Hetvenöt éve, 1938. január 25-én született Vlagyimir Viszockij orosz színész, énekes, költő, a legnépszerűbb orosz "bárd", a brezsnyevi idők agyonhallgatott ikonja, akinek emléke máig sem halványodott el hazájában.
Nem szeretem a fatális végzetet,
Életkedvem nem hagyna el soha.
Nem szeretem az oly órát s perceket,
Mikor nem játszik gitárom húrja.
Nem szeretem a hűvös gúnyolódást,
Nem hiszek a lelkes rajongásban,
Valamint a kémkedést és gyanakvást,
Ha levelem fürkészik titokban. (Viszockij)
Viszockijról
A színészet kedvéért hagyott fel műszaki tanulmányaival, és előbb a Puskin, majd a Miniatűr Színház tagja lett. 1964-ben került Jurij Ljubimov rendező híres társulatához a Taganka színházba, amelyhez élete végéig hű maradt. Itt játszotta el Brecht Galileijét, Lopahint Csehov Cseresznyéskertjében, Raszkolnyikovot a Bűn és bűnhődésben. Leghíresebb alakítása Hamlet volt, a tíz évig táblás házakkal futó előadás kezdete előtt a művész a bejáratnál énekelve, gitárral várta a közönséget abban a fekete nadrágban és garbóban, amelyben aztán a dán királyfiként is a színpadra lépett. Filmekben is játszott, egy epizódszerepben feltűnt Mészáros Márta Ők ketten című filmjében, dalai gyakran hangzottak fel kísérőzeneként.
Első dala 1962-ben született, rövid élete során több mint 600 verset írt, ezek nagy részét meg is zenésítette. Énekelt klubokban, színházban, szabadtéren, utcán és lakásokban - ahol éppen engedték. Fő témája és élménye a szabadság, megénekelte az örömöt és a bánatot, a háborút és a békét, kigúnyolta a hatalmat, az emberi gyarlóságot, éltette az egyszerű embereket, szabad érzéseiket és gondolataikat. Jellegzetes rekedt hangján, gitárhúrokat tépve előadott dalait különleges lendület, szeretet és gyűlölet jellemezte, őszinte volt és kíméletlen.
Viszockij maga volt a lázadás, a hatalom félt is tőle, így megpróbálták agyonhallgatni. Sikertelenül: szamizdatban kiadott versei kézről kézre jártak, dalait kazettákon terjesztették. Koncertjeit nem egyszer az utolsó pillanatban tiltották be, ha mégis felléphetett, nagy erőkkel vonult ki a rendőrség. Bár az őt körülvevő világ szinte szó szerint agyonnyomta, nem tudott és nem is akart máshol élni, igazi oroszként csak ott érezte otthon magát, ahol egyébként nem tudott létezni.
Tizenhárom éven át volt élete társa Marina Vlady, az orosz származású francia színésznő, aki őszintén szerette és próbálta segíteni. (Kapcsolatukról Vlady a költő halála után könyvet írt.) Viszockij az állandó feszültséget alkohollal próbálta elviselhetővé tenni, amitől csak szaporodtak körülötte a botrányok, és szervezete is felőrlődött. 1980. július 25-én, a moszkvai olimpia idején végzett vele a harmadik szívinfarktus - alig volt 42 éves.
Sajátos művészete csak halála után, a glasznoszty idején lett legálisan, széles körben hozzáférhető. Kultusza az idők folyamán csak nőtt, több városban még Viszockij-múzeum is nyílt - a moszkvait fia vezeti -, a Taganka színház darabot mutatott be róla.
Magyarországon is széles rajongótábora alakult ki, a Magyar Televízió már 1974-ben dokumentumfilmet készített róla. Viczai Péter Viszockij-kutató munkájának eredményeként az utóbbi időben több verseskötete látott napvilágot, és több emlékkönyv jelent meg. Születésének hetvenedik évfordulóján emlékkiállítást rendeztek, akkor jelent meg a Különc bolygó című kötete is. Tavaly a debreceni Csokonai Színházban Viszockijról szóló darabot mutattak be, Ballada a két sebzett hattyúról címmel. Az orosz bárd születésének hetvenötödik évfordulójára Földes László Hobo Viszockij-dalesttel készül a Bárkában.
Program Viszockijhoz kapcsolódóan az OSZMI-ban
(Viszockij, Puskin, Andrej és Arszenyij Tarkovszkij és Marina Vlady írásai alapján)
2013. február 14. csütörtök 18 óra
Bajor Gizi Színészmúzeum
(XII. Bp. Stromfeld Aurél u. 16.)
Közreműködik: Menszátor Héresz Attila, Szabó Márta
Szerkesztette: Sediánszky Nóra
Belépő: 500 Ft
További információ: Szebényi Ágnes 1-375-1184/105.m.
Forrás: OSZMI, MTI