Iránban vendégszerepelt a Maladype színház

Alfred Jarry Übü király című darabját mutatta be a Maladype színház a hét végén Teheránban a 31. Fadzsr Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

Alkalmazkodtak a vallási előírásokhoz:

Angol és perzsa nyelvű felirattal adták elő a Balázs Zoltán rendezte színdarabot szombaton és vasárnap az iráni főváros Iransahr Színházában, ahol 2010-ben Peter Brook A nagy inkvizítor c. produkcióját mutatták be.

Teheráni sajtótájékoztatójukon a fesztiválválogatók kiemelték az előadás rendhagyó dramaturgiáját, a rendező és a színészek ötletgazdag, virtuóz munkáját, valamint azt a tényt, hogy a Maladype előadása, miközben a mindenkori Übü történetet meséli el, világosan és élesen tükrözi napjaink Übü-jelenségét, ahol Übü a maga infantilis világában minden erkölcsi gátlás nélkül egzisztál - tájékoztatta a színház közleményben az MTI-t.
A fesztivál szervezői az előadáshoz szükséges díszletelemeket és újságpapírokat Teheránban gyártották le. Az előadást mindeddig félmeztelenül játszó négy színész ezúttal - a szigorú vallási előírásoknak megfelelően - pólóba bújt.

Január 15. és február 1. között Iránban minden a Fadzsr fesztivál körül zajlik. Az ország összművészeti fesztivállal - film, színház, zene és vizuális művészetek színes programjával - ünnepli az 1979. évi iszlám forradalom évfordulóját. A nemzetközi zsűriben az iráni színházi szakma jeles képviselői mellett azerbajdzsáni rendező és lengyel színész is megtalálható. Az idei fesztivál versenyprogramját 24 előadás alkotja: 15 iráni előadás, ausztrál, dél-koreai, azerbajdzsáni, libanoni, örmény, olasz produkciók, valamint iráni-svájci és iráni-olasz koprodukciók is. Irán művészeti életére az országot sújtó gazdasági-kereskedelmi bojkott ellenére is figyel a nemzetközi szakma.

Balázs Zoltánt a Magyar Narancs kérdezte:

(...) N: Korábban azt mondtad, hogy noha az idén legtöbbet külföldön lesztek, ha adottak lennének a feltételek, akár egy teljes évig is dolgoznál csak itthon.
BZ: Ez természetes, hiszen magyar vagyok, és a saját anyanyelvemen tudom kifejezni magam a legszemélyesebben. Többet szeretnék idehaza dolgozni, és örülnék, ha a tudásunkat és a munkánkat itthon is megbecsülnék, és a hosszú távú működésünkhöz szükséges öszszeggel ismernék el. A Maladype Magyarországot képviseli mindenhol a világban, színházi diplomataként viszi hírét az országnak. Tavaly év végén a KIM és a Hungarofest közös delegáltjaiként Lajkó Félixszel és Fehér Ferenccel együtt Indiában jártunk, január végén Iránban, a teheráni FADJR Nemzetközi Színházi Fesztiválon vendégszerepelt az Übü király, jelenleg pedig - a két nép nem túl felhőtlen viszonya ellenére - román-magyar koprodukcióban a Mester és Margaritát próbáljuk. A nagy többségben román és német lakosú Nagyszebenben, ahol egyre kevesebb a magyar, most egy kis budapesti társulat jelenti az innovatív erőt. Mi ez, ha nem diplomácia? Jó lenne, ha hozzánk is érkeznének olyan nemzetközi társulatok, amelyek a közönségünkre és színházművészetünk egészére hatással lennének. Minél őszintébben és komplexebben beszél egy felnőtt társadalom a saját felelősségéről, hétköznapi és elvont problémáiról, annál gazdagabb örökséget képes hátrahagyni a srácainak.
MN: Hogy látod: számít a szakmán belül, hogy egy-egy társulatnak milyen a színházeszménye, stratégiája, mit tett le az asztalra, vagy más elvek alapján szerveződik a hazai színházi élet?
BZ: Kicsi a lakás, és sokan laknak benne. A magyar kulturális élet egésze dühös, szereplői csalódottak, kiszolgáltatottak a saját érzelmeiknek, pánikban vannak, kapkodnak, és menteni próbálják, ami menthető. Ritkán és csak néhányan képesek nemcsak a közvetlen környezetük, hanem a nagy egész számára is előremutató javaslatokat tenni. Kevés meghatározó egyéniséget látok, aki kihúzhatná kulturális életünket ebből a mocsárból, annál több "megmondó" személyt. Sokkal több valódi párbeszédre lenne szükség, alapos, józan és hiteles tervekkel alátámasztott feladatokat kellene meghatározni és megosztani egymás között, de nem egymás kijátszása és lobbizások árán. Olyan átfogó stratégiára lenne szükség, amely az alkotók és alkotócsoportok között hosszú távú együttműködéseket eredményezne. Erre jelenleg kevéssé alkalmas ez a közeg... A folytatást a Magyar Narancsban találják.

Forrás: Színház.hu, Magyar Narancs