'Megint és még mindig nagyon jó' - Villáminterjú Pásztor Erzsivel

A Karinthy90.blog.hu beszélgetett a Kossuth-díjas Pásztor Erzsivel, aki a Karinthy Színház Egyenlőség című darabjában játszik.

A darabról:

Loam lord évente egyszer demokrata. Teán fogadja a cselédeit és a lányaival egyenlőnek tekinti őket. A társadalmi vígjáték azt vizsgálja, mi történik egy olyan családban, ahol a társadalmi különbségekről nem vesznek tudomást. Egy jacht kirándulás az előkelő társaságot, egy inast és egy konyhalányt társadalmilag kényes helyzetbe hoz. Vajon működik-e a demokrácia egy lakatlan szigeten is?
A Pán Péter című meseregény szerzője ezúttal vitriolos és bölcs, nagyon is felnőtt kérdésekkel foglalkozik, rendkívül szellemes és szórakoztató formában.

Pásztor Erzsi mesélt:

Hogy érzi most magát?

Pásztor Erzsi: A '12-es év gyönyörű volt számomra, mert ilyen azért ritkán van az ember életében, hogy Kossuth-díjat kap tavasszal és ősszel Újpest díszpolgára lesz - annak ellenére, hogy a XIII. kerületben lakik. Nekem Újpest a mindenem, mert én újpesti születésű vagyok, minden napom Újpesttel kezdődik, ott van a piacom, a fogorvosom, a varrónőm, minden odaköt engem. És erre büszke vagyok.
Következő bemutatójára a Karinthy Színházban kerül sor. Az Egyenlőségben Mrs. Brocklehurst szerepét játssza, aki a második felvonásban tűnik fel a színen. Könnyebb úgy megformálni egy karaktert, hogy előkészítik neki a "terepet" vagy inkább az az izgalmas, ha a nulláról tud építkezni?
P.E.: Esete válogatja. Az Egyenlőségben jó, hogy szó esik arról, milyen karakter vagyok, mert pici a szerepem, ami - félreértés ne essék - nem baj, semmilyen bajom nincs a kicsi szereppel, ha az egy egységet alkot. Az Imádok férjhez menni (a Turay Ida színház darabja - a szerk.) című előadásban szintén karakterszerepet játszom, ugyancsak a darab végén lépek színre és amikor megjelenek, ellenállhatatlanul feltör a taps, mert a nézők másra számítanak. Tehát jó, ha van felvezetés.
Korábban is játszott már a Karinthy Színház színpadán, így ismert terepre hívta Karinthy Márton, a darab rendezője, a színház igazgatója. Milyen érzés volt újra a Bartók Béla úton?
P.E.: Én már a kezdetek kezdetén játszottam ott, ezért kötődöm a Karinthy Színházhoz. Az első előadásomban is Németh Kristóf volt a partnerem, akkor még nem járt a főiskolára, de az ő édesanyját játszottam egy nagyon jó előadásban, a Pillangók szabadok című darabban. Akkor még minden kezdetleges volt, de Marci lényét, őrületes rajongását a színházért, a színészetért, mindenki megérezte, aki oda belépett. Úgy hiszem, ettől vagyunk mindnyájan otthon a Karinthy Színházban. Na most, a színésznek semmi más nem fontos, csak az, hogy szeressék: a közönség, a rendezője, a családja, és így tovább. És Marcinál ez automatikusan így működik, mert ez a lényéből fakad.

Fotó: Major Attila

Ismét egy fiatal színészekkel teli előadásban szerepel. Önnek fontos, hogy kapcsolatot tartson az új generációkkal?

P.E.: Igen. Nekem külön élvezet, hogy együtt lehetek a fiatalokkal, mert imádom a csivitelésüket, a ricsajukat, a bolondságukat, még azt is, ahogy öltözködnek, hogy olyan jól áll nekik minden, ami divatos. Nagyon-nagyon szeretem hallgatni őket... Jó hatással vannak rám.
J. M. Barrie neve inkább a Pán Péter kapcsán ismert, az Egyenlőséget talán még be sem mutatták Magyarországon. Izgalmas egy 'szűz' darabot színpadra vinni, vagy az igazi kihívás egy ismert karakter megformálása?
P.E.: Ez nem számít. Általában mindenki előtt volt már valaki más. 
Munkásságát többek között Kossuth-díjjal ismerték el. Pályája során filmekben, TV sorozatokban, és persze rengeteg előadásban is szerepelt. Nem szokta összehasonlítani a munkáit?
P.E.: Az igazság az, hogy olyan ritkán jutunk munkához az alapján, ami 20-25 évvel ezelőtt volt, hogy most mindennek örül az ember. Én nagyon szeretek dolgozni, és az, hogy ennyi idősen még dolgozhatok nagy öröm, igazi ajándék. Ez azt jelenti, hogy egészséges vagyok és persze azt is, hogy talpon vagyok, mert csak addig él egy színész, amíg játszik. És a színház mégiscsak a csúcsok csúcsa. Mert ugye próbálok három hétig és a próba összehoz a többiekkel, és együtt élünk, az egy család. Szerencsés vagyok, mert általában mindenkivel jól kijövök. Ez azért sokat jelent, nagyon jó érzéssel tölt el. Reggel már jó kedvem van, ha megyek próbálni, aztán jó kedvem van attól, hogy meg tudom még tanulni a szövegemet, aztán jó kedvem van attól, hogy mindjárt jön a közönség. És aztán jön a közönség, és akkor megint és még mindig nagyon, nagyon jó.