Hollósi Frigyes Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész., a Nemzeti Színház társulatának tagja szerdán, 71 éves korában hunyt el. Másfél éve a Pepita Magazinnak mesélt az életéről. Szemléztük.
"Rossz voltam, na... Pénzünk nem volt, ezért aztán a szomszédok sparheltjeit, amit nyaralás idejére kitettek a gangra, mi egy óvatlan pillanatban szépen levittük a MÉH-be. Tizenkét fillért kaptunk kilójáért... Aztán a HÉV-állomásról csórtunk el vasöntvényeket, sok pontot szereztünk ezzel az úttörőcsapatnak. Igaz, jöttek a nyomozók, és intézetbe akartak csukni... Budai gyerek vagyok, de nem ám elegáns negyedből való, inkább angyalföldihez hasonlóból: szoba-konyha, vécé kinn. Anyámmal és öcsémmel. Apámat negyvenhatban vesztettem el, anyám is korán meghalt... Nagynéném nevelt fel" - mesélte a színművész.
Hollósi Frigyes azt is elárulta, az NB I-es Dózsában kézilabdáztott versenyszerűen, és az ország egyik legjobb gimijébe járt, a Rákócziba, és a sport mellett szavalóversenyeken is részt vett. A csapatban a többieknek nem merte elmondani, hogy a színészet felé kacsingat, mert félt, hogy kiröhögték volna. A zínművészetire három hónapig járt." Nagyon jól éreztem magam, gátlástalanul hülyéskedtem, szerintem helyesen, ám Békés András azt mondta, én olyan állapotban vagyok, amit nem lehet fejleszteni, és kirúgtak. Megdöbbentem" - emlékezett Hollósi Frigyes.
1962-ben Hollósi Szolnokra került segédszínésznek. "Mensáros Lacival, Somogyvári Rudolffal, Mádi Szabóval nagyon jó barátságban voltunk, rengeteget tanultam tőlük. Először operettekben ácsorogtam a második lépcsőn, de mivel nem a hangom miatt vettek fel, inkább adtak egy-egy mondatot. A következő szezonban azonban már a Tartuffe-ban Valér szerepére készülhettem. Csakhogy a bemutató előtt egy héttel elvittek katonának. Két évig a színháztól négy kilométerre védtem a hazát..." - árulta el Hollósi Frigyes, aki 1982-ben a frissen megalakult Katona József Színházhoz szerződött.
Fotó: Diósi Imre, pepitamagazin.com
"Ahol jártunk, becsülték a színházat, erre nagyon büszke vagyok. Volt, ahol nem tudták, mi az, hogy Hungary, de hogy Katona, azt igen. – És a kalandok... Például Mexikóban. – Ujlaki Dinivel és Végvári Tomival beültünk egy étterembe. Dini kinézte az étlapról: beefsteak. Ismerte a szót valahonnan. Végvári Tomival mi kértünk egy baby kidet. Egyáltalán nem eszem baromfit. Semmi gond – mondta a pincér –, ez nem az. Jó. Hát kihoztak fatálon két sült macskát. Krumpli között remegett a vékony nyakuk. Rosszul lettem. Aztán kiderült, nem macska volt, hanem kecskeembrió! Kedvelt mexikói csemege. Nem nyúltam hozzá, Isten ments! Még a megszületett kecskéhez sem..."
Hollósi Frigyes a Nemzeti Színházról is szót ejtett, amelynek 2002-től volt a tagja.
"Induláskor baj volt az épülettel, a társulattal, egyáltalán a színház létrejöttével... Sokáig megélhetési színészeknek hívták a nemzetiseket. Valamelyik kritikus azt írta akkoriban, amikor egy német színház lépett itt fel, hogy végre színészek vannak a színpadon. Ma már nincs így. Persze, mi sem vagyunk már irigylésre méltó helyzetben, a megszorítások itt is érezhetők. És össze kell fognunk, szellemi egységbe kell tömörülnünk azért, hogy a színházak megmaradjanak. Alföldi Robinak biztos elképzelése van, és mint tehetséges ember, tudja ezeket korrigálni. Látszik ez a repertoáron: azon kívül, hogy sikerdarabok, teljesen különböznek egymástól. És ez érvényes a meghívott előadásokra is."
"A Katonában nem játszottam főszerepet, de ott annyira teljes volt az életem, hogy nem hiányzott. Előtte sok főszerepem volt, és itt is van kettő. Viszont azért szeretem a középszerepet, mert csapatsportot űztem. Soha nem vágytam arra, hogy a darab végén én álljak középen" - mondta Hollósi Frigyes.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.