A SziTu (Színház és Tudás) programról, és az ehhez kapcsolódó miskolci Kurázsi mama előadásról kérdezte Rácz Attilát, az előadás rendezőjét a Borsod Online. Szemléztük.
Beavató színházi előadás került színre Rácz Attila rendezésében, a Miskolci Nemzeti Színházban. Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei. Bemutató: január 15.
"A mi programunk alapvetően a kölcsönösségről szól. A szakmánk és az új generáció most egyszerre és együtt kap lehetőséget a színház értelmének, funkciójának, hasznának, értékeinek újragondolására. Olyan közös felfedezés ez, amelyben mindkét fél gazdagodik a másik szempontjai által. Hogy mi a színház, erről örök vita zajlik, sokféle tudást és tapasztalatot szerzett már az emberiség róla. A színházi alkotók számára a színházi nevelés folyamatos önmeghatározási és megújulási kényszert is jelent: kik vagyunk, mit akarunk, hogyan és milyen keretek között, kiknek csinálunk színházat ott, ahol éppen dolgozunk. Ebben a programban sokféle módon tudunk közelíteni ehhez a problémakörhöz, és nemcsak azt vagyunk képesek megmutatni, hogy a mienkhez hasonló repertoárszínházakban miként gondolkodnak hagyományról és haladásról, de azt is, hogy milyen más színházi formák és útkeresések léteznek" - vázolta fel a SziTu céljait Rácz Attila.
A program szellemi atyja elmondta, az övék egy állandó társulattal rendelkező többtagozatos műhely, amelyik magyar és világirodalmi drámai értékeket repertoárdarabokon keresztül közvetít, zenéstől a prózai művekig, könnyedebb művektől a fajsúlyosabb darabokig. Rácz Attia úgy véli, a Miskolci Nemzeti Színház olyan hely, ahol az előadásokon túl számos más kulturális programot is létre lehet hozni – "ezek a társművészetekkel összekapcsolódó felfedezések is újragenerálhatják a társadalmi párbeszédet arról, hogy mi van ma a színházzal, esetleg milyennek kellene lennie" - fogalmazott.
Fotó: BujdosTibor, boon.hu
Rácz Attila szerint a Színház ésTudás programban a fiatalok közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek arról, hogyan gondolkoznak szakmájukról a színházi emberek, milyen módon vesznek részt a munkájukban, és ezáltal magához a színházhoz nyitottabb módon kerülhetnek közelebb a gyerekek. Megérthetik, hogy a színház folyamatos önmeghatározási helyzetben van és ez nemcsak művészeti probléma, hanem az élet része.
A SziTu keretein belül a Miskolci Nemzeti Szíházban január 15-én bemutatott Kurázsi mama és gyermekei című darabbal kapcsolatban Rácz Attila így beszélt: "Brecht középiskolai törzsanyagként nehezen emészthető és sok interpretációs probléma adódik ezzel a darabjával is, hiszen a brechti életmű egy létező irodalmi és színházi kánon kereteit feszíti szét. Persze, egyfelől didaktikus, hogy a történet középpontjában egy vallásháború áll, de jó anyag ahhoz, hogy olyan problémákról beszéljünk, amik újra és újra véleménymondásra késztetnek. Mi a hit, a tolerancia, hogyan viszonyul egymáshoz állam és egyén, mi a lázadás és mi a megalkuvás. Ezek nagyon is velünk élő dolgok, a róluk szóló diskurzus összekapcsolhat bennünket a színházi nevelés közegében."
A teljes interjú itt olvasható.
Bővebb információt itt talál: www.szituvan.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.