Február 5-én tölti be hetvenedik életévét Moór Marianna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Moór Marianna pályájáról:
A Budapesten született Moór Marianna élete 14 éves kora óta a színjátszás körül forog, a rendező Ranódy László akkor választotta ki A tettes ismeretlen című játékfilmjéhez. Az érettségi után útja egyenesen a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vezetett, ahol 1965-ben végzett Szinetár Miklós osztályában.
Pályakezdőként a kecskeméti Katona József Színházba szerződtette a legendás hírű "örökös színidirektor", Radó Vilmos; a "hírös városban" 1969-ig játszott. A Nemzeti Színház volt pályafutásának második állomása, majd másfél évtized után, 1984-ben csatlakozott a Madách Színház társulatához, ahol hét évig szórakoztatta a közönséget. 1992-ben visszatért a Nemzetibe, melynek örökös tagja lett, 2000 óta a Pesti Magyar Színház csapatát erősíti.
Háromgarasos opera, Udvaros Dorottyával
Sokoldalú művész. Kezdetben drámai szerepeket alakított, de hamar észrevették jó humorát, stílusérzékét. Száznál több színházi bemutatóban működött már közre, drámákban, vígjátékokban, klasszikus és modern darabokban egyaránt megcsillogtatta képességeit. Emlékezetes alakítást nyújtott Madách Imre Az ember tragédiájában, olyan klasszikus Shakespeare-darabokban, mint a Sok hűhó semmiért, a Szeget szeggel vagy a Vihar, Szophoklész Élektrájában, Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában, Szép Ernő Patikájában, Popper Péter Színes pokoljában, Szakonyi Károly Vidám finálé című darabjában, Göncz Árpád Magyar Médeiájában, Feydeau Osztrigás Micijében. Egy időben több rádiós és televíziós kabaréjelenetben szerepelt.
Pályafutása során szinte minden évben forgatott filmet. Harmincnál több filmszerep fűződik a nevéhez, olyan klasszikus Mikszáth-feldolgozásokban játszott, mint a Szent Péter esernyője és A beszélő köntös. Egyik főszereplője volt az 1963-ban készült Sodrásban című filmnek. 1976-ban két legendás filmben is lehetett látni, az Ötödik pecsétben és az Árvácskában, 1978-ban pedig A ménesgazdában. A nyolcvanas-kilencvenes éveket is végigfilmezte, olyan alkotások származnak ebből az időszakából, mint a Tegnapelőtt, a Dögkeselyű vagy az Elcserélt szerelem.
Caligula
A televízió is folyamatosan foglalkoztatta: az 1960-as évektől számos tévéfilm - köztük több sorozat - szereplőgárdájának volt a tagja (Az asszony beleszól, Princ, a katona, 7 kérdés a szerelemről, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Felelet, Robog az úthenger, Linda, Nyolc évszak, A vörös bestia). Többévi szünet után 2004-ben Mészáros Márta Nagy Imréről szóló filmjében, A temetetlen halottban Nagy Imre feleségének szerepében tért vissza a mozivászonra.
Művészetét kétszer, 1969-ben és 1978-ban is Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1981-ben Farkas-Ratkó díjat, 1983-ban SZOT-díjat, 1984-ben érdemes művész elismerést, 1992-ben Erzsébet-díjat kapott. 1999-ben lett kiváló művész és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. 2001-ben Sík Ferenc emlékgyűrűvel, 2003-ban Főnix-díjjal, 2004-ben Kossuth-díjjal, 2011-ben Pécsi Sándor-díjjal jutalmazták. A Nemzeti Színház örökös tagja.
Jövedelmező állás, Balkay Gézával
Moór Mariannáról saját szavaival:
- Nyolcadikos osztálytársaim sutyorogták, hogy olvastak egy újsághirdetést, miszerint egy filmhez fiatal lányokat válogatnak. Mondták, a Gyarmat utcában kell jelentkezni. Az Ómamám a közelben lakott, hozzá készültem éppen, mondtam, mehetünk együtt, megmutatom nekik a filmgyár bejáratát. Beálltak a végtelenül hosszú sor végére. Mire hazafelé indultam volna, már közel voltak a kapuhoz. Odamentem hozzájuk kicsit még beszélgetni, amikor odajött egy hölgy, s beterelte a következő harminc lányt, bekeveredtem velük én is. Hosszú lenne mindent elmesélni, a lényeg az, hogy további öt-hat rostán átjutva, miközben azt sem tudtuk, statisztákat keresnek vagy komolyabb szereplőket, a végén engem választottak ki A tettes ismeretlen című film főszerepére. Akkor beleszippantottam a szakmában.
A gammasugarak hatása a százszorszépekre, Berek Katival
- "A drámai színésznő jól tudja, hogy akkor komikus valami, ha azt tiszta szívvel, őszintén és mélyről jövően csináljuk. Ha elmókázom, kevésbé hat".
- "Ha az emberrel jól bánnak, akkor hűséges tud lenni. Ez mind a magánéletre, mind a szakmai életre vonatkozik. A hűség válasz arra, amit kapsz. Legalábbis én így érzem. Ez dönti el, akarsz-e valahol megmaradni, vagy sem. Egyébként én a fiataloknak is azt ajánlom, hogy havi fizetésért biztonságban maradni mellőzöttségérzéssel nem szabad. El kell menni vidékre kitanulni a szakmát és utána kézbe venni az életüket. Manapság különösen".
Szeget szeggel, Iglódi Istvánnal
- "Sokat kell nyelni. Ám van olyan eset, amikor meg kell szólalni. Ennek megítélése érzék kérdése. Nem könnyű. Ezért aztán néhányan idegileg tönkre mennek, alkoholba menekülnek. Sajnos előfordul, hogy a devianciát a pályán díjazzák. Azt mondják a deviánsra, hogy juj, de furcsa, juj, de érdekes. Nem. A szerencsétlen már alkoholista. Lehet, hogy izgalmas dolgokat csinál a próbán, de nem biztos, hogy este bejön az előadásra. Szomorú, de sok kollégát láttam meghalni a pályán, akik dédelgetett deviánsok voltak. Olykor kevésbé becsülik azt, aki precíz, pontos, jól teljesít. Semmi extra. Kétségtelen, rendkívüli türelemre van szükség kivárni a méltó feladatokat, ha nincs mód változtatásra. S aztán csak elérkezik a nagy lehetőség, s akkor megvilágosodik a várakozás értelme".
- "Néha valóban nem könnyű elindulni. Amikor öt óra körül búcsúzom a családomtól, szoktam nekik mondani: de jó nektek itt a finom melegben, én meg már megyek is. Ilyenkor nagyon sajnálnak, és az jólesik. Pedig ha tudnák, a színpad micsoda öröm, legyek bármilyen lehangolt, meghozza az életkedvemet. Hattól hétig az öltözőmben ünneplőbe öltöztetem a szívemet is. Elkezdek sminkelni, gondolatban kicsit foglalkozom a szereppel, vagy csevegek az öltöztetővel, fodrásszal. Mire kimegyek a színpadra, tökéletes harmóniába, a szerephez illő lelkiállapotba tudom magam hozni".
- Olyan, mintha harminc- vagy negyvenéves lennék. Szerintem az öregedés akkor jön, amikor az ember bezáródik, és elveszíti az érdeklődését. Én még dolgozom, és érdekel minden, ami az életünkkel történik.