A bolygó hollandi az Operaházban

Wagner: A bolygó hollandi című operájának bemutatója az Operaházban. Ajánló.

A produkciót az osztrák származású Ralf Weikert dirigálja. Maestro Weikert Wagner műveinek avatott tolmácsolója: korábban a zürichi Operaház főzeneigazgatójaként, majd 2006 óta a Welsi Wagner Fesztivál zeneigazgatójaként - a Bolygó hollandi mellett vezényelte a Parsifalt, a Trisztán és Izoldát és a Walkürt - különösen elmélyült a szerző műveinek tanulmányozásában. A Magyar Állami Operaházban a darab 1841-ben keletkezett úgynevezett ősváltozatának előadását irányítja.

A főszerepekben a Magyar Állami Operaház szólistái mellett a Hollandi megformálójaként Európa legjelentősebb operaházainak gyakori vendége, a német származású Thomas Gazheli lép színpadra. A hősbariton Wagner e címszerepét Montrealban és Pekingben is játssza ebben a szezonban. A bemutatón a női főszerepet Lukács Gyöngyi énekli, aki pályafutása során először áll Wagner-szerepben közönség elé.

A darab rendezője, Szikora János kiemelte: "Ha hűek akarunk lenni Wagner alkotói szelleméhez, akkor mindenekelőtt a záróképet kell komolyan vennünk és ebből kell kiindulnunk. A kép a Férfi és Nő egymásra találásának apoteózisa. Ezért volt minden küzdelem és szenvedés, erre várt Senta egész életében. Platóntól származik az idea, hogy valaha nem léteztek férfiak és nők, hanem gömb-emberek léteztek teljes egységben, kielégülésben. Zeusz azonban kettévágta őket és azóta minden ember csak fél-ember és a másik felét keresi egész életében. Ez a primitív, mégis hatásos szimbolika vezérel Senta és a Hollandi egymásra találásának mitikus történetében, hogy a Férfi és Női princípium egyesülésre és ebben az egyesülésben beteljesülésre vágyó örök keresését ábrázolhassam."

A produkció zenei irányítója, valamint a premier és az utána következő három előadás dirigense, Ralf Weikert szerint az a tény, hogy az Operaház a Bolygó hollandi 1841-ben írt ősváltozatát (Urfassung) állítja színpadra, számára is újdonság és kihívás. A Maestro eddig már több mint ötven alkalommal vezényelte ezt a Wagner-művet, de mindig a két évvel későbbi, drezdai változatot. Weikert szerint a legnagyobb kihívás az lesz a budapesti bemutatóban, hogy a zenekar rézfúvós szólamait jelentősen halkabbra kell venni, mivel az ősváltozat még régi típusú rézfúvós hangszerekre íródott, amely a mai, modern hangszereken túl hangosan szólna. Az osztrák karmester szerint az is lényeges szempont, hogy a budapesti bemutató teljesen hűen, húzások és módosított instrukciók nélkül adja vissza az eredeti Wagner alkotást, tehát tulajdonképpen olyan produkció jön létre a Magyar Állami Operaházban, amelyet a világon eddig így, ebben a formában senki sem hallhatott.

Thomas Gazheli

(fotó: www.thomasgazheli.com)

A Hollandi szerepére Budapestre érkezett német Wagner-hősbariton, Thomas Gazheli arról számolt be a sajtónak, hogy karakterét nem valóságos személynek, hanem egyfajta "mítosznak" tartja. Az örök vándor, az örök kereső, ha úgy tetszik, kicsit az örök művész szimbólumának, aki a megváltás után sóvárog, és a szerelemben próbál rálelni saját nyugalmára. Gazheli szerint azonban A Hollandi egy "elveszett lélek", akinek saját, erőteljes maszkulin szellemisége végül Senta lágy nőiségével forr egybe, és bár a megváltás megtörténik, ez mégsem hozza meg számára a valódi boldogságot és megnyugvást.

Georg (Erik) szerepét egy ifjú, ígéretes amerikai Wagner-tenor, Corey Bix énekli, aki hangsúlyozta, hogy a misztikus-mítikus történetben az ő karaktere a legvalóságosabb. Bix úgy fogalmazott, hogy Georg egy "valódi férfi, szenvedélyes érzelmekkel, olykor nyers megnyilvánulásokkal, aki igaz szerelmet érez Senta iránt, és szeretné őt megmenteni végzetétől, ám ez végül mégsem sikerül neki." Bix emelett kiemelte, hogy a Wagner tenorszerepek az olasz zenei hagyományból táplálkoznak, ám a szöveg bonyolultsága és a vezérmotívumok kidolgozottsága mégis jóval nehezebbé teszi ezeket a szerepeket, amelyek komoly erőfeszítéseket igényelnek az énekesektől.

Az Operaház a 19-ei bemutatót követően még hat alkalommal, kettős szereposztásban játssza a művet, a főbb szerepeket a fent említett művészek mellett Bretz Gábor, Palerdi András, Rálik Szilvia, Fekete Attila és Kálmándi Mihály alakítja Szendrényi Éva díszleteiben és Berzsenyi Krisztina jelmezeiben, az utolsó három előadást Kovács János vezényli.

"Az Operaház számára nemcsak egy új Wagner-repertoár kiépítésének nyitódarabja a Bolygó hollandi ősváltozata. A mostani produkció annak is mintája kíván lenni, milyen stilizált színpadképet, mennyire lélekelemző rendezést, mekkorára nyitott operaházat képzelünk el, ahol a történetmesélős játékmód mellett igenis megfér a mitikus mű is, s a legjobb, preferált magyar művészek zavartalanul dolgoznak együtt a hiányszerepekre hívott, a szakma élvonalába tartozó külföldi énekesekkel, karmesterekkel." - hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, az intézmény megbízott főigazgatója.

Wagner az 1840-es években

A bolygó hollandi 1873-as magyarországi (Nemzeti Színház), majd 1888-as operaházi bemutatója óta a darab 1997-ig öt új betanulást és hét felújítást, összesen 323 előadást ért meg. A darabot Pesten utoljára tizenkét évvel ezelőtt, 2000. december 28-án láthatta a közönség.

A Magyar Posta a Wagner-bemutató alkalmából jelentette be, hogy 2013 márciusában Richard Wagner és Giuseppe Verdi születésének 200. évfordulója tiszteletére "hangos" postabélyeget hoz forgalomba. A két négycímletű bélyegkisívet Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész tervezte. A 235 és 315 forint névértékű bélyegkisívek egyenként 200 ezer példányban készülnek az Állami Nyomdában. A bélyegkibocsátás attól különleges, hogy magyar postabélyegen először jelenik meg úgynevezett QR-kód. A kód és okostelefon segítségével a Magyar Állami Operaház honlapján található hangzó és olvasható bicentenáriumi információkat tudják majd elérni a bélyeg- és zenerajongók március 5-étől.

Egy hajó viharba kerül. A kapitány - Donald (Daland) - egy csöndesebb öbölben köt ki, hogy ott várja be a kedvezőbb szelet. Kényszerűen lehorgonyoznak, pedig már csak néhány mérföld választja el őket otthonuktól, asszonyaiktól. Donaldot leánya, Senta várja haza. A matrózok pihenni térnek, csak egy marad fenn őrködni. El-elbóbiskolva hűséges mátkájáról és a hazaröpítő déli szélről dalol. Egyszer csak kiköt mellettük egy titokzatos vitorlás, a bolygó hollandi hajója: "időm lejárt, elmúlt hét hosszú év, ismét partra léphet a szenvedő". A megváltó halálban reménykedik, legénysége visszhangozza panaszát: „bárcsak megsemmisülhetnénk".
Donald veszi észre elsőként a holland zászló alatt érkező hajót, matrózát megszidja, amiért nem volt elég éber. A két kapitány szívélyesen elbeszélget. Jó üzlet körvonalazódik, a holland kapitány gazdagon fizetne, ha valaki egy éjszakára vendégül látná. Teljes vagyonát odaadná, ha nem csak egy estére, hanem örökre hazát találna. Donald nem tétovázik, a hollandinak ígéri lánya kezét. Az egyesség megköttetik.
A vihar elcsendesedik, lenge déli szél támad, mely hazaviszi az elsodródott tengerészeket. A hollandi kísértethajója követi Donaldékat.

Asszonyok és leányok szorgoskodnak, az élet addig sem állhat meg, míg férjeik, kedveseik a vad tengereket járják. Csak Senta keze alatt nem ég a munka, ábrándozva réved egy titokzatos férfi képmására. Amióta Mary elregélte, hogy milyen végzet űzi a képen látható idegent, Senta csak a szomorú legendára tud gondolni. Újra és újra hallani akarja a borús mondát, képzeletében egyre élénkebben támad fel a zord hajós alakja. A lányok bíztatják, hogy most meséljen ő az átokvert hollandiról.
Senta rendkívüli erővel jeleníti meg a hollandi történetét. Érzelmei egyre nagyobb hullámokat vetnek, míg végül kimondja: ő akarja megváltani szerelmével és hűségével az átkozott kapitányt. Szinte önkívületi állapotban van, amikor betoppan Georg (Erik), a vadász. Hírt hoz: Donald hajója szerencsésen partot ért.

Amint Georg és Senta kettesben marad, az ifjú vadász félve kérdezi Sentát: Donald mit mond majd neki, ha megkéri tőle leánya kezét. Hiszen Donaldnak fontos a vagyon, ő pedig szegény. És vajon Senta pártját fogja-e majd? Senta kitérő válaszokat ad.
Georg elmeséli, hogy mennyire szorong egy álom miatt. Álmában Donald egy idegen tengerésszel érkezik haza, akit Senta forrón üdvözöl majd. Senta nem tudja elleplezni, hogy ő ugyanerről ábrándozik. Georg lélekben összetörten elrohan.
Amikor Donald és a hollandi belépnek, minden úgy történik, ahogy Georg rettegte és Senta remélte. Donald elégedett: a hollandi és Senta összekötné sorsukat. Úgy döntenek, hogy a sikeres kikötés ünnepén a kézfogót is megtartják. "A pokol hatalmát megtöri e lány hűsége" - kiált fel a hollandi diadalmasan.

A matrózok és az asszonyok vígan ünnepelnek. Georg kétségbeesetten faggatja Sentát: miként lehet, hogy egy olyan férfinek fogad hűséget, akit nem is ismer. Emlékezteti, hogy egykoron közös jövőt terveztek. Utolsó szavait már a hollandi is hallja. Látja Senta zavarát és úgy véli, hogy a lány megszegte hűségígéretét. Habozás nélkül kiadja a parancsot a vitorlabontásra. Elhatározásával Sentát is védené: ha a frigy után sértené meg hűségesküjét, ő is elkárhozna.
A lány kétségbeesetten marasztalná, Georg elborzadva látja imádottja szemében a szerelmi szenvedély lángját. A hollandit semmi sem tarthatja vissza, hajója kifut az öbölből. Senta örökké tartó hűségét az égbe kiáltva - egy tenger fölé magasodó szikláról - a vízbe veti magát. A hollandi hajója alatt megnyílik az óceán. Az örök vándorlásnak vége, a hollandi és legénysége elnyerte a vágyott, megváltó halál.

BEMUTATÓ: 2013. január 19.

Opera egy felvonásban (ősváltozat, 1841)

Zeneszerző: Richard Wagner
Szövegíró: Richard Wagner
Rendező: Szikora János
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Karmester: Ralf Weikert, Kovács János

Szereplők:

Donald (Daland) - Bretz Gábor, Palerdi András
Senta - Rálik Szilvia, Lukács Gyöngyi
Georg (Erik) - Corey Bix, Fekete Attila
Mary - Kovács Annamária, Balatoni Éva
Kormányos - Boncsér Gergely, Horváth István
A hollandi - Kálmándi Mihály, Thomas Gazheli

További előadások: január 20., 22., 23., 25., 27., február 2.

(forrás: Magyar Állami Operaház)