Mohácsi Jánossal A nyaralás című készülő előadás nyílt próbája után beszélgetett a Katona József Színház blogja. Mohácsi első Katonás rendezésének január 26-án lesz a bemutatója.
Villáminterjú Mohácsi Jánossal:
Első rendezésed a Katonában Carlo Goldoni, A nyaralás című műve, amely nem azonos a Goldoni öt évvel később írt A nyaralás-trilógiájával. Miért pont ebből a darabból csinálsz előadást és miért nem a trilógiából?
Mert abból Rusznyák Gábor csinált egy eszelősen jó előadást Kaposváron és azt gondoltam, hogy arról nekem nem jutna eszembe azon kívül semmi.
A nyílt próbán is említetted, hogy minden próbára új szövegkönyv készül...
Igen, és a próbafolyamat végére már nyomokban sem fog emlékeztetni az előadás az eredeti darabra... Szeretném, ha sokkal izgalmasabb története lenne az előadásnak, mint magának a Goldoni-darabnak. Ha a színészek jobbat mondanak, mint amit én akarok mondani, akkor azonnal az lesz a hivatalos anyag. Próba során alakul ki a karakterek jellegzetes szóhasználata, a rontott beszéde, modorossága. Szeretem, mikor a szereplők párhuzamosan beszélnek az előadásban, ez is a színészekkel való meló során alakul ki. De olyan is van, mikor az lesz a sorsa egy jelenetnek, mint a most próbáltnak, hogy a színészeknek nem tetszik a szöveg és unják. Erre az íróasztalnál ülve nem jön rá senki, próbálva derül ki.
Fotó: katona.postr.hu
Utána még húztok a szövegen?
Most majd írok mondatokat, Isó (Mohácsi István, Mohácsi János testvére és alkotótársa) meg javaslatokat tesz. A munkában szintén aktívan részt vesz Török Tamara dramaturg, aki a darab fordítója is.
Nincs egy pont, ami után már nem változtatsz a szövegen?
Nincs. Természetesen sokkal jobb, ha egy jobb szöveg van a színpadon, mint ha egy rosszabb. Meg szoktam olyan aljasságokat csinálni, ha eszembe jut valami nagyon mókás vagy jó szöveg, amit később benn szeretnék hagyni, akkor nem mondom el senkinek, csak a takarásban egy színésznek, hogy villámcsapásként érje a többi szereplőt.
Ha esetleg a megszokotthoz képest hosszabbra sikerül az előadás, hogyan rövidítesz?
Most lazább a szöveg, könnyebben rövidít az ember. Ilyenkor sérül a rendezői szándék, sérülnek a színészek, de addig kell csinálni, amíg az előadás olyan hosszú nem lesz, amilyen ő szeretne lenni, és nem olyan, amilyennek a rendezője szeretné.
A nyílt próbán hallhattak a nézők a színészek előadásában egy zenei témát, amit Kovács Márton szerzett. Adsz instrukciókat a zenét illetően?
A zenéhez sajnos vak vagyok, nem értek hozzá, de nagyon szeretem, hallgatom is szinte minden fajtáját. Az a legrosszabb, ha megmondom, hogy milyen legyen a zene. Én inkább alávetem magam Marcinak, mert a zene egy automatikusan erősebb és indokoltabb színpadi gesztus.
Mi az oka annak, hogy mostanában inkább vígjátékokat rendezel?
A helytartó című munkám után mondtam azt, hogy most nem akarok az emberi lét sötét oldalával foglalkozni egy jó darabig. A nézők is nagyon szeretik a vígjátékokat, ráadásul ebbe is ugyanúgy mindent bele lehet rakni, mint egy tragédiánál.
Az interjút készítette: Fullár Fanni
Beszámoló a nyílt próbáról:
Szombat délelőtt 11-kor vette kezdetét a Nyaralás nyílt próbája a nagyszínpadon. A darabot Mohácsi János rendezi, Carlo Goldoni műve alapján testvérével közösen írták hozzá a szöveget, de a bemutatóig még több mint másfél hónapot kell várnunk.
Másfél hónap egy előadás születésében hosszú idő, belülről bizonyára kemény munka, ám a külső szemlélő számára rendkívül szórakoztató látni az alkotásnak ezt a fázisát. Két jelenetet láthattunk, először blattolva, papírral a kézben, majd „rendeződve”, színpadi gesztusokkal.
Pókerrajongók számára is csemege lehet majd a darab, hiszen az első képben két asztalnál is komoly tétekben folyik a játék. Don Ciccio (Kocsis Gergely), Don Riminaldo (Takátsy Péter) és Don Mauro (Rajkai Zoltán) szenvedélyesen verik a blattot, Donna Florida (Ónodi Eszter) és Don Eustachio (Elek Ferenc) néhány méterrel arrébb, bár nem ugyanazt a játékot játsszák, szintén. Hamar kiderül, hogy itt sem feltétlen az elmélyült tudás a kifizetődő – Don Eustachio a leveskocka, szívecske, köröcske, lóhere és ásócska fogalmakkal operál, Donna Florida nem győzi javítani, tanítani: kör, pikk, káró, treff. De ez csak a hobbi asztal, az igazi dráma a színpad bal oldalán bontakozik ki: Don Mauro 50-et emel, amire Don Riminaldo 200-at mond, és mint utóbb kiderül, nem blöffölt. Állítólag a füle mindig elárulja, ezúttal azonban néma maradt, és a három hármas akkor is veri a két párt.
Bár láthattunk már máshol is nagy, baráti kártyacsatákat, ez itt mégis más: attól, ahogyan játsszák. Ahogyan játszaniuk kell majd.
Nagyon sok minden most derül ki: „ez most éppen az a példány, a végleges”, vagy „…ezt már kihúztuk? - Azt ki. - Én beírom…” – mert minden próbafolyamat így indul. És ha a rendező még a (társ)író is egyben, jól eltalált, apró megjegyzések („nehéz egy jó szöveget még jobbá tenni…”) kelthetnek derültséget. Mert amit biztosan érzünk, hogy jó a hangulat, és ez ránk is átragad. „Egy mondattal sikerült teljes bizonytalanságot teremtenem a színpadon” (Mohácsi János) – ami természetesen nem igaz.
Olykor mi, a közönség is be vagyunk vonva: szavazhatunk! Mi legyen: átmenjen ennél a pontnál Ónodi Eszter a színpadon?, melyik a jobb: megszállott, mániákus, buggyant… esetleg mindhárom? És van amikor jó, hogy ilyen sokan itt lehetünk: már a második jelenet derekán járunk, Donna Lavinia (Fullajtár Andrea) és Don Mauro (Rajkai Zoltán) kokettálnak, míg Kocsis Gergely és Takátsy Péter ping-pongozik. Hogy is folytatódik a dal, „két összeillő ember…”? És már jön is a nézőtérről, a sorok közül: „fénylő, tágra nyíló szemmel!”. Hasznosak is vagyunk tehát, ráadásul jókat nevetünk. Don Gasparo (Vajdai Vilmos), a vadászatról hazatérve még egy viccel is megajándékoz bennünket (lőtt két nyulat, három fácánt, és tíz NO PLEASE!-t… legalább is ezt kiabálták).
A jelenetek után ízelítőt kaptunk a színpadi zenéből is, Kovács Márton energikus vezényletével egyre nagyobb harmóniában szólal meg a „banda”!
Lüktető, impulzív zene, szerelem, megcsalás, féltékenység, kártya: ezek várnak ránk január 26-án.
Nem blöffölnek – én megadom.
Szerző: Fullár Fanni