A Színház.hu arról kérdezte Ascher Tamást, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorát, miként érintik az egyetemet a felsőoktatási rendszer tervezett módosításai.
Hogy érinthetik a Színház- és Filmművészeti Egyetemet a felsőoktatási rendszer tervezett módosításai?
Fogós kérdés, hiszen a módosítási javaslatok is folyamatosan változnak. Nem tudom megmondani, se megjósolni, pontosan mi vár ránk, mert úgy tűnik, minden lehetséges. A Színház- és Filmművészeti Egyetem, az elvonások miatt, rendkívül nehéz helyzetbe került. A mi támogatásunk, 2008-ban 865 millió forint volt, 2010-ben ez az összeg 807 millió forintra csökkent, 2013-ban pedig 451 millió forint lesz. Ezzel jár, hogy a kormány ősszel úgy döntött: 7,33 milliárd forintot zárol a felsőoktatási intézmények költségvetéséből azután, hogy az ágazat idén már elszenvedett egy több tízmilliárdos forráselvonást. Akkor Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár úgy fogalmazott, azokon a területeken zárolnak “kisebb-nagyobb összegeket”, amelyek működését az elvonás nem teszi lehetetlenné. Bár bejelentették, az Emmi 1,4 milliárdot visszajuttat a felsőoktatási intézményeknek, ettől még a működésképtelenség határán állunk. Egyelőre még azt sem lehet tudni, hányan tanulhatnak tovább, hiába állt el a kormány a keretszámcsökkentéstől.
Az EMMI nemrég kiadott egy közleményt, miszerint a legnépszerűbb szakokon csak önköltséges formában lehet majd tanulni. Ez is erősen érintheti a Színművészetit...
Egyelőre rejtély, ezt hogyan kell érteni. Lehetetlen, hogy a nyolcvanszoros túljelentkezéssel induló színész szakra csak az kerüljön be, aki képes kifizetni az évi közel egymilliós tandíjat. De az is lehetetlen, hogy senki ne fizessen a képzésért, hiszen az erősen csonkított büdzsénkben erre nincs fedezet. Ismétlem, nem tudjuk mi lesz. Minden évben újabb és újabb elvonásra kerül sor, ezért el kell küldenünk tanárokat, vagy megalázó pénzekért kell őket foglalkoztatnunk, nem tudunk fejleszteni, és előfordulhat, hogy nem tudunk elindítani bizonyos osztályokat. Lassan ott tartunk, hogy a villanyszámlánkat sem tudjuk kifizetni, pedig növeltük a pénzkeresetünket. Az elmúlt évben, 200 millió forintot kerestünk hozzá a büdzsénkhez, de szűkültek a pályázati lehetőségek, nincs már közvetlenül megszerezhető szakképzési hozzájárulás. Második éve tartunk szénszünetet, év elején már tízkor zárunk, utána tizenegykor, majd éjfélkor, ami azért katasztrófa, mert a mi színész hallgatóink éjszaka tudnak készülni a másnapi órákra. A rendező hallgatók még nehezebb helyzetben vannak, hiszen azok a külsős színészek, akikkel dolgoznak, csak éjszaka érnek rá próbálni, nem beszélve arról, hogy régesrég megfeledkeztünk a komolyabb díszletekről. Az Ódry Színpadon, ami nagyszínpad, alig tartunk előadást. Kérdés, meddig engedheti meg magának az ember, hogy egyre kevesebbet nyújtson azoknak, akik nagy reményekkel érkeznek hozzánk. Az a víziónk, hogy az oktatási minisztériumban valamiféle improvizáció zajlik. Ez a művészeti egyetemek közül, talán a Zeneakadémiát érinti a legkevésbé, mert az intézményt különleges módon finanszírozzák. Ezt egyáltalán nem sajnálom tőlük, csak azt sajnálom, hogy a megkülönböztetett figyelemből másoknak nem jut ki.
Arra gondolsz, hogy csak a Zeneakadémia orogonáját 800 millió forintból újítják fel?
Például. Ezt a 800 milliós pluszt megelőzte egy 15 milliárdos, majd egy 2 milliárdos támogatás, amit a műemléképület rekonstrukciójára szántak. Ebből nem jutott elegendő forrás az orgonára, ezért árajánlatot kértek, és egy 800 milliósat fogadtak el, amivel egy német cég pályázott. Ez rendben van, valóban ennyibe kerül Magyarország legszebb, legnagyobb orgonájának felújítása. Az a kérdés, mi van a többiekkel, omoljanak össze?
A Színművészetin két este is tanácskoztak diák-tüntetők, miért történt így?
Először, egy nagy demonstráció végén kérték be magukat, nem zártuk az orrukra az egyetemet. Minden úgy történt, ahogy azt a Facebook oldalamon leírtam. 30-40 fiatal hajnalig értekezletet tartott, majd úgy gondolták, érdemes egy külön fórumot szervezni a művészeti iskolák hallgatói számára. A gyerekek is érzik, meg kell beszélni, hogyan tovább, hogy a szavak már semmit sem érnek.
Felmerült benned valamikor, hogy lemondj a rektori posztról, hogy nem bírod, nem akarsz már ezzel foglalkozni?
Nem! Szó sem lehet róla. Azt gondolom, hogy addig kell folytatnom, amíg ennek minimális értelme van. A lemondásommal csak örömet okoznék egyeseknek....
Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumban elmondta, még rengeteg feladat áll előtte, például a színházi szakemberképzés konceptuális újrafogalmazása...
Vidnyánszky Attila a Népszabadságban azt nyilatkozta, a Színművészeti Egyetemen nem engedték tanítani, hiába jelezte hét éve, hogy szívesen vállalná. Úgy találta, hogy nem felelt meg annak a kritériumrendszernek, amely mentén a tanárokat választjuk. Egyébként az egyetem többször meghívta, Kerényi Imre osztályában dolgozott is, de általában visszautasította a felkérést. Lehet, hogy a színházi szakemberképzés újrafogalmazására készül, de én erről még nem értesültem.
A HVG-nek úgy fogalmaztál, nem csak az oktatás van válságban, hanem a művészet is...
Azt gondolom, hogy a művészet intézményei, irányítási struktúrái vannak válságban. A hatalom úgy gondolja, rendelkeznie kell a művészet fölött, de ezzel nevetségessé teszi saját magát és megkérdőjelezi a művészi szabadságot. A Nemzeti Színház pályáztatása egyenesen a kultúrpolitika csődjéről tanúskodik. Művészi hitelt is ronthat, ha az ember kikiáltott elvei nem egyeztethetők össze azokkal a lépésekkel, amelyeket a pályáján, vagy annak érdekében megtesz.
Tóth Berta/ Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.