Tangó - Abszurd az Örkény Színházban

December 21-én mutatta be az Örkény Színház Slawomir Mrozek: Tangó című darabját, Bagossy László rendezésében.

Ajánló a darab elé:

Lehet-e erőszakkal rég halott, muzeális értékeket újjáéleszteni? Hogyan lehet történelmet írni akkor, amikor azt hisszük, már minden megtörtént?

Az egyetimsta Artúr, mint minden ifjú, lázad. Hogy mevívja saját harcát, a családján kísérletezik. Házi diktatúrát hoz létre, melyben szüleit, nagyszüleit bebörtönzi: megfordítja az idő kerekét, előkotorja a nagyszülők hagyományait, szóhasználatát, értékeit, ruha- és kelléktárát. Hamlet-parafrázisában Mrožek szertelen, gyermeki humorral láttatja az európai polgári kultúra vergődését és kiúttalanságát.

Bagossy László rendező szavaival:

Bagossy László, aki első alkalommal rendez abszurd darabot, az MTI-nek csütörtökön elmondta: a művet nem írták át, nem forgatták ki sarkaiból.

A rendező arról beszélt, hogy a darab nincs direkt aktualizálva, hanem "nagyon is Mrozek interpretációja zajlik". "Azt remélem, hogy a történelmi tapasztalatokra és az aktuálpolitikai tapasztalatokra is reflektál a mű" - mondta, hozzáfűzve, hogy rácsodálkozhatunk arra is, hogy mennyire friss és naprakész, anélkül, hogy átírták volna, belenyúltak volna a 1963-ban született szövegbe.
Hangoztatta, hogy ez meglepő volt számukra, hiszen a köztudatban a Tangó már kicsit poros műnek számít, viszonylag ritkán is veszik elő. "Voltak belőle legendás előadások, még a Kádár-rendszerben például."  

"Arról van szó, hogy az ilyen nagy történelmi eszmék, mint a konzervativizmus, a liberalizmus, mint valami inga lengedeznek ide-oda az európai kultúrában" - magyarázta, hozzátéve, hogy a politika is leképezi az eszméknek ezt a furcsa dialektikáját.

Az abszurd dráma arról szól, hogy egy fiatalember olyan családban él, ahol a szülők mindenfajta kötöttségek nélkül próbálnak létezni, morális és egyéb gátakat elutasítva nagy zűrzavarban, kísérletező művészként élnek. A fiatalember szeretne valami rendet, és hirtelen vágyat érez arra, hogy visszatérjen olyan fajta értékrendekhez, amelyek valamilyen formát adnak az életének, ezért egy kis családi diktatúrát hoz létre, amelyben ezt megpróbálja felépíteni. A történet arról szól, hogy ez hogyan sikerül, és mi ennek a következménye.
Bagossy László a színpadképről szólva elmondta: először egy rendezetlen, aztán egy rendbe szedett szobát ír elő a szerző, ezt megpróbálták színháztörténetileg lefordítani, és kétfajta színházi stílusban megfogalmazni. Az első kép egy zűrzavaros performansz helyszíne, a második pedig egy letisztult, puritán szobabelső, amely konzervatív előadásokból ismerhető leginkább. 
Ez az ellentétpár, sokkoló változás lesz a nézők számára és tulajdonképpen mulatságos is. Az ifjú Artúr-féle forradalom arról szól, hogy lehozzák a dédszülők százéves, molyrágta, penészes ruháit a padlásról és azt próbálják meg magukra ölteni. Megpróbálják a régi formákat újra élettel megtölteni - tette hozzá.
Bagossy László arról is beszélt, hogy a darabválasztás általában közös gondolkodás eredménye. Mácsai Pál igazgatóval nemcsak a darabokról, hanem arról is gondolkoznak, hogy a társulatból kik játszhatják, és kinek milyen lehetőséget kínál a mű. Amikor ez a két szempont - jó darab és szerepek - találkozik, akkor döntenek valami mellett.

Mácsai Pál, Csuja Imre, Für Anikó, Pogány Judit - Fotó: Gordon Eszter

SławomirMrożek: Életrajzom

Meg kell vallanom, hogy még számomra sem túlontúl érdekes életem eseményeinek számbavétele, emlékezetem eme rózsafüzérének morzsolgatása. Egyik esemény követte a másikat, a másikat a harmadik és így tovább.

Szeretnék nem hinni abban, hogy zűrzavar és véletlenek sorozata volt az egész. 1930. június 29-én születtem. Hogyan s miként zajlott le ez az aktus, nem emlékszem, egyszerűen el kell hinnem és kész. Ha bíróság előtt azt kérdeznék tőlem, valóban megszülettem-e, nem esküdhetnék meg rá, mert személy szerint semmire sem emlékszem. Ha van élet a halálon túl, ott valószínűleg a halálomra nem fogok emlékezni. Kissé elszomorító felismerés, mert az következik belőle, hogy sem abban, hogy vagyunk, sem abban, hogy nem vagyunk, nem lehetünk teljesen biztosak.

Sok esztendővel feltételezett világrajövetelem után felébredt bennem a kíváncsiság: hány órakor születtem? Anyám már rég nem élt, tizenkilenc éves voltam, amikor meghalt, így hát apámat kérdeztem meg. Nem voltak pontos emlékei, csak arra emlékezett, hogy talán, illetve majdnem biztosan közvetlenül éjfél előtt születtem.

Ez a „majdnem", ez a „többé-kevésbé" – más szóval: a bizonytalanság, az egyértelműség hiánya – végigkísért egész életemen. Talán ezért vágyódtam annyira a bizonyosság és az egyértelműség után. Minél nagyobb vargabetűt írtam le életemben, annál inkább szerettem volna egyenesen haladni, minél nagyobb káosz vett körül, illetve minél több zűrt kavartam magam körül, annál vehemensebben utáltam a káoszt s egyszersmind önmagamat is.

Gordon Eszter fényképei az előadásról:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Słavomir Mrožek - Tangó

Fordította: Kerényi Grácia

Személyek:

EUGÉNIA, a nagymama: POGÁNY JUDIT

EUGÉNIUSZ, az öccse: CSUJA IMRE

SZTOMIL, az apa: MÁCSAI PÁL

ELEONÓRA, az anya: FÜR ANIKÓ

ARTÚR, a fiú: MÁTHÉ ZSOLT

ALA, az unokahúg: SZANDTNER ANNA

EDEK: DEBRECZENY CSABA

Díszlet: Khell Zsolt Ügyelő: Berta Tamás

Jelmez: IgnjatovicKristina Súgó: Kanizsay Zita

Dramaturg: Gáspár Ildikó Asszisztens: Horváth Éva

Rendező: Bagossy László

Bemutató:2012. december 21.

További előadások: december 22. szombat, 29. szombat, január 5. szombat, 16. szerda, 26. szombat, február 2. szombat

www.orkenyszinhaz.hu