Ókovács Szilvesztert, az Operaház igazgatóját kérdeztük a Nemzeti-pályázatról, aki részt vett a szakmai bizottság munkájában.
Miért vállalta, hogy részt vesz a Nemzeti Színház igazgatására érkező pályázatokat elbíráló szakmai testületben?
A legnagyobb magyar kulturális intézményként működő Operaház vezetőjét felkérni logikus lépés, nekem személy szerint pedig nagy megtiszteltetés volt.
Hogy alkottak véleményt, milyen szempontokat mérlegeltek? Sikerült-e közös nevezőre jutni?
Elolvastuk a pályázatokat – ez már csak a terjedelmek miatt sem kevés, utána meghallgattuk a két érvényesen pályázó jelöltet, Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát.
Kit és miért javasoltak a Nemzeti Színház élére?
A pályázat eredményét a miniszter ismertette, ennél többet nem kívánok mondani. A döntéssel egyetértek úgy is, hogy szeptemberben a szegedi Armel-operaversenyen magam is Alföldi-produkció nagydíjára szavaztam, tehát a búcsúzó vezérigazgató tehetségét ugyanúgy elismerem.
A nyertes Vidnyánszky Attila legfrissebb interjújában kijelentette, minden pályáztatás ügyetlenül zajlik. "Vannak demokratikus országok, ahol a fenntartó vállalja, hogy kinevezi, akit alkalmasnak lát, aztán, ha bukik az illető, akkor viseli annak a felelősségét. Az előadó-művészeti törvény vitája során emellett érveltem, de kisebbségben maradtam". Ön egyetért-e ezzel a véleménnyel?
Korábbi interjúk során magam is elmondtam, hogy jó száz éven át kiválóan működött a felelősségre épülő direkt kinevezéses rendszer az Operaház kapcsán is. Azonban most a 2008-ban konstruált Előadóművészeti törvény érvényes, és ennek nyilván alávetem magam. Megfontolandónak tartanám, ha visszatérnénk majd ehhez a szisztémához, amely Európában is remekül működik.