Koncz Zsuzsa fotóiból nyílt kiállítás Tatabányán

Koncz Zsuzsa fotóriporternek nyílt kiállítása a kultúra napján Tatabányán, a Jászai Mari Színházban.

A színházi fotográfia tavaly elhunyt klasszikusa előtt tisztelgő tárlat címe: Fények az időtlenségből. A kiállítás február 22-ig tekinthető meg.

koncz_zsuzsaFotó: Bakró-Nagy Ferenc/EMASA

Koncz Zsuzsáról saját szavaival:

− Mennyire kell értenie egy színházi fotósnak a színház elméletéhez: dramaturgiához, szcenikához, színháztörténethez?
− Nem kell értenie hozzá. A darab ismerete talán fontosabb. Mindazonáltal jó néhány év gyakorlat után már nem szükséges elolvasnom a drámát, mert a dramaturgiai érzéke kialakul az embernek. Megérzem, ha egy másik nézőpontot kell választanom, ha ott fog történni valami, amit érdemes lefotózni.
− Ez be is jön?
− Az esetek kilencvenkilenc százalékában.
− Igaz az, hogy a fotós gyakorlatilag nem is látja az előadást, csak a kamera kijelzőjét? Hogy a fotóspróbán nem tudja követni az eseményeket?
− Részben. Van, amikor sokkal egyszerűbb a fotós dolga, és nem csak a gépet és a saját munkáját tudja figyelni, hanem az előadás verbális részét is. De ha egy nehezebben fényképezhető előadásról van szó, akkor valóban inkább a munkámra koncentrálok.
− Mitől függ, hogy könnyebben vagy nehezebben fényképezhető egy előadás?
− Többek között attól, hogy a rendező milyen képeket készít, hogy állítja be a színészeket. Például nagyon rossz pozíció az, amikor egymással szemben vagy egy asztal két végén beszélget két ember. Ez annyira elválasztja őket, hogy még ha a szövegben nagyon nagy is a kohézió – vizuálisan egyáltalán nincs.

− Fényképezőgép nélkül ülve a nézőtéren is ugyanazokat az előadásokat szereti, amelyeket szívesebben is fotóz? Jár egyébként kamera nélkül színházba?
− Már nem. Nem szeretem újra megnézni az előadásokat, amiket már fotóztam, mert megszoktam, hogy az előadásokat fényképezőgéppel a szemem előtt nézem végig. Ha egy unalmas előadás közben dolgozom, az valamelyest izgalmasabbá teszi a dolgot. Ha viszont jó, érdekfeszítő előadásról van szó, akkor fáj a szívem minden pillanatért, amit nem örökíthetek meg.

A folytatást itt olvashatja.