Szatmárnémetiben szilvesztereznek a szabin nők

Az idei évadban Szatmárnémetibe szerződött rendezőosztály tagjai közül ezúttal Kányádi Szilárddal olvashatnak rövid interjút, akit a Harag György Társulat közönsége színészi minőségében már megismerhetett, a Kurázsi mama és gyermekei című előadás Szakácsaként. 

Kányádi Szilárd most rendezőként fog bemutatkozni a színházkedvelőknek, ugyanis ő viszi színre a Kellér-Horváth-Szenes szerzőhármas klasszikussá vált zenés bohózatát, A szabin nők elrablását, amelyet a társulat szilveszteri előadásként ajánl a nézőknek.

- Miért döntöttél úgy, hogy inkább játszani szeretnél többet, mint rendezi?

Nagyon sokan úgy kezdik el a színművészeti tanulmányaikat, hogy önmagukat, illetve valami kapaszkodót keresnek. Amikor én ezzel a szakmával elkezdtem megismerkedni, először a színészi pályával találkoztam. Azért nem indultam azonnal a rendezői szak felé, mert úgy éreztem, hogy ahhoz előbb szereznem kell szakmai tapasztalatot. A főiskolán addig alakították, formálták a színészt bennem, amíg magaménak éreztem a szakmát.

- Ennek ellenére elvégezted a rendezői szakot is a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Miért?

Nem akartam eltérni az eredeti elképzelésemtől, és miután Magyarországról hazatértem szülővárosomba, Székelyudvarhelyre, ahol egy évadot töltöttem a Tomcsa Sándor Színházban, felvételiztem a marosvásárhelyi egyetem rendező szakára. Hagytam magam a körülményektől vezérelni, hiszen csupán így derülhetett ki, mennyire való nekem ez a pályára. Öt év rendezői képzés után hirtelen úgy döntöttem, mégis színészként szeretnék részt venni a színházi munkában.

- Dolgoztál a nagyváradi Szigligeti Színházban, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban, a Kézdivásárhelyi Városi Színházban, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál, a pécsi Janus Egyetemi Színházban, a marosvásárhelyi egyetem mellett működő Stúdióban (az Akadémiai Műhely keretében), illetve a tanulmányaid alatt az egyetemen. Vannak tapasztalataid a vígjátéki és zenés műfajok rendezése terén. Mit várhat a szatmárnémeti közönség, milyen lesz az idei szilveszteri bohózat?

 A szatmári közönség színészként már találkozhatott velem a Brecht-darabban, most rendezőként kaptam lehetőséget a bemutatkozásra. A társulattal közel egy hónapja azon dolgozunk, hogy a közönség számára egy egész estés, szórakoztató produkciót kínáljunk, amely reményeink szerint kiváló óévbúcsúztató program lesz minden korosztály számára.

Mint köztudott, a szatmári deszkákon már játszották A szabin nők elrablását a ’70-es évek elején, de most is tartogat aktuális mondanivalót. Olyan kérdéseket boncolgat, miként tud a a színház és a közönség találkozni, mi történik akkor, amikor a darab külön életet él, és ha kiderül, milyen törásvonalak húzódnak a darab és a társulat között. A konfliktushelyzetekből hihetetlen kalamajka támad, amely természetesen boldog végkifejlettel zárul.

- Minek köszönhető, hogy a tanulmányaid végeztével éppen Szatmárnémetibe vezetett az utad?

Anna, hogy itt kaptam lehetőséget és annak, hogy az egyetemi évek alatt összeszokott csapatunk egy része most ehhez a társulathoz szerződött, és a korábbi jó munkaviszonynak pozitív folytatást remélek. Már jártam korábban a városban, egyszer játszottam is a szatmári deszkákon, ugyanis még a békéscsabai diákéveim alatt elhoztunk ide egy főiskolai produkciót. Az államvizsga-dolgozatomat éppen Harag György munkásságáról írtam, a mesteri dolgozatomban pedig az egyik rendezését elemeztem. Ezért már sikerült egy kicsit jobban betekintenem Harag szatmári munkásságába, és az itteni színházi hagyományt különösen vonzónak tartom, akárcsak az idei évadban kezdődött megújulást és változást.

Az interjút készítette: Bessenyei Gedő István, Végh Balázs