Jelenetek egy házasságból - Az alkotókat kérdeztük

A boldogságkeresésről, az emberi kapcsolatokról szól a Radnóti Színház új előadása: Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művének színpadi változatát vasárnap mutatták be. Cikkünkben videót is találnak, melyben az alkotók mesélnek a darabról.

Fotó: Bálint Dániel

Jelenetek egy házasságból

Az Ingmar Bergman által írt és rendezett Jelenetek egy házasságból eredetileg hat részből álló tévésorozatnak készült 1973-ban. A svédországi bemutató után a sorozat világszerte ismertté vált, amikor elterjedt a hír, hogy a film hatására Skandináviában megugrott a válások száma és kétszer annyi pár fordult házassági tanácsadóhoz, mint korábban. A tévésorozat elképesztő nézettségi rekordokkal büszkélkedhetett Skandináviában. Bár Bergman soha nem titkolta, hogy a tömegeket célozza művével, filmjének hangos visszhangja még őt magát is meglepte. Nemegyszer előfordult, hogy civakodó párok megállították az utcán, hogy tanácsot kérjenek tőle. Végül kénytelen volt még a telefonszámát is megváltozatni, hogy véget vessen az állandó zaklatásnak.

Bálint András rendező a darabról:

Mint azt Bálint András rendező a csütörtöki próbán elárulta, a szerző személyes kedvence. Amikor tavaly tavasszal kezébe került a darab, úgy érezte, hogy van a társulatban két színész, akivel szívesen színpadra állítaná. Marianne szerepét Szávai Viktória, Johant Schneider Zoltán játssza. Bálint András elmondta, hogy a kétszáz oldalas forgatókönyvből 70 oldalas színdarabot írtak. Az új változat az összes mellékszereplőt kihagyva kifejezetten két színészre készült. Mint említette, az előadásban a letisztultságra törekednek, nem vesznek el az apró részletekben, csak a lényeget akarják megmutatni - a játékban és a díszletben is.

A Jelenetek egy házasságból egy férfi és egy nő szerelmének, közös történetének nyolc évét dolgozza fel sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetekben. "Kevés reményt ad a darab" - mutatott rá a rendező, hozzátéve, hogy Bergman rettentő sokat tudott az emberről, a kapcsolatokról, azok groteszkségéről, szomorúságáról, az emberi gyengeségről. Bálint András felidézte, hogy Bergman maga ellentmondásosnak nevezte főhőseit, akik néha gyerekesek, néha egészen felnőttek. Egyszerre félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetreméltók. A rendező megjegyezte, hogy amikor az előadás készült, állandóan eszébe jutott a saját élete, barátaié, kapcsolataik. "Ezt ismerjük, ezeket a borzalmas történeteket" - fogalmazott Bálint András, aki szerint a Jelenetek egy házasságból tulajdonképpen egy szappanopera, ám annál sokkal sötétebb, komolyabb és realistább, létünk lényeges dolgaival foglalkozik. Mint kiemelte, komplex, gazdagon megírt műről van szó, "tulajdonképpen csehoviánus darab, humora is van". A szereplők a boldogságot keresik, és nyilvánvaló, hogy nem találják meg, a darab végére pedig, az ötven felé közelítve ráébrednek: ez volt az élet.

Az alkotók a darabról:

Ki is volt Bergman?

Woody Allen, aki olyannyira példaképének tekinti Bergmant, hogy Férjek és feleségek c. filmje számos a Jelenetek egy házasságbólra vonatkozó utalást tartalmaz, így nyilatkozott róla: „mindent egybevetve valószínűleg ő a legnagyszerűbb filmművész, mióta feltalálták a filmfelvevőgépet.” És csakugyan: minden idők egyik legnagyszerűbb és legnagyobb hatású filmrendezőjeként tartja őt számon az utókor.

1918-ban született egy protestáns lelkész fiaként. Apja rideg volt és szigorú, nemegyszer verte és megalázta beteges fiát. Nem véletlen, hogy Bergman filmjeinek visszatérő témája az elnyomás, a bűn és a büntetés. Az apja okozta gyötrelmek elől aprólékosan felépített fantázivilágba menekült.

A színház és film iránti érdeklődése korán megmutatkozott: kilencéves korában egy vetítőgépért elcserélt száz ólomkatonát, ami alapjaiban változtatta meg az életét. Gyerekkorában marionettbábuk és fényjáték segítségével színre vitte Strindberg darabjait; a saját maga által szcenírozott előadásaiban az összes szerepet ő játszotta. Élete során több mint hatvan dokumentum- és játékfilmet rendezett, ezeknek nagy részét ő maga írta. Színházi rendezéseinek száma is százhetven körül van. A filmhez és színházhoz való viszonyát így foglalta össze: „A színház olyan, mint egy hűséges feleség. A film a nagy kaland – egy költséges, nagyigényű szerető.”

Viharos magánéletének köszönhetően is gyakran került rivaldafénybe. Ötször nősült, mindannyiszor gyönyörű és tehetséges asszonyt vett feleségül, nem is beszélve számtalan, színésznőkkel folytatott viszonyáról.

Hat anyától kilenc gyermeke született, közülük három rendező lett, három színész, kettő író és egy pilóta. 2007-es halála óta visszavonhatatlanul ikonná nőtte ki magár Svédországban. Van már róla elnevezett nemzetközi színházi fesztivál és 2015-től az ő képe díszíti majd a 200 koronást.

Bergman a darab megírása után

„Jó volt elérkezni idáig. Ha másért nem, hát csak hogy bosszantsam az össze művészileg kifinomult embert, akik utálják ezt a teljesen érthető művet, és esztétikai hányingert kapnak már a legelső jelenet után.”