Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház július 1-jén hivatalba lépő, új igazgatójával készített interjút a Hetek. Szemléztük.
A Hetek cikkéből:
"Az a szakma, amit művelek, mint minden művészeti ág, befelé fordítja az embert, mivel az alkotásra helyezzük a hangsúlyt, ami önzővé tehet. Engem a család folyamatosan rákényszerít, hogy az ént, az egót kicsit feladjam. Ez egyensúlyt teremt, és persze menekülési irányt" - mesélte Vidnyánszky Attila.
A rendező úgy látja, a színészet pozíciót vesztett, aminek többek között az az oka, hogy a színpadról eltűntek a hősök. "Ha megnézzük a kortárs drámairodalmat harminc évre visszamenőleg, akkor egyértelmű, hogy hőstelenedik, pátosztalanodik a színházi művészet. És ahogy a nagy témáktól megfosztatik a színpad, úgy a nagy egyéniségek is eltűnnek. Nehéz elképzelni Sinkovitsról, Latinovitsról vagy Bessenyeiről, hogy ők egy szürke, meghasonlott, tettekre képtelen kisembert játszanak el. A pátosztalan színházi világ azonban kialakított egy új színészi típust. Ma már a színművészeti egyetemekről nem hősnők, már nem jövendőbeli hősök, hanem sokszor csak a szürke szerepeket eljátszani képes fiatalok jönnek ki" - véli Vidnyánszky Attila, majd hozzátette: vissza kellene hozni a színpadra a nagy érzelmeket és szenvedélyeket, és az igazi hősöket.
Fotó: metropol.hu
A kérdésre, mi a Nemzeti Színház küldetése, Vidnyánszky Attila elmondta: "Nézze meg Bartókot, mit csinált a zenével! Ugyanezt kell csinálni a Nemzetiben a színházi hagyományokkal. Olyan nyitottan és szent alázattal kincseink iránt, ahogyan ő tette" - fogalmazott a leendő direktor.
A már beharangozott, első Nemzetis rendezéséről, a János vitézről Vidnyánszky Attila így szólt: "A legoptimistább magyar darab, amelynek a vége nem a depresszió, hanem a feltámadás, a Tündérország, mondhatni a Menny, illetve a szerelem beteljesülése. Ezen volt a vita köztünk Robival."
A felvetésre, miszerint ahogy azt mondja, ‘Robi’, az olyan, mintha személyes nexus, valamiféle barátság lenne Alföldi és közte, Vidnyánszky úgy felelt: “Barátságról azért nem lehet beszélni, de a szakmában mindenki ismer mindenkit. Whiskyztünk már együtt Szegeden. Ennyi. (…) Ő a szakmának egy nagyon jelentős figurája, szerethető figurája. Minden vitánk ellenére így gondolom ezt, és ezen a véleményemen az elmúlt hetek felfokozott közhangulata sem változtatott” - fogalmazott a Nemzeti Színház leendő igazgatója.
Arról, mit szeretne kihozni a darabból, elmondta: "Azt, hogy beültetem a kilencéves és a hétéves fiamat, és azt mondom nekik: fiaim, látjátok? Így érdemes végigcsinálni az életet, érdemes hűnek lenni, ragaszkodni a szerelemhez, életünket kockáztatva akár fölszámolni a sötétség birodalmát is, mert a végén Tündérország van!"
A teljes interjú a Hetek című lapban olvasható.