Kútvölgyi Erzsébet: "A Vígben megbukni is gyönyörűség"

Novemberben ünnepelte születésnapját a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kútvölgyi Erzsébet, aki 41 éve a Vígszínház tagja. A H.O.M.E. magazin interjúját szemléztük.

A H.O.M.E. magazin cikkéből:
"A tehetséggel nem lehet sáfárkodni" - jelentette ki Kútvölgyi Erzsébet a lapnak adott interjújában. "Ha egy este csak 75 százalékosan sikerül az alakítás, akkor szégyellem magam, pedig a közönség valószínűleg nem veszi észre. Szerintem ezt a szakmát életfogytig lehet tanulni, és nincs olyan, hogy valaki készen van. Nincsen kész színész. Egy kívülálló tudja megmondani, hogy valaki beért. Hogy az esze, a tehetsége, a teste, az érzelmei a helyén vannak, és érthető, amit mond. Hogy kerek az egész. Ehhez kellenek jó szerepek és jó rendezők. Szerintem néha jó rendező nélkül is lehet valaki nagyon jó egy szerepben, mert meg tud magából mutatni valamit. De ehhez nagyon kell a titok. Ami a tied, amit csak te tudsz, de egy bizonyos szerep kedvéért kinyitsz és megmutatsz. Én nem hiszek az átélés módszerében, nem hiszem, hogy valaki csak úgy lehet jó Othello, ha átéli a gyilkolás tapasztalatát. De titok, az kell" - fogalmazott a Vígszínház művésze.

Fotó: MTI

A felvetésre, felmerült-e már benne, hogy rendezzen is, így felelt: "Amikor Vámos László, volt osztályfőnököm és mesterem felkért arra, hogy művészi beszédet tanítsak a főiskolai osztályában, elvállaltam. Három évig tanítottam. Először a diákok, majd Vámos kért, hogy maradjak. A harmadik év végén bárki kérlelhetett volna, eljöttem. Ott belekóstoltam a vizsgamunkák rendezésébe is; hogy az én felelősségem a színészek minden mozdulata, de még az is, hogy jól vannak-e világítva. Tyúkanyóként aggódtam mindegyikükért, és két komoly betegség hadakozott bennem: a gyomorfekély és az infarktus. Ez nem nekem való. Arra viszont büszke vagyok, hogy van három vezető színész - nem fogom elárulni a nevüket -, akik nekem köszönhetik, hogy a főiskolán maradtak" - árulta el Kútvölgyi Erzsébet.

A Vígszínházról így szólt: "Az egy olyan épület, ahol ha valaki megáll a színpad közepén nézők és díszlet nélkül, amikor béke van és csend, az mindig büszke lesz rá, hogy ott léphet fel. Ott megszólalni maga a csoda. Még megbukni is gyönyörűség" - nyilatkozta a színésznő.
"87-ben, a Nyomorultak szegedi ősbemutatóján megkérdezte Szinetár Miklós, hogy Fantine vagy Thénardier-né szerepét szeretném-e csinálni. Akkor rögtön felhívtam Vámost, a mesteremet. Ő kérdezte, mennyi idős vagy most? 37 - mondtam. Gondolkodott egy kicsit, és azt felelte: 'majd 50 felett kiderül, hogy van humorod. Addig ne derüljön ki. Még a drámai erőd legyen az erős.' És amikor betöltöttem az 50-et, és először nevettek rajtam a Picasso kalandjaiban, én repültem a boldogságtól! Kis szerencsével jó időben találnak meg a megfelelő szerepek" - mesélte Kútvölgyi Erzsébet.

A teljes interjú a H.O.M.E. magazinban olvasható.