Sirály - dramatic reality készül a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiószínházában. Csehov azonos című drámája alapján készülő mai történetet Dömötör Tamás rendezi. Mudra Ágnes interjúja.
Korábbi nyilatkozataidban többször is elmondtad, hogy másképpen kell napjainkban színházat „mesélni”, ha kommunikálni szeretnénk az új nemzedékkel, a fiatalokkal.
Eltérnek a fontos dramaturgiai pontok, attól, ami ötven vagy száz évvel ezelőtt, ugyanannál a történetnél bevált. Azokra a reflexekre szeretnék építeni, amelyek a hétköznapi kommunikációban is jelen vannak a „fogyasztóban”. Mondjuk, egy huszonhárom éves fiatalnak, aki az internet alapján válogat magának kulturális élményeket, mások a reakciómintái, mint annak, aki úgy nőtt fel, hogy elé rakták a kész programot, és nem kellett választania. A színház ma nem a kultúra fő csatornája, éppen ezért megpróbálom kihasználni a televíziós formák, a populáris média által diktált lehetőségeket.
A Sirály című előadás műfaji megjelölése dramatic-reality. Kifejtenéd, hogy pontosan mit takar ez?
A Bartók Kamaraszínházba úgy érkeztem, hogy volt három verzióm a csehovi mű színpadi adaptációjáról. Mindig a színészekkel közösen döntjük el, hogy melyik koncepció a legerősebb. A gyanú árnyékában egy televíziós műsor, amely két éve uralja a magyar kereskedelmi médiát. Az emberek nagyon hamar kódolják, és felháborítóan sokan nézik. Megpróbálom Csehov drámáját ebbe a formába belehelyezni, hogy a mai fiatalokhoz is mindenképpen eljusson a mondanivaló.
Ha a televíziót „betoljuk” a színházba, változnak a mű által megírt dramaturgiai pontok?
Betartok mindent dramaturgiailag, ugyanúgy, mint a Czukor Show-nál, ahol egy szó sem maradt az eredeti műből (Füst Milán Boldogtalanok), mégis pontosan felismerhető volt a „storyline”. Csehov esetében sem kifordítani akarom a történetet, hanem lefordítani a mostani nyelvre. A Sirály című dráma minden konfliktusát igaznak, érték- és időtállónak tartom, amelyek fellelhetőek a ma élő emberek viszonyaiban. Sosem az a célom, hogy radikális előadást hozzak létre, sőt megkockáztatom, hogy nagyon is konzervatívan dolgozom az egyes jelenetekben. A lényeg az, hogy mai nyelven szólítsa meg a nézőket Csehov remekműve.
Fotó: Móricz Simon, nol.hu
Elsősorban középiskolások számára készül a Sirály című dramatic-reality?
Igen, hiszen a színház kérése az volt, hogy az előadás elsősorban a középiskolás közönségréteget szólítsa meg. De egy jó drámában mindenkinek igaza van, és mi azon leszünk, hogy ezt a színpdon is be tudjuk bizonyítani, és akkor mindenkinél betalálhat. El tudom képzelni, hogy a néző egyik nap az egyik szereplőnek ad igazat, míg másnap már egy másik szereplő pártján áll. Ez benne a jó.
A Bartók Kamaraszínház alkotóin kívül három vendégművész érkezett a te kérésedre. Miért éppen rájuk esett a választásod?
Vasvári Emese esetében egyértelmű és könnyű volt a választás, egyrészt már dolgoztunk együtt, másrészt Arkagyina szerepe teljesen neki való. A fiatalokat, Sodró Elizát és Hajmási Dávidot tanítottam a Kaposvári Egyetemen. Ez kiváló lehetőség számukra, hogy élesben is kipróbálják magukat. Jó döntésnek bizonyultak.
Hogyan érzed magad a Bartók Kamaraszínházban?
Nagyon jól érzem magamat, mert itt nyugodtan tudok dolgozni, szabad színházat lehet csinálni. Dunaújvárosban nem indult be a „színházgyár” mechanizmusa, ahol futószalagon kell előadásokat létrehozni. A színház „élő szövet, lélegzik”. Sohasem szerettem olyan helyen dolgozni, ahol a „futószalag” miatt, már jóval előre le kell diktálni mindent. Ez a felfogás nem kalkulálja bele azt a fontos tényezőt, hogy a színészek lehetnek teljesen más lelkiállapotban, mint ahogyan azt én tervezem, és ezért a korábbi elképzelésem érvénytelenné válhat.
Terveid között szerepel, hogy más Csehov darabot is rendezz?
A dunaújvárosi bemutatót követően, Pécsett fogom megrendezni a Cseresznyéskertet, nagyszínpadon.
Az interjút készítette: Mudra Ágnes