Zsúfolásig megtelt az óév utolsó munkanapján megtartott konferenciára a Műcsarnok nagyterme, ahol nem csupán a kiállítóhely jövőjéről volt szó. Kultúrharcról beszélt Rockenbauer Zoltán, az első Orbán-kormány kulturális minisztere is, aki január 1-jével vált meg az MTVA kulturális főszerkesztői posztjától. Lapszemle.
“Ez a történet 1992-ben kezdődött, amikor két művészeti akadémia született meg egyszerre: a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) társult intézménye lett, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) pedig csak civilszervezetként jöhetett létre. Ez maga a kultúrharc. Az, hogy a művészek eszmei, ideológiai és baráti alapon két, rivális művészeti akadémiába tömörültek, jól mutatja az elmúlt időszak minden problémáját” – fogalmazott Rockenbauer Zoltán a Heti Válasznak.
A kérdésre, mi a baja az MMA köztestületté válásával, úgy felelt: “Az, hogy nem kiegyezés történt, hanem revans. Nem most találkozom először ezzel a problémával: miniszteri hivatalom alatt, 2000 és 2002 között Makovecz Imre már megkeresett a kérdéssel, de ezt a megoldást nem tartottam elfogadhatónak. Azt mondtam, hogy vagy el kell ismerni mindkét akadémiai tagságot azonos jogokkal, vagy a két szervezet bázisán, közösen kimunkált elvek alapján új testületet kell létrehozni. Glatz Ferenccel, az MTA akkori elnökével is beszéltem erről, ő az utóbbit támogatta. Makovecz azonban másként gondolta, így a tárgyalások meg sem kezdődtek. Az MMA státuszát most az alkotmány rögzíti - de csak az övét. Ez nem lezárja a harcot, hanem fenntartja. (...) Arról van szó, hogy a kultúrharcos logikában gondolkodók ingerültek azokra, akik a saját táborukon belül ezt a szemléletet meg akarják haladni” – fogalmazott Rockenbauer Zoltán, aki szerint felül kellene emelkedni a sérelmeken, de olyan hisztérikus a közélet, hogy erre alig lát esélyt.
Arról, a fejlemények megingathatják-e a politikai elit hatalmát, úgy vélekedett, ezt csak az értelmiségiek hiszik így. “A művészek azt hiszik, hogy ha botrányt tudnak csinálni, azzal alapvetően befolyásolni tudják a politikai döntéseket, a politikusok pedig azt gondolják, hogy hatalmi szóval a művészet kedvükre alakítható. Egyik sem igaz” – magyarázta Rockenbauer Zoltán, aki óévi előadásában arról is beszélt, hogy a politika nem meri vállalni a felelősséget a kinevezéseknél. Úgy látja, színjáték volt az is, ahogyan Vidnyánszky Attilát kinevezték a Nemzeti Színház élére. “Magyarországon minden kuratórium úgy van összerakva, hogy az előre kiszemelt személy nyerje meg a pályázatot, vagy ha mégsem így történik, mert valahol elrontották, akkor fölülírják az egészet. Bal- és jobboldal egyaránt így csinálja. Szerintem jobb lenne, ha a miniszter, illetve a polgármester személyesen vállalná a döntés felelősségét. (…) Nagyon fontosnak tartom, hogy a jobboldali nyomás ellenére sem váltotta le a kormány Alföldi Róbertet, és kitölthette a mandátumát. Már csak azért is, mert Alföldi színvonalas teátrumot csinált.” – közölte Rockenbauer Zoltán, aki arról is szót ejtett, hogy Vidnyánszky és Alföldi "párviadala" is a kultúrharc része.
“Ráadásul a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság is nehezen tud szót érteni egymással. Törőcsik Mari véleményével értek egyet: mindketten alkalmasak a Nemzeti Színház vezetésére. Mindkettejüknek ismerem a színházát: Alföldi is jó, Vidnyánszky is jó. Két határozott karakter, akiknek művészi reputációját sajnos csorbítja, hogy fölsorakozott mögéjük a teljes politikai kar, illetve a média és a kulturális élet politikailag elkötelezett szereplői, akik a két jelölt feje fölött dobálják egymást” – fejtette ki.
“Az én esetem más természetű. Az MTVA-ban az év végén átlagosan tízszázalékos létszámleépítés történt, a televízió kulturális részlegében azonban a munkatársak több mint hatvan százalékát - a rádióban "csak" a húsz százalékát - bocsátják el. Ez olyan fokú kritikája a munkámnak, amelyre nem reagálhatok másképp, mint távozással” – szögezte le Rockenbauer Zoltán.
A teljes interjút az eheti Heti Válaszban olvashatják.