Készül a Párnakönyv - Színházi napló 2. rész

Premierre készül a Spirit Színház Lévai Katalin Párnakönyv című művéből, ami a Rózsavölgyi Szalonban kerül színre Dicső Dániel rendezésében. A szerző színházi naplójának második részét olvashatják.

A Párnakönyvről:

A korábban elsősorban politikusként, illetve szociológusként számon tartott Lévai Katalin új oldaláról mutatkozott be: kisregényében írt egy kapcsolat legboldogabb, legfájdalmasabb, legintimebb pillanatairól, zavarba ejtően személyes hangon. Története Erdélyben játszódik, a nyolcvanas évek ellenzéki világában, a rendszerváltást közvetlenül megelőző években és azután.

A szerző szavaival:

Egy szerelem történetét úgy mesélem el, hogy benne vannak forradalmak, háborúk, nemzetiségi összetűzések. Mindig a társadalom és a nő viszonyáról írtam. És most már vagyok olyan bátor, hogy bele merem szőni a saját gyermekkori élményeimet is a szövegbe. Azt vizsgálom, hogy a társadalom és a politika hogyan fonódik össze az egyén saját életével?

Színházi napló 2. rész, Lévai Katalin tollából:

A Párnakönyv próbáinak első hete az érzelmi káosz jegyében telt. Újra átéltem, milyen nehéz szerepet váltani, és képtelen voltam rá, hogy az átváltozást örömmel éljem meg. Egyszerre szerzője, színésze és nézője próbáltam lenni a darabnak, csakhogy az abban a pillanatban eltávolodott tőlem, amint a rendező és a színészek „kezelésbe vették”. Fogalmam sem volt, mit kezdjek a számomra hirtelen idegenné és hamissá vált művel, amit addig édes gyermekemnek tekintettem. Küzdöttem a színészekkel, a rendezővel, és persze saját magammal.

Ezen morfondíroztam vasárnap délután, amikor megszólalt a telefon, és Perjés János, a darab producere hívott. János maga is színész, a Spirit színház direktora, sok éves színházi tapasztalattal a háta mögött. Mintha megérezte volna, mi bánt, beszélni kezdett, és a szavai nyomán világos lett minden. Segített megérteni, mi történik a próbák alatt. A jó színész mer rossz lenni, mondta, kipróbál minden variációt, és valószínűleg rengeteget elhajít közülük, mire megtalálja a jó megoldást. Mindezt rájuk kell bízni, ebbe a folyamatba nem szabad beavatkozni. Ki kell lépni a színészek erőteréből, elég csak figyelni őket. Figyelni viszont kell, a testnek meg kell tanulnia a hosszú koncentrálást, mert a sejtek emlékeznek majd erre, amikor valóban szükség lesz rá.

Valami nagyon fontos dolgot értettem meg, amiért mindig hálás leszek Jánosnak. Egyszerre képes lettem elengedni a darabot és a színészeket, más hullámhosszra kerültem, abbahagytam a küzdelmet, és teljesen nyugodtan indultam az esti próbára.

S a csoda bekövetkezett. A feszült hangulat feloldódott, igazi nevetős, felszabadult próba kerekedett, sok kis varázslattal. Eszter és Kristóf egymásnak dobták föl a jobbnál jobb ötleteket, Dani finoman irányított, a maga halk, mégis meggyőző modorában, én pedig elengedtem magam, élveztem a közös játékot. Automatikusan megtaláltuk a kapcsolódási pontokat a fiatal nő és a mostani írónő között, lettek közös jeleneteink Eszterrel, s érzem, már majdnem egymás világában járunk. Egyik jelenet észrevétlenül csúszik át a másikba, nincs szükség átkötésre, színváltásra, egyetlen folyammá áll össze az egész. Nagy élmény ezt látni.

Van Eszternek egy szép jelenete, amikor a tükör előtt hosszan sminkeli magát, miközben a háta mögé hajló Kristóf szeretetteljes okítását hallgatja arról, mitől szép egy nő. Eszter gyönyörűen sminkel, végtelen műgonddal festi az arcát - s a jelenet nem akar véget érni. Dani valószínűleg belefeledkezett a szép mozdulatokba. S egyszerre csak Kristóf szelíden rám néz: javasolnék egy aprócska változtatást a címben, mondja. Legyen a darab címe: Párnasmink.

Párnakönyv – egy szerelem története

Szereplők: NŐ: Földes Eszter

FÉRFI: Németh Kristóf

ÍRÓNŐ: Lévai Katalin

Rendező:   Dicső Dániel

Bemutató: Rózsavölgyi Szalon, 2013. január 22.