Závada Pál írót a hír24 kérdezte többek közt a magyar kulturális állapotokról és író munkásságának visszhangjáról. Lapszemle.
Az utóbbi időben felemelte a szavát többek közt a gyermekszegénység, az oktatási reform, a kultúra és a média átszabása vagy éppen a Horthy-kor egyoldalú értelmezése ellen, videoüzenetben invitált a Milla-tüntetésre. A kérdésre, dolga-e egy írónak, hogy politizáljon, Závada Pál úgy felelt: “Nincs olyan írói munkaköri leírás, amiben ez benne volna. Nem is írói feladat ez, hanem állampolgári jog. Nem keresem az ilyen alkalmakat, de ha megkérdeznek, elmondom a véleményem. Nem tudom és nem is akarom azt sugallni magamról, hogy engem csak a munkám meg a magánéletem érdekel, és nincs közöm a világhoz, amelyben élek. (…) Szeretném, ha nem tipornák lábbal a kultúrát” – fogalmazott az író, aki úgy véli, kezdünk természetesnek tekinteni egészen abszurd helyzeteket, tiltakozunk, de másnap jön a következő ügy, és maga alá temeti az előzőt.
Závada Pál, fotó: Neményi Márton
Arról, hogyan érinti íróként, hogy a kultúra területén kialakulóban van egy új rendszer, amelynek terméke a nagy jogosítványokkal rendelkező Magyar Művészeti Akadémiának (MMA), Závada Pál elmondta: “Vannak, akik úgy gondolják, hogy minden rendszerben, minden helyzetből ki kell hozni a lehető legtöbb előnyt és támogatást – például nem szabad hagyni, hogy a kontraszelekció és a politikai klientúra ölébe hulljanak a kultúra közpénzei és kitüntetései. És ennek fejében féket tesznek a nyelvükre, méltatlan helyzetben is kilincselnek, kérnek, várnak – mondván, hogy ők az intézményükért, az ügyükért, az embereikért is felelősséget viselnek. Én azt mondom – persze könnyebb nekem, szervezeten kívüli függetlenként beszélni –, hogy az ilyen kompromisszumkészségnek legyenek világos határai. Mert nemcsak tisztességesebb, hanem olykor célravezetőbb is olyan világos értékkövetéssel, karakánul és bátran viselkedni intézményvezetőként is, mint ahogy Alföldi Róbert tette, s ahogy ő szegült szembe a színházát, művészi koncepcióját és személyét érő nemtelen támadásokkal”. Závada szerint egy normális országban nem lenne kérdés, hogy meghosszabbítják egy ilyen igazgató mandátumát, hiszen Alföldi nevéhez a Nemzeti Színház történetének páratlanul sikeres periódusa fűződik, és az író szerint egyetlen szakmai okot sem lehet mondani, ami ellene szólna. Fekete György személyéről elmondta, az ilyen botrányos szereplőket és ügyeket mintha csak azért szabadítanák a nyakunkba, hogy föllélegezzünk, ha éppen egy kevésbé botrányosat kapunk.
A felvetésre, miszerint „balhés” író volna, Závada visszakérdezett: “Miért lennék én balhés író?” – majd elmondta, megpróbál az általa helyesnek tartott értékrendhez, illetve magához hű maradni a műveiben is. “Inkább a nyilatkozataim miatt szoktak elővenni – a Magyar Ünnep elleni támadásnak pedig elsősorban Alföldi Róbert, a rendező volt a célpontja. (…) A parlamentben a Magyar ünnep ellen egyébként nem is a Jobbik, hanem a Fidesszel társutas KDNP képviselője, Pálffy István szólalt fel. És miként aztán bevallotta, úgy, hogy nem is látta az előadást. Szégyenletes tett volt. Most pedig azzal akarják megalázni a Nemzeti Színház művészeit, hogy ezt az embert készülnek odatenni valami propagandistának. Vidnyánszky Attila valószínűleg „csomagban” kapta meg a Nemzetit Pálffyval és Eperjessel. És csak remélem, hogy ennek nem nagyon örült. (…) A regényeim és a színdarabjaim nem parabolák, nem a jelen viszonyokról szólnak történelmi jelmezben” – szögezte le Závada Pál.