A szegedcafé.hu arról cikkezett, hogy a szegedi színházért induló Balikó Tamás pályázatában fellelhetők Rázga Miklós, pécsi igazgató nyertes pályázatának elemei. Erről kérdeztük Balikó Tamást.
A szegedcafé cikke szerint, Ön, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói posztjáért benyújtott pályázatába, beillesztett pár oldalt Rázga Miklós, pécsi színházigazgató 2010-es pályázatából…
Valóban szerepelnek azonos mondatok a pályázatunkban, de ez nem szándékosan történt így, egy nevetséges dologról van szó. A pályázatomat közösen írtam az esetleges leendő kollegákkal, alkotókkal. Ami a dolgozat műszaki részét illeti, a kidolgozására Várkonyi Miklóst, a Szegedi Szabadtéri Játékok műszaki igazgatóját kértem fel. Miklós, 2010-ben segédkezett egy kollégájának Rázga Miklós pályázatának megírásában, és néhány bevezető sort a nekem szánt anyagban felejtett. Mint azt nyilatkozta, ő, egyszemélyben vállalja a hibáért a felelősséget. Aki összeveti a két pályázat további tartalmát, biztosan nem fog egybeesést találni. Ezt könnyen meg lehet tenni, hiszen nyilvánosságra hoztam az anyagot. Bár meg kell jegyeznem, a pécsi és a szegedi színház sokban hasonlít egymásra, nemzeti, illetve tagozatos voltánál fogva. Nyilvánvaló, hogy hasonló megoldásokat kell találni a műszaki részlegen a takarékosság érdekében, megérteném Miklóst, ha az ötleteit újra akarná hasznosítani.
Minek tulajdonítja, hogy rátaláltak az egyezésre?
Higgye el, aki akar, a szemem színébe, a szemöldökömbe, a karórámba is képes belekötni. A piszkálódás, a provokáció annál könnyebben jön, minél nagyobbat vállal az ember. Mit mondhatnék azok után, hogy effektíve oldalakat loptak ki a pályázatomból, amikor anno a Nemzeti Színházra pályáztam… Fontos színház a Szegedi Nemzeti, éles harc lesz érte, én tisztán indulok.
Vasvári Csaba, aki szintén indul a szegedi színházért, azt nyilatkozta interjúnkban, minden kurzusban szükség volt a kapcsolatokra. Ön pedig megvallotta, semmilyen politikai támogatást nem tud magáénak. Mégis indul…
Mégis indulok, mert makacsul hiszem, hogy a munkának van értéke, hogy mégiscsak nyom a latban a jobbító szándék, a felkészültség, az, amit eddig letettem az asztalra. A pécsi színházat 17 évig igazgattam, remélem Szegeden is bizalmat szavaznak nekem.