Nagy Sándor úgy hiszi, a feladatok megtalálják az embert, és a színházban minden estét a nulláról kell elkezdeni – többek közt erről is beszélt a színész a Magyar Hírlapnak adott interjúban. Lapszemle.
Nagy Sándort elsősorban zenés darabokból ismerte meg a közönség, ám a színészhez a prózai szerepek ugyan olyan közel álnak, mint a zenések. Ezt legutóbbi alakításaival is bizonyította. Szerepel Gálvölgyi Jánossal és Benedek Miklóssal A Napsugár fiúk című komédiában, a Madách Színházban, január 28-tól pedig a Játékszínben is látható Bernard Slade Jutalomjáték című vígjátékában, amelynek mondanivalója, Nagy Sándor szerint, örökérvényű. „Számomra a legfontosabb ebben, hogy mindig ki kell mondanunk, amit gondolunk és érzünk egy adott helyzettel, személlyel kapcsolatban - főként, ha a családunkról van szó” - árulta el a színész, aki szerint a problémák nagy része az emberek kommunikáció hiányából ered. „A darab üzenete, hogy nyíltan vállaljuk a döntéseinket és az ezekkel járó következményeket. Ne várjuk meg, amíg a dolgok tragikus irányba fordulnak, és egy halál közeli élmény után döbbenünk csak rá, hogy milyen fontos nekünk a másik. Bocsássunk meg magunknak és a másiknak, mert amíg élünk, soha nem késő újrakezdeni” – tette hozzá.
Gálvölgyi Jánossal A Napsugárfiúkban
Nagy Sándor a A Napsugárfiúkban, Gálvölgyi János és Benedek Miklós mellett egyfajta katalizátor szerepet vállal fel a háromszereplős darabban. „Az ember könnyen mondhatja azt magának, "nehogy már csak őrajta nevessenek, én is tudok jókat mondani". Én azonban a tisztelet okán sem akarom túljátszani a szerepemet, a nézőknek azt kell érezniük, hogy a fiút a szeretet és a segíteni akarás motiválja”- árulta el a művész, aki azt is megosztotta az olvasókkal, hogy a színpadon kívül soha nem szeret feltűnősködni., „Mindig tudtam, hol a helyem, és számomra a szórakoztatás a lényeg. Az arányok részben tanulhatók, részben hozottak, az alázat és tisztelet azonban mindenképpen szükséges. Meg kell maradni a szerep határain belül” – fejtette ki a színész, aki nem szereti a tét nélküli előadásokat. Úgy gondolja, „minden estét a nulláról kell elkezdeni, és ha nem tudjuk magunkban felépíteni újra és újra a darabot, akkor nincs értelme színpadra lépni.”
A fiatal színész szerint a változó mindennapokban újabb és újabb impulzusok érik az embert, így a színészeket is, ezért a darab minden előadás során óhatatlanul átalakul, minden szerep mögött ott van maga a színész, a magánember. Ennek ellenére nem feltétlenül a sikeres vagy sikertelen magánélet határozza meg egy színész teljesítményét, nagyságát – hangsúlyozta Nagy Sándor. „Azt viszont lényegesnek tartom, hogy saját korlátainkkal, határainkkal legyünk tisztában: ismerjük meg, hogy mi az a maximum, amit hitelesen képesek vagyunk kihozni magunkból„ – tette hozzá Nagy Sándor, aki a színpadi létet egyfajta szolgálatnak tartja. „Létezik nálunk egy olyan mondás, hogy a színész tulajdonképpen lélekgyógyász is. Ha hitelesek vagyunk, és bent, a lelkünkben is megtörténik, amit játszunk, akkor a nézőt is bevonzzuk, és két-három órára valóban kikapcsolódik, elfelejti a hétköznapok problémáit.” – tette hozzá Nagy Sándor.
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.