A kőszívű ember fiai Békéscsabán

Pénteken este mutatták be A kőszívű ember fiai című darabot a Békéscsabai Jókai Színházban. Jókai Mór regényének színpadi adaptációját Seregi Zoltán rendezte.

Nemzeti színbe öltöztették a Jókai Színházat: a bejárat fölé piros-fehér-zöld színű szalagot feszítettek, az épületet pedig ugyanezekkel a színekkel világították meg. A teátrumba érkezők már a belépés előtt szembesülnek azzal, hogy a színpadon történelmünk egy fontos korszakát idézi meg a társulat.

A kőszívű ember fiai című Jókai regény kötelező olvasmány, bár kérdéses, hogy az általános iskolák hetedik osztályába járók mennyire értik meg a mű mondanivalóját. Sokan ekkor találkoznak először a történettel, majd tanulmányaik során vissza-visszatérnek a Baradlay fiúk kalandjai. Sokak véleménye szerint azonban az igazi üzenetet csak felnőtt fejjel fogja fel az ember.

A Jókai Színház színpadára Seregi Zoltán rendező álmodta a darabot, aminek már számos változatát láthattuk, készült belőle film, és nem egy színdarab. A történelmi eposz színpadra állítása nem egyszerű, hiszen sok cselekménnyel, történeti szállal és mondanivalóval tarkítja a szerző az 1848-49-es szabadságharc eseményeire épülő drámát, amelyek mindegyike nem idézhető fel két felvonásban.

- Amennyire lehetett, próbáltunk hűek maradni az eredeti történethez, természetesen a mi feldolgozásunkban is Baradlayné harca áll a fiaiért középpontban– mondta Seregi Zoltán, a darab rendezője.

A pénteki premier után szombaton díszbemutatóra várták a közönséget. A nézőtér – mint a korábbi Hyppolit, a lakáj című előadáson - ezúttal is megtelt bérletes nézőkkel. A város és a megye prominens személyiségei döntöttek úgy, megvásárolják a magasabb árfekvésű bérleteket, ezzel is támogatva a teátrumot.

- Nagyon tetszett az előadás, a színészek magas teljesítményt nyújtottak, kellemes volt a zene, és a mű mondanivalója is időszerű napjainkban – összegezte a látottakat Kiss Tibor, Békéscsaba alpolgármestere.

A díszbemutatók lényege, hogy az előadás után a közönség nem siet haza, hanem a teátrum vigadójában egy közös beszélgetéssel folytatják az estét. Könnyed borozgatás - az egyik borlovagrend támogatásával - közepette kikapcsolódnak, régi barátságokat idéznek fel, avagy újakat építenek, és meglepetésképpen mindg valami harapnivalóval is megvendégeli a teátrum - egy közreműködő vállalkozónak köszönhetően - azokat, akik elfogadták az állófogadásra a meghívást. Ilyenkor találkozhatnak a színészekkel, a rendezővel, a zeneszerzővel, azokkal, akik közreműködtek a darab színpadra állításában, és akár kulisszatitkokat is megtudhatnak.

Kritikus szemmel:

A Baradlay Kázmér végakaratával ellentétes változásokat nagyszerűen tükrözi Seregi Zoltán forgószínpadra építő rendezése; örök forgás, mozgás jellemzi az előadást, a zene, a keringő, az árnyképek gyors egymásutánja mozgalmassá, pergővé teszi a színpadi történést. Szinte filmkockák peregnek a szemünk előtt: az egész regény, a magyar történelem dicső korszaka megjelenik, a forradalmi győzelem, leszámolás és elnyomás, megtorlás korszakaiból lépnek elénk a szereplők. Hihetetlen távlatok nyílnak a Jókai színház színpadán! A háttérvetítések behozzák a nemesdombi kúriát, a bécsi palota pompáját, a véres csatamezőt, a menedéket nyújtó templom szétlövését, Haynau irodáját és a kivégzések helyszínét. Egészen fantasztikus a díszlet, a színpadkép, de igen gazdagok, színesek, változatosak a jelmezek is.

Fotó: Nyári A./A-Team

Persze a történelem és a látvány „csak” díszlet lenne, és az alkotók véleménye a világról szintén nem jönne át a nézőtérre a színészi játék nélkül. Seregi Zoltán céltudatosan épített az értékközvetítésre, az erkölcsi magaslatok hangsúlyozására. Kovács Edit Baradlay Kázmérné szerepének formálásában nem a méltóságteljes nagyasszony, inkább a gyermekeit féltő, ugyanakkor erőskézzel irányítani képes anya dominál. A három fiút is sikerült a rendezőnek lehozni az idealizált szobrok talapzatáról, közvetlen fiatalok, engedelmes gyermekek állnak előttünk, akiket anyjuknak sikerül „megfordítani”, azaz az apjuk által rájuk szabott küldetéstől eltéríteni, és a haza iránti hűség szolgálatába állítani. Tege Antal meggyőzően játssza a legidősebb fiú, Ödön, a hazahívott diplomata szerepét, egyszerre bölcs és engedelmes, határozott és gyöngéd. Csomós Lajos Richárd, a huszárkapitány alakjában a kötelességtudó katona, a hódító és a humor jegyeit ötvözi mesterien. Czitor Attila bátortalan, könnyen rászedhető Jenőt alakít; annál nagyobb a történet végén a fordulat, hogy képes bátyja helyett feláldozni önmagát, vállalni a halált. (Niedzielsky Katalin, jokaiszinhaz.hu)

Forrás: jokaiszinhaz.hu