"Egy időgép röpít vissza" - Gálvölgyi János mesélt

Gálvölgyi Jánost a Magyar Narancs kérdezte pályájáról, közéleti szerepéről. Lapszemle.

Gálvölgyi János elsőként arról ejtett szót, hogy 45. évadát éli, hiszen 1968-ban, a Ki mit tud?-on kezdett. “Szavalóművészként jelentkeztem, de azt mondták, azokkal Dunát lehet rekeszteni, és kérdezték, nem tudok-e valami mást. És akkor ugyanazt a verset, Arany János A walesi bárdok című versét elmondtam különböző színészek hangján - így lettem parodista” – idézte fel a színész.

“A színház nem ott válik ketté, hogy valami szórakoztat, valami más meg mélyen elgondolkoztat. Az operetten nem kell sokat töprengeni, csak meg kell adni a módját. Én Rátonyi Róbert mellett öltöztem húsz évig; ő mesélte, hogy arról a bizonyos Csárdáskirálynőről, amelyben Honthy Hanna, Feleki Kamill és ő játszott, azt írta egy kritikus, hogy percek alatt meg fog bukni - aztán nyolcszázszor ment” – tette hozzá Gálvölgyi, aki elárulta, huszonévesen, egy nagyképű rohamában megfogadta, hogy ha öt éven belül nem leszek "a Gálvölgyi", akkor abbahagyja az egészet.

A Magyar Narancsnak arról is beszélt, hogy most 6-8 előadást játszik egy hónapban, jól érzi magát a Madáchban. “Az én pályám, ez az elmúlt 45 év a látszat ellenére nem volt végig habos torta. És reméltem, hogy így a vége felé majd az lesz. (…) Nem erre számítottam, bevallom. Egy időgép röpít vissza a múlt század harmincas éveinek legvégére, egy rettenetes korba - és ez most nem politika, hanem kultúra. Mintha az lenne a cél, hogy az agymosás révén az emberek minél hülyébbek legyenek. Mert annál könnyebb az orruknál fogva vezetni őket. Ezt látom. Ezen a térképen a kultúra tényleg lényegtelen. Nem kell olvasni, mert minek - elég az internet. Ha majd egyszer csak elég lesz húszévenként szavazni, akkor tényleg minek” – fogalmazott Gálvölgyi János.

Csáki Judit interjúját az eheti Magyar Narancsban olvashatják.