Priznic a Tháliában – Gőz István és Kövesdi László mesélt

A Tünet Együttes díjnyertes Priznic című komédiája 2013 januárjában a Thália Színház Arizona Stúdiójába költözik a Független Thália Projekt keretében. Az előadás színészpárosának, Gőz Istvánnak és Kövesdi Lászlónak a tíz éves társulat megalakulása óta több emlékezetes „duettje” is volt. A különleges „lay-down” műfajról, humorról és persze egymásról is meséltek.

Interjú Gőz Istvánnal és Kövesdi Lászlóval:

Egy kritikus „21. századi Hacsek és Sajónak” nevezett Benneteket az előadás kapcsán, mit gondoltok, miért?

Gőz István: Bizonyos értelemben a klasszikus Hacsek és Sajó-jelenetek dramaturgiáját követjük. A mi beszélgetésünk humorforrása is a félreértésekre, a két ellentétes figura örökös civódására épül, természetesen mai tartalommal.

Kövesdi László: Az előadásnak vannak olyan részei, ahol a kettőnk közötti „konfliktust” az okozza, hogy különböző fogalmakon, szavakon mindketten mást értünk, gondolunk. Valamiféle játszma alakul ki köztünk, ami pontosan olyan, mint annak idején a Hacsek és Sajó-féle kabaréjelenetekben. Az is hasonló, hogy aktuális problémákról beszélünk, vagy olyan felvetésekről, amelyeket a közönség ismer, kötődik hozzájuk, bennük él. Egyébként nem tudom, hogy a fiatalabb közönség számára a „Hacsek és Sajó” mit jelent, de amikor nemrég  fiatal színészkollégákkal beszélgettem, és felmerült Salamon Béla neve, nem tudták, kiről van szó.

A Tünet Együttes produkcióiban több remek kettősötök is volt. Miért vagytok Ti jó páros? Volt kedvenc közös munkátok?

Kövesdi László: Talán azért, mert szerettünk együtt lenni, játszani, és ez érződik a nézőtéren. Ez a „duettezés” egyébként az első közös Tünet Együttes-darabból, a 2004-es Karcból származik. Volt egy-két hasonló humorú kettősünk az előadásban, és ebből nőtt ki később a vágy, hogy egy teljes előadást készítsünk a kettőnk „játszmájára” építve. Tehát a Karc mindenképpen kedvenc. De nem volt olyan kettősünk az évek során, amit én ne szerettem volna.

Gőz István: Azért vagyunk jó páros, mert, bár ellentétei vagyunk egymásnak, mégis érzékenyek vagyunk egymásra, egymás humorára. Ez valóban a Karc című darabunk kapcsán derült ki, és ennek hatására született meg a Priznic, ami számomra a legkedvesebb közös munkánk.

A lay-down comedy, a Priznic különleges műfaji meghatározása mennyiben kapcsolódik a stand-up comedyhez?

Gőz István: A stand-up comedyben egy színész áll szemben a közönséggel. A lay-down comedy ennek az ellentéte. Mi ketten vagyunk, és látszólag fekszünk.

Kövesdi László: Annyiban, hogy ez is stand-up comedy-szerű előadás, csak nem állva történik, hanem fekve… Vagy mégiscsak állva.

Miben rejlik az előadás humora? Miről szól a Priznic?

Gőz István: A Priznic egyrészt két ember humorral, félreértésekkel, félreértelmezésekkel átszőtt beszélgetése sivár, beszűkült életükről, álmaikról, betegségeikről, másrészt nagyon mély, személyes önvallomás.

Kövesdi László: A félreértésekben, a „botlásainkban”, a helyzeteinkben rejlik a humor. Fontos ebből a szempontból, hogy bár személyesen vagyunk jelen a szöveganyagban is, hiszen saját élményanyagból dolgoztunk, mégiscsak két típust, figurát jelenítsünk meg. Mondok egy példát, ha egy futó a Margitszigeten futás közben megbotlik, az vicces tud lenni. Ha ugyanez egy öreg nénivel történik, már nem az, mert együttérzés alakul ki bennünk. Ha minket néznek, akkor talán nem lennénk humorosak, de ha sikerül bizonyos távolságot kialakítani a közönség és a személyes énünk között, akkor már igen. És az is humorforrás, ha viccesek tudunk lenni úgy, hogy nem akarunk azok lenni.

Mennyire volt nehéz hozzászokni ahhoz az óriási ágyhoz, amelyben a fekvés illúzióját keltve, de lényegében álló helyzetben, felfüggesztve játsszátok végig az egész előadást?

Kövesdi László: Semennyire, mert én speciel hozzá sem szoktam, tehát még mindig nehéz. De megéri, mert a közönség ettől a plafonon van.

Gőz István: Az ágyhoz tényleg nem lehet hozzászokni, annyira kényelmetlen. Persze az előadás lendületében ezt alig érzékeljük. Igazán csak akkor tűnik fel, ha a végén a közönségnek sokáig nem akaródzik kimenni…

Mikor találkoztatok először?

Kövesdi László: A H.U.D.I. társulat 2004-es Kárhozat kertje című előadásának próbáin.

Gőz István: mi jut eszedbe Kövesdi Lászlóról?

Gőz István: Laci erősen öntörvényű, de érzékeny, néha szélsőségekre, hisztériára, hajlamos, kajlaságával szeretetre méltó, jó humorú, csupa szív ember, odaadó, őszinte barát.

Kövesdi László: mi jut eszedbe Gőz Istvánról?

Kövesdi László: Először is a magas, kopasz ember, aki állandóan beveri a fejét valamibe. Valamint egy gdanski turné, ahol egy tengerparti sétálás közben Pista egy elhajított fadarabbal véletlenül fejbe csapott egy arra futó hölgyet. Az mindenképpen humoros volt. Hitetlen, pesszimista, akire mindig lehet számítani, akivel jót lehet nevetni. Az az ember, akinek fogalma sincs arról, hogy valójában egy szent. Mintha Teréz Anya és Gandhi házasságából született volna. Persze ő ezt nem tudja, és ez az idegesítő benne.

Biográfia:

Gőz István 1949-ben született Szerencsen. Pantomim tanulmányait Köllő Miklósnál, Karsai Jánosnál, illetve Philadelphiában és Mexikóban végezte. 1975-től húsz éven át volt a Kaposvári Csiky Gergely színésze. Emellett játszott a Veszprémi Petőfi Színházban, az Egri Gárdonyi Géza Színházban, a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, az Új Színházban és a Madách Kamarában, illetve számos hazai és külföldi filmben, olyan rendezők munkáiban, mint Bacsó Péter, Makk Károly, Sándor Pál vagy Szabó István. A Tünet Együttes alapító tagja, jelenleg a társulat Priznic, Alibi, Kucok, Az álom féltestvére című előadásaiban látható.

Kövesdi László tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Huszti Péter osztályában végezte 1988‑1992 között. Játszott többek között a Szegedi Nemzeti Színházban, a József Attila Színházban, a Szolnoki Szigligeti Színházban és a Tatabányai Jászai Mari Színházban, illetve számos filmben (Az alkimista és a szűz, Valami Amerika, Sorstalanság) és független produkcióban. …hogy mi az a MAJOMTŐR… címmel önálló estet mutatott be. A Tünet Együttesnél jelenleg a Priznic és az Alibi című előadásokban játszik.

Fotók: Dusa Gábor

A darabról:

A Priznic két ágyban fekvő ember, egy 21. századi Hacsek és Sajó páros sziporkázó nyelvi humorral átitatott párbeszéde, amelybe szervesen illeszkednek mindenféle szervek, testi és lelki nyavalyák, hipochondria és a nagy semmit színező élet- és betegségfüllentések.

Az előadásban a síkok összekeverednek, egy sajátos szcenikai megoldás révén a vízszintest függőlegesben látjuk, mintha felülnézetből néznénk le a két emberre. A dialógusból lassan bontakozik ki sivár és meg nem élt életük, a kihagyott lehetőségek, a kielégítetlenül maradt vágyak – eközben mindketten folyamatosan bizonygatják, milyen fantasztikus életük van. A magyarázkodás egyre tekervényesebbé válik és nem hoz beismerést. A darab témája a tehetetlenség, a mozdulni képtelenség, melyet magyarázatokkal szövünk át, poénokkal próbálunk leplezni. A Priznic ennek a tragikomikus élethelyzetnek a lenyomata. Az előadás a 2006. évi Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a BESZT (Befogadó Színházak Társulása) díját nyerte el.

2013. január 31. (csütörtök), február 15. (péntek) 19:30

Thália Színház Arizona Stúdió (V. ker. Nagymező u. 22-24.) a Független Thália Projekt keretében