Parti Nagy Lajos írt pixisről, kultúrharcról, a kulturális élet szereplőiről a Vasárnapi Hírek oldalán.
"A kultúrharc szép, kikalapált szó, tán még militárisabb is, mint német eredetije, benne a kampf puha kis emjével" - kezdi írását Parti Nagy Lajos. "Érces, férfias hangzás, benne van az arc, a harc, vastagon benne van a túr, persze valahol benne van a kultúra is, mint a nagy, löttyös horgadások és a szimpla kis érdekek ágyékkötője" - elemez az író, aki szerint miniszterül ez olyasmit jelent, hogy aki boldogulni akar, bemegy a kurzus által kijelölt szervezetbe, kulturális államtitkárul csupán annyit, hogy minek a pályázgatás, ha akarunk valamit, akkor úgyis az lesz, más szóval: a kormányzat értékrendje kifejeződik a nemzeti intézményekben.
"A kulturális élet szereplőit, ha hagyják magukat, szép lassan beszállítókká és/vagy udvari bolondokká alázza a rezsim és az egzisztenciális válság" - véli az Parti Nagy, aki írásában Vidnyánszky Attila Népszavában megjelent interjújáról is szót ejt.
"Hetven évig egyfelé kellett igazodni, mondja, most pedig – tulajdonképpen most is, csak most ő lesz az egyfelé. Minden az övé, a korábbi kívül rekedté, legfőképpen a pikszis. Övé a Nemzeti Színház, a Teátrumi Társaság, a Színházművészeti Bizottság, a kaposvári egyetem Színházi Intézete. Úgy fest, egyedül rajta múlik, hogy rektor lesz-e a Színművészeti Egyetemen, most nem pártolja, de ha úgy adódik, hozzácsapják a Nemzetihez a Magyar Színházat, ő ad pénzt és ő vesz el pénzt – Kerényi Imre és a pünkösdi MMA-elnök, Fekete György ekkora hatalomról és befolyásról nem is álmodhatnak. Leverő, szomorú szöveg tele indulattal, gyanúsítgatással, az előd és az elnyert műhely folytonos inszinuálásával. Próbálom valamelyest megérteni egy végtelenül, s alighanem véglegesen sértett, frusztrált művész ördögi körét. Látom, de nem értem. Megbonthatatlan, monolit gőgje, mint sérült erőmű felett a szarkofág. Azt sugározza, hogy vagy feltétel nélkül egyetértenek vele vagy kikerülik – őt, aki elérte, amit akart: kikerülhetetlen lett. Ha egyáltalán kultúrharc, ami most kirobbant, az, a lózungok és avas verbáliák mögött, tülekedés a pikszisért, ami mintha valami grál volna a liberálisok idegenszívű, horgas karmában, pedig csak a közös nyomorúság, kivéreztetettség edénye" - fogalmaz Parti Nagy Lajos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.