Vidnyánszky: 'Elköteleztem magam egy értékrend mellett'

Vidnyánszky Attilát a HVG kérdezte múltjáról és arról, miért vállalt sok feladatot. Lapszemle.

“Bár a család egyik ága erdélyi, én Kárpátalján születtem, a feleségem pedig felvidéki, az én nemzettudatom nem a határon túli létből ered. Trianon keresztül-kasul szakította az őseimet. Vagonlakás, Gulag, vagyonelkobzás; volt minden a családban, és ez csendben, hangosan, ügyetlenül átadódott. Annyit jártattam a számat, hogy 16 éves ungvári diákként már nekem is megvolt az első KGB-s ügyem" – mesélte családtörténetéről Vidnyánszky Attila, aki július 1-jén veszi át a Nemzeti Színház igazgatását Alföldi Róberttől. A debreceni igazgató arról számolt be, sokáig nem gondolt arra, hogy áttelepül Magyarországra, de a hiábavaló küzdelem, a beregszászi társulatának nyomora 1999-ben mégis áthozta.

"Nem vagyok igazgatói alkat" - nyilatkozta tíz éve arra a kérdésre válaszolva, megpályázná-e a Nemzeti direktori posztját. Arról, mi változott az alkatában, úgy felelt: “A ruhaméretem? A viccet félretéve: ma sem tartom magam igazgatói alkatnak. Debrecenben bizonyos értelemben belekényszerültem, amikor az előző direktor távozása után közel két évig kerestük az alkalmas utódot. Be kellett látnom: ha az embernek határozott víziója van egy színházról, akkor azt leginkább igazgatóként tudja megcsinálni”. A kérdésre,  kormányközeli igazgatóként nem érzi-e szükségét némi magyarázkodásnak, úgy reagált: “Ez most költői kérdés? Én vezetem a miniszter mellett működő színházi bizottságot; a Teátrumi Társaság elnöke vagyok. Nehéz volna, és nincs is okom magyarázkodni. Elköteleztem magam egy értékrend mellett, ez határozza meg a cselekedeteimet” – fogalmazott Vidnyánszky Attila, aki ma is vallja egykori ars poeticáját, miszerint "a színház nem a politikai kiszólások helye". 
“A mostani Nemzeti politikailag folyamatosan kiszól a mának; az én színházam nem ilyen. (…) Amit én meghatározó sajátosságnak vélek, hogy nem a valóság napi szintű vibrálásait lekövető teátrumot csinálok. Lehet a valóságot úgy is ábrázolni, hogy hajléktalanokat küldök föl a színpadra; az én színházam viszont költői színház, amely metaforák, szimbólumok segítségével kommunikál. (…) Harminc éve folyamatosan pofán vágják a közönséget, a provokáció kultúráját éljük. Én ezt olcsó eszköznek, megúszásnak tartom” – fejtette ki a leendő Nemzeti igazgató, aki elárulta, próbálja nevelni magát, hogy türelmesen viselje, ha pofozzák.
“Ügyek mentén vállalok feladatokat, nem azért, hogy jóllakjam. Valamit mindig fogok csinálni, de a mai tempót meg ezt a rengeteg dolgot, ami most körülvesz, nem lehet sokáig bírni. A gyerekeim talán elintézik, hogy tíz-tizenöt év múlva már csak az ő foci- meg jégkorongmeccseiket nézzem. Én nagyon élvezném, és nyilván sokan örülnének is neki” – tette hozzá Vidnyánszky Attila.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.