A szinte nevetségessé nagyított félelem a fő témája a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb előadásának – Keszég László rendezésében egy abszurd elemektől sem mentes komédia kerül színpadra január 11-én.
Pénteken 19.30 órai kezdettel tartja színházi évadának harmadik bemutatóját a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. A szabadkai származású, jelenleg Magyarországon élő Keszég László rendezte Vojáger című előadás ősbemutató; Vinnai András az előadás színészeire írta a darabot, s az, hogy ezeket szerepeket ezelőtt még senki sem játszotta el, plusz ízt ad a produkciónak. Az előadás műfaja bohózat, komédia, de a rendező hangsúlyozta: a klasszikus komédia és az abszurd közötti humorról van szó, a popkultúra toposzait, ikonjait is használják, és a mai nyelv zsargonjait, figuráit is.
Az előadás színészei – Mikes Imre Elek, Vágó Kriszta, Mészáros Gábor, Mezei Kinga és Kucsov Borisz – elmondták, nagyon kellemes próbafolyamatban vehettek részt, úgy érzik, hogy egy izgalmas, és szórakoztató előadást sikerült létrehozniuk, ami elnyeri a közönség tetszését. Ahogy tőlük is hallhattuk, az előadás egyik motívuma a félelem. Pál (Mikes Imre Elek alakítja) elveszett figura, tele van félelemmel, ahogyan félelmekkel küszködik Vera (Vágó Kriszta) is. A bohókás öregasszony, Babi néni (Mezei Kinga) sajátságos módszerrel segít Pálnak leküzdenie a félelmeit, miközben Babi nénivel is történik valami, sőt olyan dolgok is kiderülnek róla, amit nem is gondolnánk, ráadásul még egy spirituális segítő (Kucsov Borisz) is színre lép.
Hogy a szinte nevetségessé nagyított, és ezáltal görbe tükröt is állító félelemmel ki hogyan küzd meg, kiderül a pénteki bemutatón és az azt követő reprízekből is. Az előadást január 21-én és 24-én is játsszák, 19.30 órai kezdettel.
A Magyar Szó interjúja Keszég Lászlóval:
Honnan a Vojáger ötlete, s miért pont Vinnai András szerzőként?
– Urbán András felkérésére, hogy rendezzek ismét a Kosztolányiban, rögtön Vinnai András jutott eszembe, akivel már korábban is volt közös munkánk, innen az ötlet, hogy ő írja meg az előadás szövegét. Eljöttünk Vinnaival Szabadkára, megnéztünk pár előadást, ő szemrevételezte a színészeket, majd sok gondolkodás, ötletelés után, s az általánosból az egyes felé haladó logikai következtetések során eljutottunk arra a pontra, hogy elkészült a Vojáger szövege, ami konkrétan a Kosztolányi Dezső Színház színészeire lett írva. Ez egyedülálló dolog, hiszen esetünkben az ötlettől a próbafolyamaton keresztül a darab megszületéséig minden a Kosztolányi Dezső Színházban jött létre. Hasonlíthatjuk ezt Shakespeare színházához, ahol a drámai főszerepeket a Globe színház színészei játszották, s miközben Shakespeare drámáit írta, saját színészeihez alakította a karaktereket. Vinnai András is valahogy így alakított folyamatosan a szövegen, aztán az improvizációk során kialakult a végleges forma.
Egy vérbő komédiát állítotok színre. Milyen típusú humorra számíthat a közönség? Ironikus, vagy mindenki számára érthető klasszikusabb, esetleg fekete humorra?
– Bizonyos komikus toposzokkal, mindenki által ismert vizuális, és verbális jelekkel operál az előadás. Más szóval ez egy vad bohózat, melyben a vájt fülűek felfedezhetnek különféle társadalmi, illetve egyéni problémákat, például a pánikbetegséget, más néven a szorongást. A teljesen amorf, ismeretlentől való félelem hetente legalább kétszer, háromszor megjelenik a betegségben szenvedő pácienseknél. Természetesen ennek a szorongásnak egy szélsőséges esetét mutatja be az előadás, a megoldás pedig a humor oldaláról érkezik. A szorongást elferdíti a darab, s csak bizonyos aspektusát erősíti fel, olyan ez, mintha egy sok sejtből álló szervezetnek csak meghatározott sejtjeire fókuszálnánk, s azt figyelnénk egy mikroszkópon keresztül. A közönség percek alatt megérti a Vojáger humorát, ugyanazt veszi észre, ugyanazokat az anomáliákat röhögi ki. Nem azt a típusú színházat csináljuk, ahol a világban megjelenő igazságtalanságokat drámai, szuicid módon oldjuk meg. Arra fókuszál a darab – amit Babi néni és a NASA engedélyével mutatunk be – hogy mi magunk mennyire vagyunk bizonytalanok. Saját hülyeségünkről szól, ezért is lehet sok karakter ismerős a nézőnek.
Forrás: magyarszo.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.