Felhívás milongára! – tangóest az Átrium Film-Színházban

Dupla élményt és kikapcsolódást ígérnek az Argentin Tangó Táncszínház művészei január 22-én az Átrium Film-Színházban. Az 1930-as éveket megidéző Casa de Tango című előadás után ugyanis a fellépők milongára, vagyis kötetlen táncestre invitálják a közönséget. A darab rendezője a kétszeres tangó világbajnok, koreográfus Budai László, akivel rövid interjút olvashatnak.

Régről datálódik a Casa de Tango alaptörténete. Volt egyszer egy film…

Így igaz. A ’90-es évek közepe táján, amikor már valamennyire jártas voltam a tangóban, de még nem jutottam el Buenos Airesbe, kezembe akadt egy 1973-as argentin film. A magyarul Szerelemháznak - La casa del amor - fordítható Ventura-alkotás teljesen elvarázsolt. Ez a századeleji történet, ahogy a címe is jelzi, egy bordélyházban játszódik, ahol úgy élnek együtt a lányok, mint egy család: védik és szeretik egymást. Amikor pedig esténként megérkeznek a férfiak, nem elsősorban az aktus megélése a lényeg, hanem a közös együttlét a fontos. Annak idején, ugye azokról a bizonyos ’30-as évekről beszélünk, ebbe a bordélyházi kultúrába beletartozott a tangó is, amihez egy nyolc-tízfős zenekar szolgáltatta a muzsikát. Tehát innen jött az ötlet.

Idestova tizenöt évvel ezelőtt be is mutattuk a darab első változatát, akkor még élő zenével és narrációval. S miután továbbra is intenzíven foglalkoztatott ez a zsigeri történet, újra elővettem. Tavaly nyáron, Casa de Tango címmel adtuk elő a Margitszigeten ezt a régi-új darabot. Az elmúlt hónapokban, ismét csiszoltunk, alakítottunk a koreográfián, és ezt a némileg átdolgozott tangó estünket láthatja majd a közönség január 22-én az Átrium Film-Színházban.

Tehát ha jól értem, a filmes kiindulópont maradt, csak még kiegészült egy-két helyen?

Pontosan. Egyébként nem is történhetne másként, hiszen az argentin tangóban az a fantasztikus, hogy nem csak egy tánc, hanem maga a folyton változó, lüktető élet. Így az előadás alatt olyan tradicionális tangózenék szólalnak meg, amelyek visszaadják az akkori éveknek, tehát ennek a bordélyházi milliőnek a hangulatát. A narrátort is azért hagytuk ki annak idején, mert a koreográfia annyira pontosan megteremti a karakterek közötti szituációkat, hogy nem volt szükség külön magyarázatra. Elvégre mi már lenne a mozgásszínház lényege, minthogy maga a zene és a tánc, vagyis a test meséljen.

Ha valahol, egy ilyen zárt közösségben valóban összefonódnak az életsorsok. A Szerelemházban, mindenki egyforma, férfi és nő között megszűnik a különbség. Ez a fajta egyenjogúság hogyan jelenik meg a táncban?

Mielőtt válaszolnék, tennék egy rövid kitérőt. A legtöbb táncban a nőnek szimbolikus szerep jut, merthogy a férfi gondolatát kell követnie. A tangó viszont egy párbeszéd, ahol a nő is megszólalhat. Mondhatjuk, hogy egy valóban demokratikus tánc a tangó, ahol nincs férfi dominancia, hanem folyamatosan törekedni kell arra, hogy ki tudjon alakulni egy ilyen Igen-Nem pár-beszéd a felek között. Ezáltal jöhet létre egy olyan csodálatos harmónia a férfi és női táncos között, amiből nincs lehetőség kizökkeni. Szerintem ez a gyönyörű a tangóban, hogy benne vagy állandóan, és nem tudsz másra gondolni közben. De nem felejtettem el a kérdést!

Egy ilyen hely, mint a Szerelemház, nem tud működni anélkül, hogy ott ne tisztelnék a nőt. Szerintem egy bordélyban benne van ugyanaz, mint a tangóban, vagyis a férfi odafigyel a nőre, de közben ki is veszi belőle azt, ami neki jár. Emiatt azt gondolom, hogy a táncosok nemcsak a koreográfiában előírt történetet fogják követni, hanem ki-ki a saját megéltségeiből is tud majd meríteni előadás közben. Egy színpadi műnek ugyanis akkor lesz súlya, hogyha az előadó a saját érzéseit is bele tudja és meri csempészni, és akkor már igazán összefonódnak az életsorsok…

Rendhagyó előadás olyan értelemben is ez a tangó-est, hogy miután a darab véget ér a színpadon, folytatódik az előtérben. Kezdőket és haladókat is vártok a közös milongára?

Nekem az az elképzelésem, hogy havonta egyszer, így keddenként, az előadás után a kávézóban folytatjuk tovább ezt a tangó életérzést, vagyis milongát, táncestet is tartunk ott helyben. Akik megnézték a darabot, utána ott sétálhatnak közöttünk, és ez megindíthatja az embereket afelé, hogy kipróbálják, megtanulják ők is a tangót. Szóval, persze jöjjenek kezdő és haladó tangótáncosok is az Átrium Film-Színházba!