Megrázó volt, ahogy 80. születésnapján ünnepelték rajongói. Ezután már csak egyszer lépett színpadra, és az olyan jól sikerült, hogy nem akart többször szerepelni. Psota Irén a Nők Lapjának mesélt.
“Most ilyen vagyok, mint ez a fogas” – kezdte szavait Psota Irén a Nők Lapja interjújában. “Más kopáran születik, és egy életen keresztül díszíti, ékesíti, rakosgatja tele magát. Én úgy születtem, mint egy gyönyörű karácsonyfa. Díszekkel, gyertyákkal, csillagszórókkal. Volt egy gyönyörű anyám… Olyan gyönyörű nőt azóta sem láttam. Mosónő volt, a két csodálatos bátyámnak a házak udvarán kellett énekelniük, hogy meg tudjunk élni. Ez keretezi az életemet. Gazdasági válságban születtem, és gazdasági válságban megyek el innen!” – fogalmazott legfrissebb interjújában a színésznő, aki elárulta, a napokban végrendelkezett.
“Benne vagyok a korban, fel kell készülni arra, hogy bármikor elmehet az ember. Egész életemben rumli meg rendetlenség volt körülöttem, szeretném, ha rend lenne legalább, amikor majd távozom. Régen mindig kérdezték, hogy „na, most mire, milyen feladatra készül a művésznő?”. Most meg tudom mondani: a halálra! Csak még előtte szeretnék valami patáliát csapni. Ordítani, kiabálni, csapkodni, toporzékolni, mert ezt a cudar világot nem szabad békében, csendben itt hagyni. Úrinősen kislisszolni belőle!” – tette hozzá Psota Irén.
A kérdésre, nem hiányzik-e a színpad, úgy felelt: “Nem. A 80. születésnapom után… Az nagyon szép és megrázó ünnep volt. A végén odajött hozzám Törőcsik Mari, hogy megöleljen. Én ott voltam Madách Színház Tolnai Termének emelvényén, ő a nézőtérről jött. Én próbáltam lelépni hozzá, ő próbált fellépni hozzám, és egyikünknek sem sikerült. Sok volt már az az akárhány centi magas dobogó. Hogy ne bukjunk el, egymásba kapaszkodtunk, és egészen összegabalyodtunk. Egyszerre volt szép és komikus, felemelő, és fájdalmas a helyzet. Talán kicsit foglalata is az életünknek. Nos, az az estem nem úgy sikerült, ahogyan akartam. Győzködtek, megdicsértek, de én tudom, hogy nem voltam igazán jó. Viszont utána volt még egy estem, és az annyira jól alakult, annyira sikerült mindent kiadni magamból, hogy a végén úgy éreztem, hogy „na, ezzel abba is kell hagynom!”. Elég volt” – mesélte a színésznő.
A felvetésre, miszerint, a pályáján olyan magasságokban repült, ahol már nagyon ritka a levegő, a Nemzet Színésze úgy reagált: “Mégsem jutottam fel az égig! Nem, nem jutottam addig, ameddig szerettem volna. Ezzel muszáj szembesülni… Ma pedig már csak totyogni tudok, emelkedni képtelen lettem. Szárnyaszegett vagyok. Mint ez a fogas. Csupasz váz. Nem hordok ékszereket, nem sminkelek, a kendő sincs a fejemen, pedig azt nagyon szerettem. Ugyanígy nincsenek vágyaim, illúzióim. Csak az emlékek kavarognak bennem. Nyolcvanvalahány év történései, sikerei, bukásai, reményei és csalódásai. Teljesen tele vagyok velük, egy fikarcnyi hely sincs már, hogy bármi új még beférjen. Azok jönnek elő rendben álmaimban, gondolataimban. (…) Sok voltam. Egész életemen végigkísért a lidérc, hogy sok vagyok. A szeretetemben, a szeretetigényemben, az elvárásaimban, a megfelelési kényszereimben, sok vagyok szavaimmal és hallgatásaimmal” – tárta fel Psota Irén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.