„Játszódik Kr. e. az ötvenes években, Rómában.” Füst Milán kor- és helymegjelölésével kezdődik a dráma, ennek ellenére egy biztos: tógát nem láthatnak majd, akik megnézik Hargitai Iván rendezését. Beszámoló a Catullus próbájáról.
Már második hete zajlanak a Catullus próbái a Sinkovits Imre Színpadon. Aki azt gondolja, hogy a szövegkönyv elolvasása után a színészek kiállnak a pódiumra, és elkezdenek játszani, téved. Ebben az esetben legalábbis.
Füst Milán szomorújátékában két nap leforgása alatt követhetjük egy férj, feleség és szeretők szövevényes kapcsolatát. Két napba sűrítve szerzünk tudomást egy gyilkosság előkészítésének tervéről, egy házasság tíz évéről, szeretőkről, tervekről és fájdalmakról.
Losonczi Kata (Tertullia) és Horváth Illés (Catullus)
Az örvénylő történet origójában Clodia áll, Metellus felesége, akit Holecskó Orsolya személyesít meg a színpadon. A rendező ahhoz hasonlította a történetet, mintha az egész ennek a nőnek az ámokfutása lenne. Jelenléte olyan, mint egy tornádó: törvényszerűen romokat hagy maga után. Clodia tele van bosszúvággyal és gyűlölettel, szörnyű, de egyben izgató is, és azt látjuk, hogy a történet során egyre inkább önveszélyessé is válik. Nem csoda, ha a kezdeti időszakban a próbák során főként az ő karakterét járták körül. Az első héten az egyes jelenetek összeolvasását a karakterek kibontásával szakították meg, leginkább arra helyezve a hangsúlyt, hogy a rendező és a színészek megismerjék a szereplők személyiségét, az egymáshoz fűződő kapcsolataikat, jellemüket. Hargitai Iván részletekbe menően ás le a mélységekig, hogy onnan lehessen építeni a szituációkat, karaktereket.
Holecskó Orsolya arra a kérdésre kereste a választ, hogy a sok gyűlöleten túl mi lehet az, ami szerethető Clodiában, de a rendező a „Nem vidám szerep ez, Orsolya” mondattal valószínűleg nem a színésznő megnyugtatására törekedett.
A dráma három központi szereplője Metellus, Clodia és Catullus. A férj-feleség-szerető háromszögben a karakterek párbeszédéből különös kapcsolatok bontakoznak ki. Persze a nagy mélységeket próbálva nem mindig dőlünk saját kardunkba: Fillár István és Horváth Illés például remekül szórakoznak (és szórakoztatnak) a jelenetek próbálása közben. Rendezői kérésre az egyik jelenetben Metellus elutasítja Catullust, aki újabb pohár whiskyt szeretne neki tölteni. Sejthető ezek után, milyen hangsúllyal mondta Fillár István a következő – a szituációban egyébként egészen másra vonatkozó – mondatát, mely így hangzik: „Ne kínozd magad te is!”
Ennek ellenére, valószínűleg, mindannyian kínozzák kicsit magukat: igazán mélyre lemenni is csak a határok feszegetésével lehet.
(Folytatjuk!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.