A Macskák igazi színházi „robbanás” – Villáminterjú Szirtes Tamással

A Macskák a londoni West Enden 21 évig, a New York-i Broadway-n pedig 24 évig volt műsoron. Budapesten, a Madách Színházban már 30 éve játsszák Webber klasszikusát, amelyet a magyar közönség Szirtes Tamásnak köszönhet. A rendező-igazgatót kérdeztük.

A Macskák magyarországi történelme egy Londonból érkező csomaggal kezdődött, amelyet Szirtes Tamás kapott. A csomagban egy bakelitlemez volt és egy levél, Szirtes Tamás Angliában élő nagybátyjától. A lemezen a Macskák zenéje, a levélben pedig az állt: ezt a darabot látni kell! 1982-t írtak akkor... Szirtes Tamás elutazott Londonba, hogy lássa a „csodát”.
„Emlékszem, arra az éjszakára, amikor a Macskák előadás után kiléptem a New London Teather-ből… leírhatatlan volt a zene, a tánc, a mozgás és a látvány összhatása. Áradt a darabból az egység, érezni lehettet, hogy a kellékestől a színészig mindenki ugyanazért dolgozott” – mesélt az első találkozásáról a Macskákkal a Madách Színház igazgatója, a darab rendezöje, aki akkor nem gondolta, hogy Magyarországon létre lehet hozni hasonló produkciót. Szerencsére mégis sikerült. A Macskákat Budapesten mutatták be, csupán egy évvel az angliai ősbemutató után.

Szirtes Tamás

Hogyan sikerült az a bizonyos este 1983. március 25-én?
- A 83'-as bemutató fergeteges volt! Egy igazi színházi „robbanás”. Mindenki a készülődés mámorában égett, nem csak mi készültünk a bemutatóra, hanem egész Budapest. A város színház iránt érdeklődő közössége is nagy izgalommal várta a Macskák előadást. Az emberek verekedtek a jegyekért, a bemutatón körben állt a közönség a nézőtéren; tűzrendészetileg például képtelenség volt uralni a helyzetet. (Nevet.) A premieren egy nagy generáció tagja léptek színpadra, Haumann, Almássy, Cseke, Gyabronka, Hűvösvölgyi, Szakály, Bencze, mindenki, aki igazán számított akkoriban, fenn volt a színpadon. Óriási este volt!
Amikor a premier után legördült a függöny…
- A bemutatót általában bankett követi, ahol mindenki egy kicsit kienged, elszáll a feszültség. A Macskák bemutatója után azonban az izgalom fokozódott, a banketten a tánckar egyszercsak felállt, megszólalt a zene, és még egyszer előadták a Macskák nagy táncos képét - csak nekünk; és főleg Seregi Laci koreográfusnak. Ez volt az ő bemutató-ajándékuk. Valahogy nem akarták, hogy véget érjen az előadás.
Milyen volt a Macskák fogadtatása, mi jelent meg a premier után a sajtóban?
- Természetesen a megjelent írások jelentős része nagy sikerként értékelte a darabot, de emlékeim szerint azért nem volt teljesen egyöntetű a kritikai fogadtatás. Ahogy múltak az évek, egyre jobb vélemények születtek az előadásról.

Melyik volt a legemlékezetesebb Macskák előadás?
- Amelyet Andrew Lloyd Webber is megnézett első budapesti látogatása alkalmával.  Webber felment a színpadra és azt mondta, hogy ez az előadás olyan színvonalas, lendületes volt, hogy Londonban is megállná a helyét. Tulajdonképpen az én személyes barátságom Webberrel is innen datálódik. Eszembe jutott erről még egy Webber-történet, ami nem kapcsolódik ugyan a Macskákhoz, de nagyon kedves anekdota. Amikor Andrew eljött megnézni a József és a színes szélesvásznú álomkabát 1992-es előadását, a Madáchban már nagyon szerettük volna bemutatni Az Operaház Fantomját is. A premiert követő bankettre egy hatalmas tortát toltunk be, aminek a közepébe a Fantom maszkot öltött Szerednyei Béla kollégám bújt. Megkértük Andrew-t, hogy vágja fel a tortát, ám amint elé toltuk, megszólalt a Fantom témája, a torta teteje kinyílt, előbújt belőle Szerednyei Béla fantom maszkban, és azt mondta: „hadd játsszuk el mi is Az Operaház Fantomját”. A mai napig nem tudom, hogy ennek a torta-jelenetnek volt-e szerepe abban, hogy végül bemutathattuk a Fantomot...

Bolba Lajos, Seregi László, Sarah Brightman, Andrew Lloyd Webber, Cameron Mackintosh, Szirtes Tamás 

Mitől maradhatott a Macskák 30 éven át izgalmas a közönség számára, hogyan lehet „frissen” tartani az előadást?
- Lényeges, hogy bizonyos időközönként le kell cserélni a szereposztást. Szerintem akkor, amikor egy színész hét-nyolcszázszor eljátszik egy figurát, lélektani határhoz ér, ilyenkor kell váltania. Nagyon fontosnak tartom, hogy újabb és újabb generációk kövessék egymást a Macskákban. Nem utolsó sorban a Macskák harminc évének a titka az isteni tehetséggel megírt eredeti, nagyszerű zene, amit nem lehet elégszer meghallgatni és Seregi László koreográfiája, amely megunhatatlan, igazi örökzöld.
Mikor jön el az a pillanat, amikor a rendező azt mondja, a darabot fel kell újítani?
- Egy színházi rendező megérzi, amikor a darabból kivész a lendület, elkezd rutinná válni a játék, és tudja, hogy az előadással valamit tenni kell. Ilyenkor általában egy újabb generációt léptetünk színpadra – ez történik most is a Macskáknál.
Mivel lehet motiválni, lelkesíteni azokat a színészeket, akik évtizedek óta játszanak a Macskákban, akár több százszor is színpadra léptek egy-egy szerepben?
- Ez nálunk nem jelent olyan problémát, mint külföldön, ahol például minden este műsoron van egy darab. Mivel a Madách Színház repertoár színház, a Macskák is a repertoár részeként kerül műsorra, ezért nem minden este, hanem blokkokban játsszuk, így a színészek nem tudnak beleunni a szerepbe.
- Kutyás vagy macskás?
- (Nevet) Sajnos most egyik sem. Két kutyám volt. Ha az embereket ennek alapján két csoportra lehet osztani, akkor ebből a szempontból kutyás vagyok.