Oszi Boszi - „Mesesó” az Operettben

Az. hogy Oszvald Marika cigánykerékben és varázslatban is jeleskedik, valamint hogy Peller Károly az operett és a gyerekek nyelvén is remekül ért, kiderült vasárnap délelőtt az Operettszínház legújabb családi darabja, az Oszi Boszi, a repülő nagyanyó bemutatóján.

Bár múlt vasárnap Karácsonyig még hetet kellett aludni, az Operettszínház már átadta az ajándékát a gyerekeknek – és persze azoknak a felnőtteknek, akik elkísérték őket. Peller Károly hármas „szereposztásban”, Mézeskalácshuszárként, rendezőként és szövegíróként is kivette a részét a meglepetésből. A vörös függöny mögül vasárnap feltárult a varázserdő az Operettszínház színpadán. Oszi Boszi, azaz Oszvald Marika, és társai, a Mézeskalácshuszár, vagyis Peller Károly, a Délceg Herceg – ki más, mint Brasch Bence, Vágó Zsuzsi, mint Álruhás Királylány, Fischl Mónika Nyafka Babaként, na és persze az ugri-bugri ezüstgolyók mindent megtettek azért, hogy gyerekek, szülők és nagyszülők egyaránt varázslatos hangulatban töltsenek el egy órát, együtt. Oszvald Marika megmutatta, hogy nem csak cigánykerekezni tud, hanem repülni is, és hogy az operettek és a mesék világa nem is állnak olyan távol egymástól, hiszen mindkét műfaj lényege, hogy minden jó, ha a vége jó.

Elég egy kis Oszi Boszis varázslat, és minden a helyére kerül, mindenki megtalálja a szerelmet, ami nélkül repülni nem lehet – még Oszi Boszinak sem. Amíg a gyerekek az Álruhás Királylánynak, a Délceg Hercegnek, a Mézeskalácshuszárnak és a Nyafka Babának drukkoltak - az Annie, a Bűbáj, az Oliver, az Oroszlánkirály és a Süsü, a sárkány jól ismert dallamai mellett - a „nagyobb gyerekek” jókat mulattak a nekik szánt „kiszólásokon”, és élvezték a népszerű operett slágereket. Mert Oszi Boszi varázsüstjéből a musicaltől az operetten át, az operáig mindenféle dallam előkerült. Amikor a nézőtér nagy részét gyerekek foglalják el, és sehonnan egy pisszenés, nyafkaság sem hallatszik, mindegyikük tátott szájjal figyel – valószínűleg nagyobb elismerés a színészek számára, mint a vastaps. Ez történt az Oszi Boszi, a repülő nagyanyó bemutatóján is. Persze ahol, és amikor kellett az ifjú nézők hangot adtak a véleményüknek: az Operettszínház művészei gondoskodtak róla, hogy a gyerekek úgy érezzék, cinkosai az Álruhás Királylánynak, barátai a Mézeskalácshuszárnak – interaktív volt a „mesesó”, aminek a végén a nagy taps sem maradt el. Az Oszi Boszi, a repülő nagyanyó valószínűleg eléri a célját, amit az előadás végén Kerényi Miklós Gábor foglalt össze: „Ez az darab azért született, hogy a gyerekek megszeressék azt a csodát, amit színháznak hívnak, és amit mi Operettszínháznak hívunk.”

Fotók az előadásról:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.