"Minden pillanatot el akarok hinni" - Jordán Tamás 70

Jordán Tamás, a szombathelyi színház igazgatója január 15-én ünnepli 70. születésnapját. Ebből az alkalomból készült a kis Jordán-szótár: egy hívószó - egy válasz. Ölbei Lívia kérdezett.

A legfrissebb interjúból:

- Agora.

- Ez az a szó, amit talán a legtöbbször mondtam ki Szombathelyen. Nem győzöm hangoztatni, hogy már a Nemzeti Színház igazgatói posztjára benyújtott, 2002-ben írt pályázatomnak a 6. fejezete ezt a címet kapta: Agora. Az ókori görög demokráciában ez volt az a hely, ahol a városlakók összegyűltek, megbeszélték fontos ügyeiket. Ilyen hellyé kell válnia a színháznak, hogy az emberek megérezzék: ha kis mértékben is, de befolyásolhatják a világ menetét. Nem tüntetésekre gondolok, hanem eszmecserékre. Az agora-program megvalósulásához sok türelem kell. Szeretnék nem türelmetlen lenni, de belül érzem, hogy azért az vagyok, mert engem sürget az idő is. Évtizedekre nem tervezhetek, pedig lehet, hogy a kiteljesedéshez ilyen időtartamra van szükség. A jelek mindenesetre biztatóak.

- Álom, álmodozás.

- A legtöbb álmom első nekifutásra tényleg álomnak, lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Amikor például a POSzT-ról elkezdtem beszélni, akkor sokan nemcsak álmodozónak tartottak, hanem félkegyelműnek, vagy ostobának is. Nagy büszkeségem, hogy a POSzT - akár mint az agora-koncepció része - létrejött. De képtelenségnek tűnt a szombathelyi színházalapítás is. Most meg itt ülünk egy igazgatói irodában, egy szívünknek most már nagyon kedves épületben, ahol nagyszerű társulat dolgozik. Díjakról soha nem álmodoztam, de legutóbb a jubileumi Prima Primissima igazi álom-kategóriás meglepetés volt.

- Átélés.

- Nekem azt jelenti a színházban, hogy minden pillanatot el akarok hinni - színészként, rendezőként és nézőként is. Lehet, hogy nincs igazam, de ha a zenében van abszolút hallás, akkor nekem a prózában van abszolút hallásom. Rögtön észreveszem, ha valami nem igaz, és akkor nem érdekel. Viszont cserébe önkényesen a világ legjobb nézőjének neveztem ki magamat: meg tudok rendülni, kibuggyan a könnyem, ha a próbán látok valami meghökkentően igazat. Arról van szó, amit József Attila olyan pontosan megfogalmaz a Thomas Mann üdvözlésében: "Az igazat mondd, ne csak a valódit". Ha a színész nagyritkán igazat csinál, a közönség sajnos valószínűleg nem veszi észre  elfogadja a valódit. Pedig óriási a különbség.

- Játék.

- Győzelem. Világ életemben imádtam játszani: hatéves koromban tudtam snapszlizni, sakkozni; a nagypapától tanultam. De nem bírtam olyan partnerrel játszani, aki nem halt bele a vereségbe. Furcsa ez: a győzni akarás elszakadt magától a játéktól. Nem tudtam veszíteni. Persze, azért kellett és kell újra meg újra megpróbálni. A lóversenyben sem az az érdekes, hogy tíz forintra mennyit kapok, hanem az, hogy megmondtam, ki fogja megnyerni. A lóverseny a közhiedelem szerint a pokol bevezető bugyrának egy szakasza, pedig egy olyan játék, amelyik nem az egzisztenciáról szól, hanem arról az adrenalinról, ami három perc alatt ott felszabadul. Ha sikerült, akkor az ember úgy érzi, hogy látja a jövőt, tudja, mi fog történni. A többiek meg nem tudják. Az Istennel való cimboraságot jelenti a győzelem. A folytatást itt olvashatja.

Jordán Tamás pályájáról:

Az 1943-ban Győrben született Jordán Tamás eredeti szakmáját tekintve geodéta mérnök, diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen 1966-ban kapta meg. Már ebben az időszakban részt vett a színházi életben is: 1961 és 1970 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Universitas nevű együttesének tehetséges amatőr színésze volt. Hat évig volt az akkori Fővárosi Tanács építési osztályának geodéta mérnöke, majd 1972-ben úgy döntött, hogy a színház, a színészi hivatás mellett kötelezi el magát. A főleg fiatalokat foglalkoztató, 1970-ben megalakult 25. Színház társulatának tagja lett, 1977-ben a Várszínházhoz szerződött, ahol 1980-ig dolgozott.

Ezt követően tizenegy éven át az akkor fénykorát élő kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja volt. 1991-ben ismét a fővárosba költözött, az akkor induló Merlin Színház egyik alapítója és igazgatója lett. 2003. január 1-jével kinevezték a Nemzeti Színház vezérigazgatójává, a társulat 2008-ig dolgozott az ő vezetésével. Egy későbbi interjúban elmondta: boldog öt évet töltött el a teátrum élén, egy minden szempontból rendben lévő színházat hagyott utódjára. 2007-ben új kihívást keresve bejelentette, hogy színházat kíván teremteni Szombathelyen, "nagyon konvencionális, hagyományos, jó színvonalú színházat". 2008-ban az újonnan létrejövő társulat élére került, s 2009 januárjában sor került a Weöres Sándor Színház első előadására is.
A színészi, színigazgatói munka mellett Jordán közéleti szerepeket is vállal: 1992-től 1996-ig a Magyar Színészkamara elnöke, 1996-tól 1998-ig a Magyar Ösztöndíj Bizottság tagja volt. 1999-től 2001-ig a Magyar Színházi Társaság vezetőségi tagja, 2006-2007-ben elnöke, 2000-től 2010-ig a Pécsi Országos Színházi Találkozó fesztiváligazgatója volt. 2006-ig oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2007-től pedig a szombathelyi főiskola színházművészeti tanszékének tanszékvezetője.

Színészként klasszikus és modern, magyar és külföldi darabokban is sikert aratott kiérlelt, intellektuális alakításaival. Volt például Mester és Jesua Bulgakov A Mester és Margarita című darabjában, De Sade márki Weiss Marat halálában, Vladimir Beckett Godot-ra várva című darabjában, Trigorin Csehov Sirályában, Harpagon Moliere A fösvény című darabjában. A magyar szerzők közül játszott Fejes Endre, Illyés Gyula, Hamvai Kornél színműveiben. Rendezte többek között Fassbinder, Goldoni, Anouilh, Móricz Zsigmond, Füst Milán, Csiky Gergely darabjait.
Több filmben is játszott, felejthetetlen alakítást nyújtott például a Bacsó Péter rendezte, 1985-ben készült Hány az óra, Vekker úr? című filmben. Az irodalomszerető közönség körében nagy sikert aratott önálló estjeivel is: József Attila műveiből állt össze az Amit szívedbe rejtesz, a Szabad ötletek jegyzéke, a Szólt az ember, ez utóbbi Sebő Ferenccel közösen, 2012-ben pedig a Széllel szembe című stand-up esttel állt közönség elé, amelyben a történetek mellett verseket is előad.

Szakmai munkájáért több elismerést is kapott: 1978-ban Jászai Mari-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Budapest Díjat kapott, 1986-ban érdemes művész lett. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést vehette át. 2007-ben felavatták lábnyomát a Nagymező utcai Pesti Broadwayn, s a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal tüntették ki, 2012-ben Jubileumi Prima Primissima Díjas lett.

Forrás: vaol.hu, Színház.hu