Jubilál a Doctor Herz. Az egykori, Madách színházi előadást a kecskeméti Katona József Színház hívta új életre. Erről mesélt Cseke Péter igazgató.
Miért tartotta fontosnak, hogy huszonöt év elteltével újra elővegye a darabot?
- Egy kicsit korábbról kezdeném. 1987-88-ban volt egy kis botrány a sajtóban a darab bemutatása körül. Akkor azt gondoltuk, ez jót tesz, hiszen felkelti a nézők érdeklődését. A botrány alapját az adta, hogy Müller Péter írt egy darabot, amit elvitt a Vígszínházba. Ott örömmel fogadták, és azt tervezték, Presser Gábort kérik fel zeneszerzőnek, majd bemutatják. Telt-múlt az idő, de nem történt semmi. Ezért Müller Péter visszakérte a Vígszínháztól a darabot, elvitte Tolcsvay Lászlóhoz és Bródy Jánoshoz, majd a Madách Színházban megkezdődtek a Doctor Herz próbái. Közben a Vígszínházban is észbe kaptak, és Horváth Péter szövegével, valamint Presser Gábor zenéjével – megszületett A padlás.
A két teátrum, a két alkotógárda egymásra mutogatott, a nézők viszont mindkettőt látni akarták. Ez a vita emlékezetes volt, mégsem emiatt, hanem a szellemisége, az üzenete miatt fontos számomra a Doctor Herz. S azért aktuális még napjainkban is, mert a szeretetről, az összetartozásról, az önfeláldozásról, a barátságról és olyan lelki dimenziókról szól, amelyek akkor és most is foglalkoztatnak engem, és még nagyon sok embertársamat. Nagyon sajnáltam, hogy levették a műsorról a darabot. Ám amikor itt Kecskeméten az egyik barátom és felesége elkezdték énekelni a Doctor Herz slágereit, rádöbbentem, hogy ennyi év elteltével is milyen élénken él az emberek emlékezetében, s úgy éreztem, újra be kell mutatni!
A történet gonosz hősét, Strasszer ezredest alakította annak idején a Madách Színház Doctor Herz előadásában. Milyen emlékek kötik Önt a szerephez?
- Számomra azért is emlékezetes a régi előadás, mert egy sérülés miatt akkoriban operálták meg a lábam. Egészen a főpróbáig gipszben voltam. Emellett Strasszer ezredes fő számát „A hadsereg, ha szólít” című dalt a díszlettervező zseniális ötletének köszönhetően egy nagyon különleges díszletelemen, a közönség fölött, fejjel lefelé lógva énekeltem. A sikerhez hozzájárult, hogy remek szereposztásban játszottuk a történetet.
Mivel ünnepelik meg a 25 éves jubileumot?
1988-ban február 5-én mutattuk be az előadást a Madách Színházban – ennek emlékére a február 5-ei, kecskeméti díszelőadásra várunk mindenkit – a színészeket, az alkotókat, a technikai és műszaki munkatársakat, az öltöztetőket –, aki a régi produkcióban velünk dolgozott. Hárman előnyös helyzetben vagyunk, hiszen a korábbi főszereplő, Dunai Tamás most Mezzabottát alakítja, Szerednyey Béla – aki 1988-ban Olit játszotta – ezúttal a rendezői feladatokat vállalta magára, én pedig a kecskeméti színház igazgatójaként leszek jelen. A Madách színházi előadásról készült egy tévéfelvétel, terveink szerint ebből is levetítünk néhány képkockát a díszelőadás vendégeinek.
Azon kívül tegnap éppen Psota Irén hívott fel, és kért elnézést, hogy nem tud aznap velünk ünnepelni, de biztosított, hogy lélekben velünk lesz február 5-én. Megígérte, hogy a modern technika vívmányait kihasználva, egy üzenetet is küld a közönségnek. Emellett támogatónk segítségével szeretnénk az aznapi előadás közönségét, és szereplőit is megajándékozni egy, a kecskeméti Doctor Herz hanganyagát tartalmazó jubileumi CD-lemezzel. Az est befejezéseként a kecskeméti Deák család látja vendégül a régi és új előadás alkotóit.
Forrás, fotók: kecskemetikatona.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.