'Nem aggódunk a renoméért' - A Fejlesztés Alatt Q a MU-ban

A Fejlesztés Alatt Q társulat idén lépett a MU által befogadott alkotók sorába. Nem professzionális színházcsinálók, de „amatőrségükben” friss és lelkes fiatalok. A legközelebb január 13-án és 20-án látható Dominó című előadásuk eddig telt házakat vonzott. Tárnoki Márkkal, a társulat vezetőjével és az előadás rendezőjével beszélgetett Sturm Andrea.

A MU Színház interjúja:

A Fejlesztés Alatt Q társulat idén lépett a MU által befogadott alkotók sorába. Nem professzionális színházcsinálók, de „amatőrségükben” friss és lelkes fiatalok. A legközelebb január 13-án és 20-án látható Dominó című előadásuk eddig telt házakat vonzott. Tárnoki Márkkal, a társulat vezetőjével és az előadás rendezőjével olvashatnak rövid interjút.
Milyen egy Fejlesztés Alatt álló társulat? Ami ráadásul Q is? 
A nevünk a társulat jelenlegi állapotára utal, valamint arra, amit a színházról gondolunk, hogy folyamatos változást, keresést, progresszivitást igényel. Társulatunk most születik, most alakul, lehet, hogy még a nevünk sem fix. Jelenleg próbáljuk minél pontosabban definiálni magunkat, amit amatőr társulatként csinálunk, és igyekszünk saját színházi nyelvet kialakítani. A Q a Dominó próbafolyamata közben született. Az előadás azzal a hatásmechanizmussal játszik, hogy eléri, hogy azonosulj egy-egy szereplővel és aztán ez az azonosulás valamilyen módon kizökken vagy megbicsaklik. Valahogy ez a nevünkbe is bekerült. Az egyik játszóm úgy írta le a hatást, amivel az előadás dolgozik, hogy giccset hozunk létre, melybe tojást ütünk. A Q a mi tojásunk. És hogy miért pont Q, az egyre inkább egy Frequently Asked Question.
Amatőr társulatként definiálod a csapatot, mégis „bejátszottátok” magatokat egy kvázi-hivatásos színházi térbe. Ez hogy sikerült?
Amatőrségünk abban áll, hogy nem ebből élünk egyelőre, viszont időnk nagy részét, sok esetben a 100 százalékát a színházra fordítjuk. Sokan egyetemi hallgatók vagyunk, valamint tanulunk színházat csinálni. Én például a Corvinus Egyetemen tanulok, viszont érdekel a színházi rendezés, mindenképpen szerettem volna valamilyen formában színházról tanulni. Meg akartam nézni, hogy milyen egy próbafolyamat egy számomra izgalmas társulatnál, azt gondoltam a rendezés egy mesterség, amit meg lehet tanulni. Így kerestem meg Balázs Zoltánt és a Maladype Színházat. Ezen kívül a drámapedagógia, a színházi nevelés is izgat, így aztán a Kerekasztal Színháznál egy évig hospitáltam, és most már én is társulati tag vagyok. Az FAQ többi tagja is számos színházi helyzetből, alkotótól tanul, ezeket a tudásokat beforgatjuk a munkáinkba, amikre a MU Színház felfigyelt.

Ismerted a Maladypét vagy csak bekopogtál, hogy szeretnél rendezést tanulni?

Az asszisztensüket ismertem. De egyébként igen, odamentem, hogy szeretnék tőlük tanulni, megnézni, hogyan dolgoznak. Aztán ebből az lett, hogy már egy éve rendezőasszisztensként dolgozom náluk. Furcsa volt nekem ez a kilincselős helyzet, úgyhogy örültem, hogy nem csak mint „megfigyelő” vagyok jelen, hanem hasznomat veszik, valamit vissza is tudok forgatni. Balázs Zolitól és Zsótér Sándortól is próbálom autodidakta módon tanulni a szakmát, a Maladypések pedig figyelnek rám és a társulatra is. 

Segítenek is nektek?

TM: Megnézik az adott előadásunkat és beszélgetünk róla. Volt már olyan a MU Színházas időszak előtt, hogy a Maladype Bázison játszottunk.
A FAQ tagjaival honnan ismeritek egymást? 
Győri gyökerű társaságról van szó, a legtöbbjüket onnan ismerem. Diákszínjátszó csoportként indultunk, aminek én is játszója voltam. 2010-ben úgy alakult, hogy társulatvezetővé „léptem elő”, ami eleinte furcsa helyzet volt, de szerencsésen alakult és progresszivitást, lendületet adott az egész csapatnak. Azt hiszem, ez még mindig tart, annak ellenére, hogy átalakult a társaság, sok helyről – szakmától és nézőktől is – érkezett olyan visszajelzés, hogy ereje, lendülete van a csapatnak. Ez abban is gyökeredzik, hogy folyamatos küzdés van bennünk; miért is csinálunk színházat. 
Úgy érted, hogy bizonyítani kell?
Nem, pont ellenkezőleg. A játszóim nem aggódnak a színészi renoméjuk miatt, hiszen nem színészek, pusztán jó színházat akarnak csinálni. Az adja inkább a feszültséget, hogy nem vagyok színész, mégis ezt csinálom és ez fontos, hiszen valamit nyilván közölni akarok.
Miket csináltatok eddig? 
Az én rendezésemben eddig három előadás született. Ennek a társulatnak az elődjével, Paul Foster drámája alapján, az I. Erzsébet, majd egy Szentivánéji álom, amit Szeretnemszeret címen játszottunk és most Brecht kaukázusi krétaköre nyomán a Dominó. Azért is eltérőek a címek az eredetiektől, mert abszolút a saját képünkre próbáljuk formálni az előadást. 
A Dominó a brechti színházat értelmezi át? 
Azt hiszem sokan, sokfélét gondolnak arról, hogy milyen is a brechti színház. Amit mi csinálunk, nem tudom, hogy mennyiben az, mindenesetre, amit mi gondolunk az elemeiről, az elidegenítésről, az közel áll az ízlésünkhöz. Nem ez volt a fő célunk, de érkezett olyan visszajelzés is, hogy színtiszta epikus színházat csinálunk. Az elidegenítéssel való munka - illetve, amit mi erről gondolunk - volt számunkra a legizgalmasabb. Nekünk ez a hatás nem arról szól, hogy felkapcsoljuk a néző felett a villanyt és folyton tudatosítjuk: „Te egy néző vagy, és egy színházban ülsz!”. Sokkal inkább arra próbálunk ösztönözni, hogy ne egy perspektívából lásd ezt a világot, tudd megkérdőjelezni azt, amivel eddig azonosultál, anélkül, hogy kizökkennél az adott világból, vagy eltartanád magadtól a történetet. 
Visszajelzések alapján sikerül elérnetek a nézői perspektívaváltást?
Sokat küzdöttünk ezzel, hiszen nagyon sok múlik a mi ízlésünkön, arányérzékünkön, valamint minden nézőnél máshol van az a határ, hogy meddig bír egy emberrel, eszmével, döntéssel azonosulni, vagy épp mennyit bír egy jelenet és mikortól lesz giccs. Akkor vagyunk ügyesek, ha ki tudjuk szolgálni az összes nézői attitűdöt, ennél az előadásnál főként önreflexióval, hiánydramaturgiával, humorral.

Forrás: mu.hu