Az életünk 60 vagy 75 karácsony - Kecskeméti színészek meséltek

Bera Lindának válaszolt Dunai Tamás és Pál Attila. 

Dunai Tamás szavaival:

- Én nagyon-nagyon szeretem ezt az ünnepet! A karácsony mindig számadásra késztet: ilyenkor végiggondolja az ember, idén kivel karácsonyozik, s vajon jövőre is együtt ünnepelhetnek-e még? Az életünk tulajdonképpen 50, 60 vagy 75 karácsony, nem véletlen, hogy várjuk, készülünk rá. Ez a gondolat benne van Müller Péter Isten pénze című színdarabjában is, amelyben Scrooge-ot játszottam – a kérdés ott is az, hogy vajon borzadva vagy boldogan nézünk szembe az elmúlt karácsonyainkkal. 
- Milyen családi hagyományok kötődnek Önökhöz?
- Vannak tradícióink, de az én hektikus szakmámból kifolyólag ezek nem időponthoz kötődnek. Amíg a gyermekeim kicsik voltak, akkor december 24-én délután négy óra körül mindig elmentünk sétálni, és amikor hazaértünk, jött a nagy csilingelés és a Jézuska az ajándékokkal. Mivel mára már elmúltak harminc évesek, az ünneplés visszafogottabb. Majd akkor fog visszatérni minden a régi kerékvágásba, amikor unokáink lesznek. Éppen most ért bennünket az örömhír, hogy a középső fiamék kislányt várnak, így jövőre már vele együtt karácsonyozhatunk. Visszatérve a hagyományokhoz, én édesapám harmóniumán mindig eljátszom a Csendes éjt, és az egész család közösen énekel. Nálunk előbb van az ajándékosztás, a közös imádkozás, éneklés, és utána jön a vacsora. Idén kilencen ülünk majd asztalhoz: a három gyermekünk a párjával, egy nyolcvan év körüli nagynéni, aki közel áll a családunkhoz, és én a párommal. Számomra a rituáléhoz hozzátartozik az éjféli mise is, ha nem játszom karácsony első napján, és nem vagyok túl fáradt, mindig elmegyek. Erőltetve nálunk a hit nincsen, mindenki úgy viszonyul a Jó Istenhez, ahogy a pillanatnyi állapota, élete engedi. A kikényszerített hit nem ér semmit, ennek belülről kell fakadnia. Eljön majd az idő, amikor maguktól érzik majd ennek a szükségességét.
- Hogyan választ ajándékot a szeretteinek?
- Voltak nagy ajándékozós korszakaink, amikor a feleségemmel értékes ajándékokkal, például külföldi utakkal leptük meg egymást. Mostanában már inkább apróságokat veszünk, egy-egy könyvet vagy lemezt. Idén is megegyeztünk, hogy így lesz. 
- Munkával telik az ünnep az Ön számára?
- Nagyon boldog vagyok, hogy ebben az évben végre otthon tölthetem karácsony három napját. Ugyanakkor a december hónap nagyon telített, 16 alkalommal játsszuk el Kecskeméten a Doctor Herzet, emellett a Madáchban a Mary Poppinsban is színpadon leszek. A Klezmer Band sem hagy nyugodni, valamint a január elsejei koncertre is készülök, ami a Budapesti Kongresszusi Központban lesz.
- Hol szilveszterezik?
- A Thália Színházban nézünk majd meg egy Feydeau-komédiát Csányi Sándorral és Schell Judittal a főszerepben. Utána otthon koccintunk majd egy pohár pezsgővel.

Pál Attila mesélt:

Van egy dolog, amihez ragaszkodom: mindig hatalmas, akár két-három méteres fenyőfát állítok. Ez biztosan onnan ered, hogy gyermekként Budapesten éltem a szüleimmel és ott a bérházba befért a nagy fa is. De később, a lakótelepi lakásba is plafonig érő fát választottam. Mindenki kérdezi, hogy a gyerekek miatt? Én meg azt válaszolom, hogy a gyerekek miatt és miattam. A mostani otthonomban is mindig mennyezetig ér a karácsonyfa. Az sem mindegy, milyen fát választ az ember. Nekem nagyon tetszik a lucfenyő, de az sajnos hamar lehullatja a levelét a melegben. Így az utóbbi időben inkább normann fenyőt vagy fekete fenyőt választottam. 
- Aki ismer téged, tudja, hogy számodra fontos a design, a megjelenés az otthonodban is. Milyen díszeket teszel a karácsonyfára?
- Valóban, a díszítésben is az egyedi dolgokat kedvelem. Úgy vagyok a karácsonyfa díszekkel, ahogyan a virágokkal: mindkettőben a homogenitást szeretem. Ha pl. száz szál rózsát veszek, akkor az száz szál fehér, vagy száz szál sárga rózsa. A karácsonyfa díszeim is mindig ugyanolyan színben pompáznak. Korábban a fekete, fehér és a napsárga színek uralták a lakásunkat, akkoriban főként arany és sárga színűek voltak a karácsonyfa díszek. Néhány éve felújítottam az otthonom, ekkor a napsárgát felváltotta a vörös árnyalat, ezért a karácsonyi díszeim is pirosak. Másoknál láttam, és most már én is bevezettem, hogy a szaloncukrot nem teszem fel a fára, hanem egy tálba szóróm és úgy teszem a fa alá. Sokkal ízlésesebb így, mint amikor az üres cukorpapírkák ott lifegnek a fán. Nagyon szeretem a gyertyákat, főleg a téli időszakban és karácsonykor. Ám mivel tűzveszélyes, gyertyát inkább nem teszek fel a fára.
- Szűk családi körben vagy a szülőkkel együtt töltöd az ünnepet?
- Természetes, hogy egészen mást jelentett a karácsony, amikor még gyermek voltam, és amikor már felnőttem, vagy amikor nekem lettek gyermekeim. A lányom már 21 éves, a fiam 18 éves lesz lassan, így nekik is más már az ünnep, mint amikor még a mesekönyvet meg a búgócsigát forgatták a fa alatt. Ahogy az ember halad előre a korban, egyre inkább értékeli, hogy a szüleivel ünnepelhet. Ugyanakkor úgy látom, ez sok konfliktust okoz a családok életében. Vannak, akik azt szeretik, ha mindenki együtt van Szenteste, mások inkább csak a párjukkal és a gyermekeikkel szeretnének lenni, a nagyszülőket pedig karácsony első vagy második napján látogatják meg. Én nagyon örülök annak, hogy ilyenkor édesapámmal és édesanyámmal lehetek. Még nem dőlt el, hogy ezúttal ők jönnek le hozzánk Kecskemétre, vagy mi megyünk fel a gyermekeimmel Budapestre.
- Milyen ünnepi ételeket kedvelsz?
- Édesanyám nagyon finom süteményeket készít, ezért ami elengedhetetlen nálunk, az a bejgli. Anyukám karácsonykor rengeteget süt belőle, mert nem csak a rokonoknak, de a szomszédnak, az orvosnak, az ismerősöknek is bejglit gyúr. Volt olyan év, hogy 57 darabot sütött meg, pedig már ő is a nyolcvanadik évéhez közeledik. Az utóbbi időben visszavett egy picit, most már csak húsz-harminc bejgli sül a sütőjében karácsonykor….
- Fontos számodra az ajándékozás?
- Nekem az ajándékozás örömet jelent: kapni is szeretem, és nagyon boldog vagyok, ha látom, hogy az én ajándékom valakinek örömet szerez. Nem kell nagy dolognak lennie, lehet ez akár egy csoki, vagy egy gyertya is. A karácsonyi ajándékok közül van, amit már hónapokkal korábban megveszek, de olyan is, amit az utolsó pillanatban. Szeretek vásárolni, de azért be kell vallani, hogy fárasztó dolog tud lenni, amíg mindent megtalálok, ami tetszik, emellett árban és minőségben is eléri a kívánt szintet. Mostanában szeretek inkább praktikus ajándékokat venni, mint hogy megvegyem valakinek a huszonnyolcadik zoknit, vagy a tizenkettedik nyakkendőt. A szüleimnek például szeretek olyan csomagokat összeállítani, amelyben fogyasztási cikkek vannak, például különleges csokoládék, olyan élelmiszerek, amit maguknak nem vennének meg, édesanyámnak arckrém, vagy parfüm, ilyesmi. Ebben az évben hála Istennek nagyon sok munkánk van decemberben, így nem lesz könnyű beszerezni az ajándékokat.
- Mivel töltöd a szilvesztert?
- December 31-én mutatjuk be a Páratlan páros című darabot a színházban. Utána lesz egy fellépésem, majd vélhetően felkerekedünk, és ismét a Mátrában kötünk ki a barátaimmal. Egyébként nem igazán kedvelem az évbúcsúztató ünnepet: nem szeretem, hogy ezen a napon kötelezően jókedvűnek kell lennie mindenkinek. Többször szerveztünk házibulit is szilveszterkor, de tízből kilencszer nem sikerült túl jól, mert vagy kisebb veszekedés volt, vagy az egyik a tévét akarta nézni, a másik meg nem….Nem szoktam igazán rákészülni, próbálom úgy kezelni, hogy ez egy olyan este, amellyel lezárul egy év, és ha nem szakad le a csillár, ha nincs hatalmas buli, akkor sincs semmi gond: koccintunk egyet, megeszünk egy pár virslit, és jól érezzük magunkat.

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház