Február 2-án tartják A padlás című “musical-mese” bemutatóját a Miskolci Nemzeti Színházban. A művet nagyzenekarra hangszerelték újra Presser Gábor zeneszerző irányításával. A mon.hu-nak mesélt.
„Azt, hogy szimfonikus zenekarral megcsináljuk régóta terveztük, csak éppen mindig azokat a dolgokat csináltuk úgymond helyette, amivel éppen “fojtogattak” minket. Két-három évvel ezelőtt aztán készen lettünk a kaposvári színházban, most pedig megérkeztünk vele Miskolcra, Nagyon szeretem A padlás dolgait, mondhatni mindenét. Örülök, hogy most megcsináltuk, mert kegyetlen nagy munka volt az áthangszerelés. Nem bánok egy percet sem, amit erre fordítottunk” – kezdte szavait Presser Gábor.
„Olyan ez mint egy új díszlet. Vagy hogy felhúzzuk a redőnyt és besüt a Nap. “Semmi” más nem történik, “csak” a körülmények egyszer csak megváltoznak. Más ez a dimenzió” – tette hozzá a zeneszerző, akit arról is kérdeztek, miben más musicalt írni, mint könnyűzenét.
„A színházi zenében az a fontos, hogy a zene szolgálja a szituációt, a darabot, a gondolatot. Mindent szolgálnia kell, akármelyik jelenet akármelyik szereplőjének. Amikor egy dalt ír az ember egy előadónak, akkor az előadót kell szolgálnia. Az nem igaz, hogy egy Zoránnak írt dalt oda lehet adni például Révész Sándornak” – magyarázta.
Presser a darab keletkezésének történetére is visszaemlékezett: „Életünkben először elmentünk Sztevanovity Dusánnal alkotóházba. Annyira kínoztak már minket, hogy a Zorán lemezt fejezzük be és adjuk át a kiadónak, hogy eldöntöttük, elmegyünk egy pár napra. Sosem voltunk ilyen helyen és elmentünk Zsennyére. Elkezdtünk dolgozni, majd egy nap Dusán azt mondta: mutatok valamit. Ideadott nekem két-három oldalnyi valamit. Az volt A padlás szinopszisa. Onnantól – a hét közepétől szombatig – nagy vonalakban megírtuk A padlást. Ez annyira feldobott minket, hogy a következő napokban betudtuk fejezni a Zorán lemezt is. A történet nélkül semmi nem lett volna! Onnantól számított minden, hogy Dusán leírta ezt a varázslatos történetet” – mesélte Presser Gábor.