. Különösen élvezem, hogy sok a fiatal a társulatban, nem beszélve arról, milyen csodálatos zsúfolt nézőtér előtt játszani estéről-estére.”
Kállay Borit nemsokára újabb szerepben láthatja az Operett közönsége. Lévay Szilveszter Elisabeth című, musicaljében debütál Zsófia Főhercegnőként. A színésznő bevallotta: Zsófia főhercegnő nem volt ismeretlen a számára, korábban már kacérkodott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő léphetne színpadra ennek a gőgös arisztokrata asszonynak a szerepében.
„Az Aranypálca Nemzetközi Operett - Musical Karmesterversenyen volt alkalmam megismerkedni Lévay Szilveszterrel. Ő huncutkás mosollyal az arcán közölte: hamarosan találkozunk. Akkor ebből még semmit nem értettem. Korábban ugyan már „szemezgettem” Zsófiával, dédelgettem a gondolatot, hát még amikor megtudtam, hogy felújítják a darabot. Úgy érzem, nagyon nekem való szerep, és talán a legjobbkor érkezett az életembe. Rengeteg fiatallal állhatok egy színpadon, a musical műfaj hazai sztárjaival, és ez különösen ösztönöz.” Kállay Bori a kedvenc Lévay-darabjában kapott szerepet. Az Elisabeth zenei világa azonban nagyon más, mint amit az operettekben megszokott. „Engem ez a dallamvilág elbűvölt. Egészen furcsa zenei képek és ritmusváltások vannak benne, amit meg is kellett szoknom, hiszen ez nem ’bel canto’ éneklés, amit az operett műfaja megkíván. Nagyon pontos munkát és odafigyelést követel.”
Zsófia jellemző vonása a szigor és pontosság. Nem kimondottan kedves személyiség. Alakját megformálni igazi kihívás a színésznő szerint. Kállay Bori pedig utánanézett mindennek, amit tudni lehet erről a történelmi alakról. „Kemény, határozott és hataloméhes nő volt. Imádta a gyermekeit, de céljai érdekében mindenkivel kíméletlen volt. Zsófia nem szerethető karakter, de ha az ember jól formálja meg alakját, a közönség méltányolja. Hiszen mindenkiben jó és kevésbé jó tulajdonságok elegyednek. Ott lapulhat más-más fokon a kevélység és a kíméletlenség is, amit egy jó rendező irányításával, erre alkalmas színész meg tud jeleníteni" - számolt be Kállay Bori.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.