'Egyre kevesebbet adunk magunkra' - Schilling Árpád válaszol

Ahogy arról korábban beszámoltunk, beszélgetéssorozatot indít a Katona József Színház és a Krétakör, Schilling Árpád rendező vezetésével. Ennek kapcsán arról kérdeztük a Krétakör alapítóját, mire számíthat a hallgatóság.

Hogy született a beszélgetéssorozat ötlete?

Schilling Árpád: Aki aktív részese a közéletnek, úgy érezheti, hogy nem a korunkban élünk Magyarországon. Konkrétan a színházi szakmán belül képtelenség azokról a kérdésekről vitázni, amelyekről aktuálisan kellene, mert hol a XIX. század démonaival, hol a XX. század különböző jegeces korszakaiból hátra maradt problémáival, vagy kibeszéletlenségeivel kell szembesülnünk. Kétségbeejtőnek látom a helyzetet, mert érzem, ahogy egyre kevesebbet adunk magunkra. Ma már pályázatot sem kell már írni, végérvényesen lemondtunk arról, hogy létezhetnének független döntnökök, alig esik szó a fiatalokról, a közönségről meg csak a számok szintjén vagyunk hajlandóak kommunikálni, ha egyáltalán. Úgy döntöttem, megkeresem Máté Gábort, hogy hozzájárulna-e egy olyan együttműködéshez, amelynek most nem egy előadás létrehozás a tétje, hanem valamiféle szakmai diskurzus. Olyan eseményt szeretnénk, amely a közönség számára is érdekessé teszi a színházról szóló beszédet.

Mire számíthat a hallgatóság?

Schilling Árpád: Színház-szakmai reflexiókra. A beszélgetőpartnerek között lesz olyan, aki már 40 éve színházban alkot, és lesz olyan, aki a rendszerváltás után kezdte ugyanezt. Lesz olyan, aki kőszínházban, és aki függetlenként működik. Szeretném a két területet egy szakmaként kezelni, és a generációs kérdéseket is szóba hozni. A magyar színházi élet legfontosabb alkotói közül választottam vendégeket. A lista természetesen nem teljes. Az általam bevállalt első négy alkalomra Székely Gábort, Zsámbéki Gábort, Fodor Tamást, Jeles Andrást, Kovalik Balázst, Mohácsi Jánost, Zsótér Sándort, Bodó Viktort, Mundruczó Kornélt és Pintér Bélát invitáltuk meg. Ez a sorozat egyfajta kiállás a szakmaiság mellett, illetve olyan személyek mellett, akik vagy már korábban kerültek, vagy az éppen zajló erőszakos kanonizáció hatására kerülnek partvonalra.

Fotó: Reviczky Zsolt

Milyen kérdésekre keresitek majd a választ?

Schilling Árpád: Például arra, hogy mit gondolunk a közönségről, s a közönség rólunk. Mit szeretnénk nyújtani, szolgáltatni számukra, mi az, amit ők elvárnának tőlünk, mi az, ami nem elvárható a közönségtől? Mit gondolunk a színház működéséről, az intézményességéről, szabadágáról, feladatáról, anarchiájáról és kánonjáról? Miként látták a színházi életet az alkotók a rendszerváltás előtt, milyen motivációból vágtak neki, hogy változott a hozzáállásuk? Mit éreznek feladatuknak a fiatalabbak, milyen kihívások elé néznek, mire vágynak, mit teljesítenek? Kinek mit jelent, tulajdonképpen miben, kikből is áll a szakma? Ezt például azért is tartom releváns felvetésnek, mert manapság olyan nevekről olvasok szakmai ügyekben, akik az elmúlt húsz évben nem azért nem jelentek meg, mert elnyomták, hanem mert érdemtelenül nem segítették őket. Vajon csak a színházi szakmára jellemző sajátosság-e, hogy az értékeket, amelyeket létrehoz, gyorsan feledi is? Miután ehhez hasonló esemény, amikor a szakma kiválóságai a közönség jelenlétében beszélgetnek a szakma dolgairól még nem igen történt, lehet, hogy már az is revelatív élménnyé válik, ha felmerjük tenni kérdéseinket. A közönség nélkül ez nem megy. Az esemény arról szól, hogy próbálunk közös ügyünkké tenni valamit, például egy szakmát. Hátha mások is kedvet kapnak az ilyen fórumokhoz. Talán még nem késő.

A beszélgetéssorozat első részére február 16.-án kerül sor, a vendégek Székely Gábor, Zsámbéki Gábor lesznek.

Következő időpontok:

Március 2. - Fodor Tamás és Jeles András
Március - Kovalik Balázs, Mohácsi János, Zsótér Sándor
Április - Bodó Viktor, Mundruczó Kornél, Pintér Béla

A beszélgetéseket a Katona nagyszínpadán tartják mindig este 8 órától, a belépő egy alkalomra 500 Ft.

Tóth Berta / Színház.hu