Szociológiai pontosságú költészet - Az igazság szolgái újra a Trafóban

Újra látható a Panodráma dokumentumszínházi előadása, a 174/B - Az igazság szolgái, többek közt Bartsch Kata, Csákányi Eszter, Kádas József, Nagy Viktor, Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Urbanovits Krisztina szereplésével, január 30-án, 31-én és február 1-én a Trafóban!

“Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (BTK 174/B. § 1996. évi XVII. törvény 3. §.

Az előadásról:

A PanoDráma előadása a tőlük már ismert dokumentumszínházi módszereket Augusto Boal közösségi színházi metódusával ötvözi. Ez a munka a 174/B paragrafust vizsgálja, mely eredetileg a kisebbségek védelmére szolgál  és amelyet Magyarországon talán egyedülálló módon ellenük fordít a jo. Sajóbábonyban még folyik a per, amely a cigányokat vádolja „a magyarok” közössége elleni bűntettel,  mely csoportba a cigányok e logika szerint nem tartoznak bele. Az eredeti interjúk fókuszában ezúttal a szétvert Suzuki utasain, a bűnös és az ártatlan vádlottakon kívül az igazság szolgái állnak: ügyvédek, ügyészek, bírók, rendőrök. A verbatim módszerrel, profi színészekkel készült előadás mellett párhuzamosan próbál két drámapedagógus Galgagyörkön, Sajókazán, Budapesten, Hidasnémetiben, illetve Pécs és Miskolc környéki roma és nem roma civilekkel. Belőlük áll majd össze a 12 fős esküdtszék, mely minden este egy-egy bemutatott esetet tárgyal meg a közönség előtt, és egyetértés esetén ítéletet hoz róluk.

Lengyel Anna rendező így nyilatkozott a darabról:

"A próbák során annyiban megváltozott a koncepció, hogy végül egyetlen esetre, a sajóbábonyira koncentrálunk, ahol a romák szétvertek egy piros szuzukit, amiben gárdisták ültek. Ez még a cigánygyilkosságok idején történt, de persze ez nem menti fel a támadókat, hiszen a kocsiban ülő három ember akár súlyosan megsérülhetett volna, mert azért ott előkerült balta, fejsze, kard és egészen furcsa eszközök is. A dolog abszurditása az, hogy ezzel a bizonyos gyűlölet-bűncselekménnyel vádolják a cigányokat, arra hivatkozva, hogy azt kiabálták, „megölünk mindent magyart", ami - még ha valami hasonló el is hangzott - teljesen nyilvánvaló, hogy csak azokra az emberekre vonatkozott, akik odamentek őket provokálni. Egyébként nem értenek egyet a tanúk abban, hogy pontosan mi hangzott el. Sokak szerint az, hogy „dögöljetek meg gárdisták", ami már egy teljesen másik eset. Eleve az is nagy kérdés, védett csoport-e ma a magyarság, mint többség, vagyis megilleti-e őket ez a 174/B törvény". Folytatás a Fidelion.

Kritikus szemmel a produkcióról:

„A PanoDráma, amint a nemzetközi színházi világ élcsapatai, nemcsak színházi előadásokat hoz létre, de szakmai és civil közegben is komplex módon tevékenykedik.  (...) A téma, hogy úgy mondjam, ideális: a történetet feldolgozó játék átfogó és a társadalom szinte minden szegmensét érintő problémát tesz vizsgálata tárgyává. (...) Érdekfeszítő, és valóságos élményt ad, olyat, amelynek szűkebb műfaji definícióját már nem is fontos hangsúlyozni, mert egyszerűen színház, jó színház. (...) A szociológiai pontosságú szövegben a dramaturgok megtalálják a költészetet." 

(Proics Lilla: Az az igazság, hogy szóhoz sem jutok, www.szinhaz.net)
„Megérdemli a fokozott figyelmet, ahogy a szemünk előtt keresgéli, majd megtalálja saját színházi útját az a formáció, amely a szó szerinti – verbatim – dokuszínházban utazik. Vagyis a rögvalóságot tárja elénk, annak is evidensen a legérzékenyebb területeit; ekként nyugodtan mondhatjuk, hogy a "remény színháza" ez, amely azzal a végeredménnyel kecsegtet, hogy hibáinkkal szembenézve javítunk rajtuk, tanulunk belőlük." 

(Csáki Judit: Tizenketten, dühösen, Magyar Narancs 2012.12.06)

Garai Judit dramaturg mesélt:

Az aktuális PanoDráma produkció kapcsán többek között arról is kérdezte a Kortársonline, hogy hogyan kerül a szó szerinti valóság a színpadra, és miért lehet érdekes a PanoDráma által képviselt, itthon újnak számító színházi forma.

A PanoDráma produkcióit dokumentumszínházként sorolta be a szakma, ismerte meg a közönség. Megfelelőnek tartjátok ezt a kategóriát, illetve mennyiben lehet fontos egy ilyen „címke”?
Garai Judit: A PanoDráma nem csak dokumentumszínházi előadások bemutatásával foglalkozik, de kétségtelen, hogy az utóbbi két évadban ez állt a középpontban. Ezenkívül kortárs külföldi darabok bemutatásával (pl. Elfriede Jelinek, Moises Kaufman, Fritz Kater, Che Walker), kortárs magyar darabok külföldön való népszerűsítésével, nemzetközi szakmai szimpóziumok, workshopok szervezésével is foglalkozunk. Talán a „címke” a mi esetünkben a verbatimszínház. Ezzel mi foglalkozunk elsőként és egyedüliként Magyarországon.
Mit jelent ez pontosan?
Garai Judit: A verbatim azt jelenti, hogy az általunk gyűjtött anyagokat szóról szóra használjuk fel, stilisztikailag és tartalmilag nem változtatunk rajtuk. Tehát csak húzunk belőle, de nem manipuláljuk a szöveget. Ez a módszer egyébként az angolszász színházi kultúrából eredeztethető, Amerikából és Angliából, Kelet-Európában pedig olyan társulatok előadásain keresztül lett ismert, mint a moszkvai teatr.doc vagy a gdański Teatr Wybrzeże.

A dramaturg szerepe ebben az alkotói folyamatban egészen más a „hagyományos” szövegszínházhoz képest. Körbe tudnád írni ezt a különbséget egy laikus számára is?
Garai Judit: Hihetetlen intenzív kutatói munka áll a háttérben minden egyes alkalommal. A Szóról szóra című produkciónál, ami a 2008–2009-ben történt, romák ellen elkövetett támadássorozatról szól, több mint 60 órányi volt csak az interjúk anyaga. A 174/B-nél pedig pluszban át kellett rágnunk magunkat egy 2000 oldalas jegyzőkönyvön, 600 oldalas periraton is, és még sorolhatnám. Elképesztően izgalmas az élőbeszéddel, nem pedig egy előre megírt, többször kijavított, átrágott textussal dolgozni a színpadon. Persze ebben az esetben is sokat foglalkozunk egy jelenet szövegével, de teljesen másképp. Ami még fontos, hogy nemcsak mi, dramaturgok – Lengyel Anna, a PanoDráma vezetője, Hárs Anna és jómagam –, hanem ugyanúgy a színészek is dolgoznak a szövegeken, ők is komplett jeleneteket hoznak. (...) Még sosem dolgoztam olyan előadásban, ahol a professzionális színészek mellett civilek is megjelennek a színpadon. Hatalmas élmény! Lengyel Anna ötlete volt az a koncepció, hogy az előadás végén tizenkét hétköznapi, különböző életkorú, egzisztenciájú, társadalmi helyzetű ember döntsön a felvázolt esetről. Feuer Yvette és Szabó Vera rengeteget dolgozott velük, ahhoz, hogy megőrizzük a „civil létüket” a színpadon. Ez nagyon nagy kihívást és rengeteg személyes élményt jelent. Csodálatosan írt privát élményeinkről Gábor Sári, a projekt egyik önkéntes közreműködője; néhány próbanapló fönt is van a Trafó honlapján, érdemes elolvasni. 

Vágó Marianna interjúját a Kortársonline.hu-n olvashatják. 

A PanoDráma: 174/B – Az igazság szolgái című produkciója 2013. január 30-án, 31-én és február 1-én is látható a Trafóban; kezdés mindennap 20 órakor.