'Csak a színház érdekel' - Eszenyi Enikő szülinapos

Eszenyi Enikő január 11.-én ünnepli születésnapját. A Vígszínház igazgatóját ez alkalomból köszöntjük összeállításunkkal.

Az első interjúk egyikéből:

Eszenyi Enikő pályájáról:

Eszenyi Enikő Csengerben született, Szabolcs-Szatmár-Megyében. Tanulmányait a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, ahol színésznőként szerzett diplomát 1983-ban. Mesterei Horvai István és Kapás Dezső voltak. A Vígszínházban töltötte két éves főiskolai gyakorlatát majd 1983-ban oda szerződött.
Színészként számos fontos szerepet eljátszott már a drámairodalom remekműveiből, elsősorban Shakespeare nőalakjai közül Lady Annát, Lady Machbeth-et, Kleopátrát, Rosalindát, Violát, a Lear királyban pedig Cordéliát és a Bolondot. munkáját  a szakma több előadásban is a legjobb alakításért járó díjjal jutalmazta. Az elmúlt évadokban három új szerepben lépett színpadra: Hadar Galron Mikve és Yasmina Reza Az öldöklés istene című darabjában, valamint Bertolt Brecht Jóembert keresünk című drámájában, melyben főszerepet játszik. Ez az alakítása, Sen Te / Sui Ta megformálása az elmúlt évek egyik legnagyobb színészi sikere lett.

Eszenyi Enikő 1991-ben kezdett rendezni. Első bemutatójára a Budapesti Kamaraszínházban került sor, ahol Büchner Leonce és Lénáját állította színpadra, mely hét díjat nyert az 1991-es Országos Színházi Találkozón – köztük a legjobb rendezésért járó elismerést és a legjobb férfi illetve legjobb női főszereplőnek járó díjakat is –, és nagy sikerrel játszották további öt évadon keresztül.
2009-től kezdve a Vígszínház igazgatója lett.

Így indult rendezői karrierje: 

Enikő legfrissebb interjújából:

Z.G.L.: Sen Tében az esendő nőt, Sui Tában az eltiporhatatlan férfit is megmutatja. Elképesztő, milyen természetességgel bújik át egyik nemből a másikba. Gyerekkorában, Csengerben, kik között töltött több időt? A lányok vagy a fiúk csapatában?
E.E.: Nem mondhatom, hogy vonzottak a fiús játékok. A nőies dolgok érdekeltek. Színes virágszirmokat ragasztottam a körmeimre. Kifestettem a számat. Nem voltam fiús lány. Inkább a pöttyös labdával, a babafésüléssel voltam elfoglalva. Hozzáteszem: édesapám sportklubban dolgozott, ezért nagyon korán kezdtem meccseket nézni. Játszhattam volna az irodájában is egy babával, de nem! Rengeteg futball- és kézilabdameccset néztem, meg birkózást. Az édesapám mindig magával vitt engem. Szerettem a fiús sportokat. 

SZ.G.L.: Nadrágszerepek a főiskolán?
E.E.: Nem kaptam. Egyáltalán. Később igen. Maár Gyulánál, az Én és a kisöcsémben. Rudolf Péterrel a Tanácsi mesékben. Színpadon Valló Péter rendezéseiben, az Ahogy tetszikben és a Vízkeresztben. Vagy Cordelia és a Bohóc Tompa Gábornál. És most: Sen Tében Sui Ta vagy fordítva. Iszonyatos szellemi munka.

Alföldi Róberttel

SZ.G.L.: Felhozott, gondolom, sok régi emléket.
E.E.: Rögtön az elején azt mondja Sen Te: "Amikor feljöttem vidékről a fővárosba, ők voltak az első főbérlőim. De amikor az összes pénzem elfogyott, simán kiraktak az utcára." Akkor eszembe jutott, hogy sem Attila, az egykori férjem, sem én nem voltunk budapestiek, végigalbérleteztük a várost. Iszonyatos helyeken laktunk. Volt olyan is, hogy csak egy szobát tudtunk bérelni, közös konyha volt, a másik szobában lakott egy néni, aki kitette a férjét az erkélyre, mert nem voltak már együtt. Máshol ellopták a cuccainkat. Senki nem állt mellettünk. Aztán lett sok barátunk, csodálatos emberek, akik segítettek, istápoltak minket, és a mai napig eljönnek a bemutatóimra.

SZ.G.L.: Mihez kellett több erő, kitartás? Elkezdeni a pályát, vagy folytatni, eljutni arra a pontra, hogy azt mondhassa: egyenesben vagyok végre!
E.E.: Szerintem az elején sokkal könnyebb volt. A fiatalság felelőtlenségével, a hályogkovács biztonságával nekilátni, a tanulás időszaka! Ma sok mindent elvárnak tőlem, aminek nem könnyű megfelelni. Főleg igazgatóként. De amíg tudom, hogy mindent megtettem, hogy mennyi erőt, energiát fektettem egy előadásba, hogy mennyit dolgoztam érte, hogy sem-hogy legyek. Ha mégsem vagyok az, akkor az már az én örökös belső nyugtalanságom. De azt már tudom: amiért keményen megküzdök, amibe komoly munkát fektet az ember, az előbb-utóbb megtérül.(...)

SZ.G.L.: Miről szólnak hát a következő hetek, hónapok? Itt ázik mellettem az esőben egy boldog színésző, aki igazgatóként is boldog?
E.E.: Az igazgató sosem boldog. Neki mindig rengeteg teher van a vállán. Lerakja az egyiket, és már veszi is fel a másikat. Mindig jön valami probléma, amit meg kell oldania. Aztán egy pici ideig lehet örülni. Most például annak, hogy a Jóembert keresünkkel megint nagyot léptünk előre, és jó úton haladunk. Decemberben Kínába utazom, a Pekingi Nemzeti Nagyszínház vendége leszek. Aztán itthon rendezek, majd külföldön. Visz az élet, és én azt szeretem benne, hogy mindig hoz valami újat.

Forrás: ELLE

Enikő a decemberi Elle-ben

Parti Nagy Lajos Eszenyiről:

Egyszerre hoz zavarba és segít ki ebből a zavarból. Mert tulajdonképpen csúnya. Mert tulajdonképpen szép. Mert dölyfös. Mert alázatos. Mert pimasz, mert tenyérbebújóan szelíd. Mert egyik se, és mindegyik.

Tucat arc. Ezzel a márciusi-ballonkabátarccal tele az ország, semmibe révednek vele rózsadombi teraszokról, és állnak vele sorba segélyért Kisvárdán, szöknek vele a lánynevelő intézetekből, és vezetnek vele apácazárdát, utaznak vele a Bahamákra, és állnak vele strandpapucsban, kék mackónadrágban s puffasztják fel tojáslikőrrel, rumos kólával. Ezt az arcot pofozzák vörösre munkanélküli, templomegere-férjek, s ezért lesznek öngyilkosok milliárdos nagyvállalkozók. Eszenyi arca tucat-arc. És egy nagy színésznőnek igenis legyen tucat arca, száz tucat arca. Hasonlítsanak rá és hasonlítson sokakra. Megengedheti magának. Eszenyi arca attól egyetlen és utánozhatatlan, hogy sok van belőle.

A folytatást itt olvashatja.

Forrás: Színház.hu, Elle