'Igenis díva akarok lenni' - Interjú Fésűs Nellyvel

A dzsungel könyve című musical sikerrel fut a Jászai Mari Színházban. Nem kis része van ebben annak, aki Bagirát, a feketepárducot játssza az előadásban. Színészetről, szerepekről, a dívaságról mesélt Fésűs Nelly.

Úgy tudom, gyerekkorod óta központi szerepet tölt be az életedben a zene. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?

Fésűs Nelly: Énektagozatos általános iskolába jártam, mivel elég korán kiderült, hogy van tehetségem a zenéhez. A nagybátyám, aki egyébként színész volt, zongorázott, én pedig már három évesen az ölében ültem és kristálytisztán énekeltem. Az ő javaslatára kerültem zenetagozatos iskolába. Ezt azóta sem bántam meg, mivel vallom, hogy a zene csodákra képes, kihagyhatatlan dolog az életben. Azt nem tudom megmondani, miért vonzódtam ennyire a zenéhez már gyerekként is, talán valami megfoghatatlan szépséget éreztem benne, amiben egyszerűen jó volt elmerülni. Volt egy fantasztikus tanárnőnk, Rimóczi Éva néni, aki a szolfézst oktatta. Úgy tudta az egyébként száraz tananyagot átadni nekünk, mintha egy mese lett volna. A mese főhősei Tá bácsi és Titi néni voltak, a két fecske, akiknek kisfecskéi születtek. A kisfecskék a dótól a „c” hangig, egy oktávot átölelve ültek a kottalap vonalain és mi játszva tanultunk meg velük bánni. A zeneiskolában zongoráztam, ami az első perctől kezdve élményt, sikert jelentett, mert az első perctől kezdve zenét hordozott, míg a többi hangszer hosszú időn keresztül csak zajt. Nem véletlenül ragaszkodtam hozzá, amikor a lányom elkezdett zenélni, hogy a zongorát válassza.

Egyértelmű volt, hogy a zene mellett a színház lesz a szerelem?

Fésűs Nelly: Ahogyan az előbb említettem, nagybátyám, Fésűs Tamás színész volt, a Csokonai Színház művésze. Amióta az eszemet tudom, bejártam hozzá. Azt hiszem a színház eleve elrendelt dolog az életemben. Egészen kis gyerekként még persze nem játszottam, csak néztem a színházat, állandóan hátul lábatlankodtam, mindent megfigyeltem, észrevétlenül szívtam magamba az egészet.
 Ha a debreceni színháznak bármilyen operában gyerekszereplőkre volt szüksége, a zeneiskolába jöttek, közülünk választottak. Mivel egy osztályba jártam Kertész Marcellával, akinek az édesapja, Kertész Gyula volt akkor a Csokonai Színház igazgatója, illetve szintén az osztálytársam volt Fonyó Barbara, Fonyó István és Kállai Bori lánya, valahogyan kézenfekvőnek tűnt, hogy az osztályból többen is lehetőséget kapjunk.

Aztán következett a drámatagozat a gimnáziumban.

Fésűs Nelly: Igen. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egyszerre vettek fel a gimnáziumba és a zeneművészeti szakközépiskolába. Egy ideig bírtam együtt csinálni a kettőt, de akkora terhelést jelentett a két iskola együtt, hogy az egyiket fel kellett adnom. A gimnázium és a drámatagozat mellett döntöttem. Akkoriban még nem volt annyi drámatagozatos gimnázium az országban... Hatalmas élmény volt oda járni, mert igazi szakmai alapot kaptam és egy fantasztikus csapatnak lehettem a része. Onnan került ki Hajdú István, Major Melinda, Schell Judit, Gubás Gabi, Kálloy Molnár Péter.

16 éves korodban kaptad meg az első főszerepedet...

Fésűs Nelly: Egész pontosan 16 éves koromban kellett beugranom A padlás című musical Kölyök szerepébe, mert a színésznő megbetegedett. A gimnáziumban Jantyik Csaba volt a színészmesterség tanárom, aki beajánlott a színháznál, nézzenek meg, mert szerinte megállnám a helyem az előadásban. Elég bátor vállalkozás volt a részemről a dolog, de ebbe akkor bele sem gondoltam. Csütörtökön derült ki, hogy szombaton én játszom a dupla előadást, délután és este. Igaz, a dalokat kívülről tudtam, de a prózát és a táncokat nem. Kaptam pénteken egy beugrópróbát, odaadták az előadás felvételét, egész éjszaka tanultam és reggelre valahogy mindent tudtam. Nagy sikert arattam...

Hogyan következett ezek után a Gór Nagy Mária Színitanoda?

Fésűs Nelly: Folyamatosan dolgoztam Debrecenben a színházban, ezzel párhuzamosan egy zenekarral énekeltem az Aranybika Szállóban. Délelőtt próbáltam a színházban, délután próbáltam a zenekarral, este játszottam, utána pedig mentem a szállóba énekelni. Nem volt könnyű időszak, de ennyire fiatalon ezt még nagyon jól bírja az ember. Aztán adódott egy lehetőség, elmehettem egy évre külföldre dolgozni a zenekarral, de rá kellett azonban jönnöm, ez nem az én műfajom. Hazajöttem. Egy év kihagyás után nem vettek vissza a Csokonaiba, de azzal tisztában voltam, hogy nem tudok színház nélkül élni, ezért elmentem a Dominó Színpadhoz. Megismerkedtem Ádám Tamással, aki azt mondta, szerinte semmi keresnivalóm ott. Azonnal szólt Gór Nagy Máriának, aki meghallgatott és rögtön a második évfolyamba vett fel. Ha azt kérdezed, mi jut eszembe erről az időszakról, akkor azt mondom, az állandó munka, az Eastwicki boszorkányok, a Szerelemem Elektra, a Hair, a Grease. Imádtam!

Korábban azt mondtad, nincsenek példaképeid...

Fésűs Nelly: Egy dolgot határoztam el, azt, hogy az Operettszínházban fogok játszani. Egy valakihez szerettem volna hasonlítani: Felföldi Anikóhoz, akire a mai napig nagyon felnézek. A televízióban láttam először egy zenés műsorban és hihetetlenül szuggesztív személyiségnek találtam. Mindent elhittem neki, amit csinált, amit játszott. Minden stílusban mást mutatott, mégis önazonos, teljesen egyedi maradt. Egyszerűen elvarázsolt. Imádtam az operettet, a táncot, a csillogást, szubrett akartam lenni. 

Hogy vált valóra az álom?

Fésűs Nelly: Az Operettszínház az Elisabethre készült és meghallgatást tartottak. Janza Kata, Fehér Adrienn, Oroszlán Szonja és Brunner Márta jelentkezett a tanodából a főszerepre, illetve Szomor György, aki akkor a párom volt, Rudolf szerepére. Én pedig természetesen elkísértem Gyurit a meghallgatásra, de eszem ágában sem volt jelentkezni. Szinetár Miklós azonban megkért, hogy ha már ott vagyok, én is énekeljek és tetszett nekik, amit csináltam. Olyannyira, hogy bejutottam a második fordulóba, ahol Oroszlán Szonja, Janza Kata és én maradtunk, majd a harmadik körbe is, ahol Kata és köztem választottak. Az eredmény ismert, Kata lett Elisabeth. Tagja lettem azonban az Elisabeth csapatának, aztán jött a Bál a Savoyban Daisy Parkerje, majd a Van, aki forrón szereti.

Az Operettszínház után milyen élmény volt újra vidéken játszani?

Fésűs Nelly: Jó szerepeket kaptam, tehát nagyon örültem. A Vörösmarty Színház egyértelmű választás volt, mivel ott mutattuk be a színitanoda Hair című előadását és a Grease-t. Békéscsabán Fellini Nyolc és fél című filmje alapján csináltuk meg a Nine-t, amiben az egyik női főszerepet játszottam. Bozsik Yvette készítette a koreográfiát, volt benne egy hatalmas revü jelenetem. A mai napig szép emlék. 

És közben édesanya lettél……

Fésűs Nelly: Így van! Ez az Operettszínházi tagságom idején eltűntem egy időre, aminek nagyon egyszerű a magyarázata, nem akartam egy három hónapos gyerek mellett dolgozni. Azt gondolom, nem azért szültem 30 évesen egy kislányt, hogy utána bébiszitter nevelje fel. Otthon szerettem volna maradni vele, ott akartam lenni az első lépésénél, igazából semmi más nem érdekelt, csak ő! Azóta is próbálok egészséges egyensúlyt tartani a szakma és a családom között, nagyon odafigyelek arra, hogy egyik se menjen a másik rovására.

A Moulin Rouge-ról még nem beszéltünk...

Fésűs Nelly: A Moulin többször megkeresett, hogy lépjek fel náluk, de soha nem vállaltam. Aztán Szurdi Miklós rendezett ott egy showt, olyan színésznőkkel, akik szerepeltek a Playboyban. Brunner Márta, Xantus Barbara és Détár Enikő voltak a partnereim ebben a produkcióban. Mivel jól éreztem magamat ebben a közegben és a Moulin igazgatója is nagyon szerette volna, hogy a soron következő műsorban én legyek a díva, elvállaltam. Meg kellett tanulnom, hogy a látszat ellenére a revü egészen más, mint amit valaha is csináltam. Meggyőzni azokat az embereket, sokszor külföldieket, akik nem rád vesznek jegyet, mert egyszerűen csak jól akarják érezni magukat egy shown, arról, hogy jó vagy, nem könnyű! Képesnek kell lenned táncban, mozgásban, énekben elvarázsolni őket, ráadásul úgy, hogy ötven centire ülnek tőled! Ez nagyon nehéz feladat!

Mi a fontosabb? A színház vagy a revü?

Fésűs Nelly: Mind a kettő én vagyok és egyikről sem mondanék le szívesen! Persze született ebből egy skatulya, amibe sokan beletesznek. De tudod mit? Nem bánom! Egyszerűen nem foglalkozom ezzel. Én este hét előtt és tíz után nem vagyok díva, élem a hétköznapi emberek normális életét, családanya vagyok, mindennek megvan a helye az életemben. Arra a három órára viszont igenis díva akarok lenni! Így érzem jól magamat, így teljes az életem! Aki megnézi, milyen Bagira vagyok A dzsungel könyvében, remélem mindent megért ebből a kettősségből!

Szerző: GyB / Tatabányai Jászai Mari Színház