A Spinoza Házban lesz újra látható A fiú a tükörből, a Spirit Kamaraszínház előadása, mellyel a családon belüli erőszak ellen harcolnak az alkotók. A darab nemrég börtönturnén járt és egy fogvatartottat írásra ösztönzött. Sorait, melyekből kiderül hogy hatott rá a darab, a Fővárosi BV Intézet engedélyével közöljük.
Darabtörténet:
Az Író (Perjés János) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke "démonaival". Tamással (Makranczi Zalánnal) újra végigjárja azt az utat, amit megtett, "teli lommal, teli emlékkel, teli halottal". Közös játékukban megelevenednek az Író történetének szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, a kutya. ...
EGY SZÍNIELŐADÁS ÉS VALAMI MÁS:
"Összekócolt gondolatokkal, emlékek-érzések zűrzavaros kavargása közben engedtem ölembe tapsoló kezeimet az előadás végén. A rádöbbenés, a fájdalmasan kusza érzések össze-visszaságában álltam fel a székemről és nyúltam a kabátomért.
November 13-án egy előadáson voltam. Éjszakás műszak után, cirka másfél órás alvás után mentem, kóvályogtam le a kultúrterembe. Álmosan, de mégis örülve a ténynek, hogy egy kis változatosság lesz a szürke napokban. Igazán tud itt vágyni az ember egy kis változatosság lesz a szürke napokban. Igazán tud itt vágyni az ember egy kis értelmes, tartalmas dologra.
Megszólalt a Quimby slágere, Kiss Tibi hangjára, zenéjének ringató édes-bús ütemére elkezdődött az előadás - és valami bennem is elindult. Babonázott, lenyűgözött amit láttam, hallottam!!!
Milliónyi emlékképet, elfojtott érzést, régen eltemetett gondolatok támadtak fel bennem, bámultam az előadókat.
Anya-gyermek közti, érzelem-zsarolt, elnyomott, bűntudat kapcsolat, az apa hiánya, az élettárs csapongó, tudhatatlan, zavaros viselkedése, a nagyszülő elvesztése, a sok felgyűlő, elfojtott, dühös érzelem, a megmagyarázhatatlan és a soha meg nem magyarázott indulatok, kérdések...ez mind visszaköszönt a darabban. Egymás után rakták a művészek a a - néha homorú, néha domború üvegszilánkokból - össze a tükröt, amely torzan mutatja az életet. Torzan, de valóságosan. És amikor ebbe az össze"puzzlezott" tükörbe belepillantottam a lelkemmel, paralel köszönt vissza az én gyermek, ifjú múltam. Belebámultam életem torz tükrébe. Ugyanígy botladozva, tapogatózva keresgéltem én is, hogy miért is élünk, vagyunk e Földön. Ehhez még társult a Kiss Tibi-féle zene különböző ritmusú, hangszereléssel játszó csodálatos aláfestése...
Annyira magával ragadott, hogy az első felvonás végén szinte tapsolni is elflejtettem! Annyira magával ragadott a mű és az előadók művészete. Minden kalapomat-sapkámat emelgettem, dobálgattam...
A második részben is folytatódott a varázslat! Teljesen elfelejtve hol is vagyok, csak csodáltam, félve-emlékezve élveztem az előadás minden nagyszerű, elragadtatott pillanatát!
Köszönöm, hogy mindezt idehozták, és láthattam ezt a kisebbfajta csodát.
Köszönet az előadóművészeknek, akik a torz tükröt oly nagy átéléssel tartották elém. Gondolatban még most is, napokkal később is tapsolok."
Egy férfi elítélt
Január 21.-én újra látható az előadás a Spinoza Házban!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.