'A padlás maga a színház' - Pécsett a musical

A nagy klasszikus már Pécsett is látható. A bemutatót január 18-án tartották Böhm György rendezésében. 

25 esztendeje, 1988-ban a Vígszínházban mutatták be - és azóta is repertoáron tartják - Presser Gábor és Sztevanovity Dusán „félig mese, félig musical” műfaji megjelölésű darabját. A szerzőpároshoz a librettó társalkotójaként Horváth Péter drámaíró csatlakozott.

A mű azóta az ország szinte valamennyi színházát bejárta. Presser Gábor szerint „talán annak köszönhető a megtisztelő fogadtatás, hogy a mű egy családi, vagy közösségi darab, amely teljesen mentes a politikától és a történelemtől”. Lámpás, a szerelmespár Rádiós és Süni, a folyton szilvás gombócot készítő Mamóka és a többiek története 9-től 99 éves korig, kisgyerekektől a dédszülőkig mindenkinek szól.

Böhm György rendező a darabról:

Ezen a padláson, Ég és Föld között, hol Kelet és Nyugat összeér, csodás, varázslatos emberek vannak. Ez a félig mese - félig musical 9-99 éves korig szól mindenkinek jóról, szépről, emberségről, szeretetről. Ha hiányérzetük van, ha úgy érzik, hogy kell egy hely, jöjjenek el A padlásra! Ha jól belegondolunk, akkor ez a "kell egy hely" a színházra vonatkozik. A padlás maga a színház. Itt minden álom valóra válik, itt minden szellem látható! Jöjjenek színházba! Tessék jönni mindenkinek! 

Sándor Péter, A padlás Rádiósa mesélt:

A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatójaként egy évadban két főszerepet is kaptál a Pécsi Nemzeti Színházban. A János vitézben Kukorica Jancsi és Bagó szerepe is a tiéd, A padlásban pedig Te vagy a Rádiós. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Tartuffe-ben Valér szerepét alakítod. Milyen érzés pályakezdőként rögtön a színház sűrűjébe pottyanni? Három teljesen különböző műfajú produkció, sok-sok előadás esténként, napközben próba, számodra új, profi közeg... Szóval hogy érzed magad Pécsett?

Hogy milyen érzés? Minden ember először azt válaszolná, hogy felemelő, de az én esetemben valóban erről van szó, ugyanis most 2013-ban egy pályakezdő színész helyzete Magyarországon egyáltalán nem könnyű. Manapság színházakban nehéz elhelyezkedni.

Amikor az ember új közegbe kerül, mindig bizonyítani szeretne egyrészt azoknak, akikkel együtt dolgozik, másrészt azoknak is, akik nézik. Nem mondanám, hogy görcsökkel párosult nálam ez a bizonyítási vágy itt a Pécsi Nemzeti Színházban, inkább egyfajta inspirációt adott a mindennapi munkához. A kollégák és a közönség mellett nagyban motivál a szerepformálás, és maga a darab, amiben részt veszek. Az a tudat, hogy egy gépezet alkotórészévé válok, és hogy az a kis fogaskeréknyi  szerep, amit én betöltök egy darabban, nagyon fontos eleme, része az egésznek.

Egyébként mennyiben más az élet egy ilyen nagyüzemben, mint az egyetemen volt? Ezt akartad, erre vágytál, amikor felvételiztél?

Ég és föld. Az egyetem - ahogy azt Novák Eszter osztályfőnököm még a felvételi harmadik rostáján megfogalmazta - olyan mint a katonaság. Nem mártírkodás vagy nagyképűség mondatja ezt velem, de valóban hétfőtől vasárnapig, szó szerint összesen 4 éven át össze volt zárva 15 ember. A Színház- és Filmművészeti Egyetem az erőpróbája annak, amire feltettük az életünket. Itt a négy év alatt tényleg kiderül, hogy képesek vagyunk-e rá úgy lelkileg, mint testileg. A négyéves tanulási folyamat legfontosabb tényezője számomra az alkalmazkodás volt, és tudom, még most is tanulnom kell. Bár voltak hullámvölgyek, igen, tiszta szívemből mindig erre vágytam, erre, amit színháznak hívunk.

A három, illetve négy pécsi szereped közül melyik a legkedvesebb és miért?

A négy szerepem közül mindegyik más, az, hogy mikor melyiket kedvelem éppen, az nálam mindig hangulatfüggő. Az ember nem mindig egyformán kel, a hangulata is változó. Mindegyiket szeretem, de valamelyik van úgy, hogy több energiát vesz igénybe... Egyébként a zenés és a prózai szerepeket nem is lehet összehasonlítani, de magukat a darabokat sem, hiszen különböző korokban íródtak és más műfajúak.

Zenés színész osztályba jársz, van kedvenc műfajod?

Nekem bármi kihívás.

Mi számodra a legnagyobb kihívás, érdekesség a Rádiós szerepében?

Az, hogy 25 évesen az ember hogy tud naívan rácsodálkozni az életre. Ez 18 évesen még könnyedén működött volna, de akkor meg arra vágytam, hogy többet lássak az életből. Érdekes, hogy épp ezen gondolkoztam a próbafolyamat alatt, hogy miért nehezebb ezt a naivabb szerepet megformálnom most, mint 18 évesen Kecsekeméten Juronics Tamás rendezésében a Hair Claude Hooper Bukowski-ját. Bár nem bánom, hogy ez így történt, mert ahogy sokan a színházban mondani szokták, ez egy szakma, amit meg kell tanulni.

Láttad A padlás eredeti előadását, befolyásol valamelyest?

Részleteket láttam belőle, de biztos meg fogom nézni az eredeti felvételeket. Azonban nem szerencsés próbafolyamat alatt megnézni előadásokat mert nagyban befolyásolják a kreativitást.

A mai gyerekeknek szerinted mit mond majd a ti előadásotok?

Hogy soha ne adják fel az álmaikat és mindig merjenek hinni és szeretni! És, hogy a szeretet képes kinyitni bármilyen kaput.

Dolgoztál már Böhm Györggyel? Szeretetteljes, mosolygós hangulatú próbáiról ismert. Számodra milyen volt ez a próbaidőszak?

Még nem dolgoztam Gyurival, de tényleg, tényleg köszönöm, hogy az élet összehozott minket és pont A padlás volt az, amiben együtt dolgozhattunk. Minden jól sikerült előadás sok energiával hozható létre, ez a próbaidőszak is sok munkával telt, elég kimerítő volt, a hangomon érezheted is, hogy mennyire fáradt vagyok. De hát ettől olyan élő is az egész...

Nagy izgalommal várod a premiert, egyébként lámpalázas fajta vagy?

Igen, lámpalázas vagyok jó értelemben. Bármilyen megmutatkozás legyen az, még ha csak egy kis szobában kell énekelnem, vagy a családomnak, a nagymamámnak elénekelni a Rózsaszál című dalt a születésnapjára... Nagymamám most lesz 80 éves...

Milyen a társulat, egyből befogadtak? Könnyen beilleszkedtél?

Én úgy érzem, hogy szeretnek, és ennek nagyon örülök, de ha nem így lenne akkor se baj, ha ezt nem érzem.

Nem sok időd van pihenésre, de ha mégis, mivel kapcsolódsz ki?

Nem tudok kikapcsolódni. Próbálkozom, olykor-olykor néha sikerül, de akkor meg nagyon nehéz visszaállni. Törekszem rá. A megoldás talán egy másik emberben rejlik, aki hozzám nagyon közel áll és megért, de nehezen nyílok meg.

Egyre több időt töltesz Pécsett, megszeretted a várost? Van kedvenc helyed?

Alföldi vagyok, kecskeméti fiú. Nekem a mindenem a végtelenség, az, hogy elnézek a távolba és nem látok semmit csak a messzeséget vagy egy délibábot. Egy Kecskemét melletti faluban, falusi családban és környezetben nőttem fel, és ez hiányzik. De Pécs új és szerethető. És a színház, ahol most vagyok, olykor olyan kort idéz elő bennem, amiben ugyan nem élhettem, de mégis olyan érzéssel tölt el, mintha ismerném...

A padlás jelnyelven is látható lesz:

2013. január 17-én 19.00 órakor A padlás nyilvános főpróbájáta jelnyelvi tolmácsolással kerül sor. A Pécsi Nemzeti Színház folytatja nagy sikerű együttműködését a 90 Decibel Projekttel, melynek keretében a színház előadásait akadálymentesen is bemutatják. Vörös Zsolt jeltolmács lesz a színészek segítségére 2013. január 17-én A padlás nyilvános főpróbáján, hogy a siket és nagyothalló színházbarátok is élvezhessék az előadás minden pillanatát.

A padlás

Zeneszerző: Presser Gábor  Szövegíró: Sztevanovity Dusán Szövegkönyv: Horváth Péter

Díszlettervező: Bátonyi György   Jelmeztervező: Túri Erzsébet

Zenei vezető: Bókai Zoltán   Koreográfus: Vincze Balázs

Rendező: Böhm György

RÁDIÓS: Sándor Péter e.h.

SÜNI: Györfi Anna

MAMÓKA: Füsti Molnár Éva

BARRABÁS, RÉVÉSZ: Götz Attila

HERCEG: Nagy Dániel Viktor e.h.

KÖLYÖK: Stubendek Katalin

LÁMPÁS: Mikola Gergő e.h.

MEGLÖKŐ: Koncz Péter

TÉMÜLLER: Lipics Zsolt

DETEKTÍV: Stenczer Béla

ÜTEG: Józsa Richárd

ROBINSON: Vincze Balázs 

Bemutató: 2013. január 18. 19.00, Pécsi Nemzeti Színház

Forrás: pnsz.hu