Elek Szilvia Robert Schumannról szóló egyfelvonásosát, a Pillangókat nemrégiben mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház. A zongoraművésszel a Magyar Nemzet beszélgetett.
A Magyar Nemzet cikkéből:
Elek Szilvia zongora- és csembaló művészként először azért fogott bele a drámaírásba, hogy megírja egy XVII. századi francia zeneszerző, Elisabeth Jacquet de La Guerre élettörténetét, akiről szinte semmit nem tudunk, csak a műveit ismerjük. Ősszel a Robert Schumannról írt egyfelvonásosát mutatták be a Békéscsabai Jókai Színházban, miután a darab megnyerte a Bárka folyóirat, a Magyar Írószövetség és a színház közös pályázatát. A dráma Robert Schumann, Clara Schumann és Johannes Brahms szerelmi háromszögét dolgozza fel az elmegyógyintézetben haldokló Schumann szemszögéből.
"Mivel elsősorban zenész vagyok, sokat foglalkoztam Schumannal és Brahmsszal is, és sokszor felvetődött bennem, hogy miért ilyen a zenéjük. Elkezdtem az életrajzukat kutatni, és elolvastam Brahms és Clara Schumann levelezését. Megdöbbentett az a hang, ahogy egymásnak írtak. Keveset tudunk a kapcsolatukról, de azt igen: azután, hogy Schumann elmegyógyintézetbe került, már biztosan együtt éltek. Próbáltam kitalálni, mi zajlott ekkor Schumann lelkében. Valószínűleg tudomása lehetett a felesége és Brahms közti viszonyról, hiszen nagyon érzékeny ember volt. El tudom képzelni, hogy tulajdonképpen rábízta Clarát Brahmsra, a Claránál jóval fiatalabb jó barátra" - mesélte Elek Szilvia, aki számára óriási felfedezés Clara Schumann.
Fotó: elekszilvia.hu
"Zeneszerzőként gyönyörű műveket alkotott, és a visszaemlékezések alapján nagy formátumú zongoraművész lehetett. Ráadásul egy olyan korban, amikor elképzelhetetlen volt, hogy egy nő koncertező művész legyen. A Pillangók egyik ihletője Clara személyisége. Sok darabot lehetne róla még írni, de nem hiszem, hogy ezeknek én leszek a szerzője" - árulta el Elek Szilvia.
Új, még csak készülő darabjában is egy nő van a középpontban: Constanze Mozart. "Az ő életéről és Mozartéról is sokat írtak már, de én teljesen másképp szeretném megközelíteni a témát, mint a korábbi alkotások" - hangsúlyozta.
Elek Szilvia beszámolt arról is, hogy nemrég belekezdett egy érdekes munkába Horváth Anikó zongoraművész kolléganőjével. "A reformkori magyar zenét, ezen belül is a verbunkosokat kezdtük el kutatni. Hatalmas anyagot találtunk, sok zeneszerző használt verbunkosokat a műveiben, Brahmstól Liszt Ferencen át egészen az elfeledett szerzőkig. Ezeket kezdjük el bemutatni, több koncertet is adtunk már ebből az anyagból. Közülük néhányat a reformkori irodalommal is összekapcsoltunk: legutóbb Mécs Károly és Varga Tamás színművészek szólaltattak meg irodalmi műveket, újságcikkeket, levélrészleteket e koncerteken, amelyek mindig nagy közönségsikert aratnak" - zárta a beszélgetést Elek Szilvia.
Forrás: Magyar Nemzet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.