A padlás, Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter gyönyörű meséjét pontosan 25 évvel ezelőtt, 1988 januárjában mutatták be a Vígszínházban. A mai napon tartják a 800. jubileumi előadást a darabból. Ez alkalomból múltidéző összeállítást közlünk.
A Petőfi Rádió Marton László rendezőt kérdezte a bemutató idején.
Darabtörténelem:
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán 1986 nyarán írta meg A padlás című musicalt Zsennyén. Az ottani alkotóházba azért vonultak vissza, hogy egy televíziós mesesorozathoz és egy új Zorán-albumhoz írjanak új dalokat, ám ezek akkor nem készültek el. Rádiós szerepét Presser Gábor saját bevallása szerint Kaszás Attilára írta. Az írás ideje alatt Radnóti Zsuzsa édesanyja több alkalommal megvendégelte az alkotókat szilvás gombóccal, mely emlékére született a musical egyik népszerű dala. Az olvasópróbára 1987. november 30-án került sor. A rendező Marton László lett, aki már korábban is dolgozott együtt a szerzőkkel. Horváth Péter, aki a prózai részek írásában segített, Marton László javaslatára került a produkcióba.
A Vígszínház pénzügyi helyzete miatt a díszletet korábbi előadások színpadi kellékeiből állította össze Fehér Miklós, Robinson kivételével. A zenei alapot is előre fel kellett venni. A helyszín mintája Sztevanovity Dusán dolgozószobája volt. Az előadásban használt varázskönyvet Rubik Ernő tervezte. A rendezői koncepció nem a műfajnál megszokott látványra, ellenben a költői intimitásra, a színészi játékra és a mese és valóság keveredésére összpontosított. A koreográfus Gesler György, a jelmeztervező Jánoskúti Márta lett.
Az alkotói folyamat elején még Müller Péter is együtt dolgozott a többi szerzővel, azonban idővel kivált, és belekezdett saját mesemusicaljébe a Madách Színház berkein belül. Ez lett Tolcsvay László és Bródy János Doctor Herz című műve. Sztevanovity Dusán, „ötleteinek és szinopszisának jogosulatlan újrahasznosítása” okán plágiumpert indított Müller Péter ellen. Az ügy peren kívüli megegyezéssel zárult, bár a musicalbeli zsémbes házmester (Témüller úr) nevét Müller Péternek köszönheti, mint a rossz megtestesítője. A Doctor Herz bemutatójára egy héttel A padlásé után került sor.
Pápai Erika A padlásról:
Fantasztikus 25 év volt ez. Egy nagyon erős csapat állt össze fiatalokból, s az egész darab születésének igazi összekovácsoló ereje volt. A rádióban vettük fel a dalokat, éjszakákon át dolgoztunk, aztán reggel tízkor már bent voltunk a próbán. Hallgattuk, ahogy a Rádióst játszó Kaszás Attila énekelte a Fényév távolság című dalt, Presser Pici mondta is: igazi rocksztár születik.
Hegedűs D. Géza szavaival:
A két bejárat közötti részt beépítettük, a szemközti fekete falat neveztük ki nézőtérnek. A próbák alatt Presser folyamatosan hozta a dalokat, így telítődött a produkció élettel, humorral, és erősödött a bizonyosság, hogy ez egy fantasztikus előadás lesz.
Presser Gábor szavaival:
Kaszás Attila hangját hallottam magamban mindvégig, amikor a Rádiós dalait írtam. Attila A padlás örökös lakója marad. Ez nem valami pátoszos szöveg, ez így van.
A teljes interjút Dusánnal itt elérhetik.
Sztevanovity Dusán szavaival:
Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem... Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol az embereket a barátság, a szeretet olyan erősen fűzi össze, hogy hiába dörömbölnek otthonunkon nagy fekete autók gazdái — akár börtönbe, akár a túlvilágra akarnak vinni valakit — sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól. A premier szünetében egy elismert dalszövegíró megkérdezte tőlem, mit akar, miről is szól ez a darab? Akkor csak zavartan mosolyogtam, arra gondolva, mi lesz ebből, ha még ő sem érti?! Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült — nem vágytam többre.
Ide kattintva tovább olvashat.
Horváth Péter szavaival:
Kevés dolog ér többet., mint húsz évvel ezelőtt, mégis minden jóval többe kerül. Nagyszerűnek gondolt dolgokról derült ki, hogy ócskaságok, haszontalan holmikról, hogy nem lehet nélkülük boldogulni. Minden megváltozott körülöttünk — a Padlás (nagyjából) változatlan. A húszéves mese ma is hat. Nézői között vannak régi rajongók és ifjú lelkesek, kiszolgált mozdonyvezetők, újdonász könyvelők, orvosok, jogászok, metró-ellenőrök, gyerekek, felnőttek meg akik sose nőnek fel. Szeretik ezt a mesét, szeretik ezt az előadást. Mi az oka a szinte példa nélküli sikersorozatnak? Talán az, hogy szerepeinek újabb és újabb fiatal művészek adnak életet, mindegyikük hozzátesz és elvesz belőlük valamit, az újak együtt játszanak a régiekkel, alakítják egymást és a mese árnyalatait, de a mese is alakítja őket? Talán van ebben az általunk talált történetben (zenéstől, dalszövegestől, prózástól-mindenestül) valami, ami valahogy több lett az idők során annál, mint amit mi, alkotók, valaha is gondoltunk róla? Nem tudom. Talán mindegy is. A fontos, hogy örüljünk neki felhőtlenül, büszkén és boldogan, úgy, ahogyan manapság szinte semminek nem lehet örülni — kivéve talán a szilvásgombócot.
A Padlásról képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
Fotók forrása: Vígszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.